Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-52
52. országos ülés 1910 deczember 5-én, hétfőn. 427 Kérem a t. házat, hogy ugy a törvényjavaslatokat, valamint az ehhez tartozó jelentéseket kinyomatni, a képviselő urak között szétosztatni, azután előzetes tárgyalás végett a véderőbizottsághoz utasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : A honvédelmi minister ur által benyújtott törvényjavaslatok és az azokkal kapcsolatos jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a ház véderőbizottságának ki fognak adatni. Márkus József képviselő ur, a IV. bírálóbizottság elnöke kivan jelentést tenni. Márkus József: T. ház ! A IV. számú bírálóbizottság nevében van szerencsém a következőket jelenteni: A gyergyószentmiklósi választókerületben megválasztott Sümegi Vilmos képviselő ur mandátuma ellen dr. Benke Antal és társai által beadott panaszt a biráló-bizottság múlt hó 29-én és 30-án tartott üléseiben tárgyalta. A birálóbizottság, tekintettel arra, hogy a panaszban a választás érvényesítése ellen felhozott kifogások a tárgyalás során beigazolást nem nyertek, a vizsgálat elrendelésére pedig elegendő támpont nem forgott fenn, a panasz visszautasításával a választás érvényességét mondotta ki, egyúttal Sümegi Vilmos képviselő urat végleg igazolt képviselőnek jelentette ki. Kérem méltóztassék ezt a jelentést tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : E szerint a IV. biráló-bizottság Sümegi Vilmos képviselő urat végleg igazolt képviselőnek jelentvén ki, ő a végleg igazolt képviselők névjegyzékébe fog beiktattatni. (Éljenzés jobbfelöl.) Mielőtt a napirendre áttérnénk, a házszabályok 206. §-a értelmében napirend előtti felszólalásra Popovics Sándor képviselő urnak adtam meg a szót. Popovics Sándor : T. képviselőház ! Miután a pénteki ülés közben eltávoztam és szombaton sem lehettem a t. házban, és mivel nincs közöttünk más, a ki magyarul szólhatott volna, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elég szomorú !) kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a pénteki ülésen történtekről társaim megbízásából a következő nyilatkozatot tegyem. (Halljuk ! Halljuk !) A horvát nyelv használatának joga e t. házban az 1868. évi I., illetve XXX. alaptörvényczikk 59. §-ának rendelkezésén alapul, melyben a Magyarország s Horvát-Sziavon- és Dalmátországok között kötött közjogi kiegyezés lett beczikkelyezve. Ezen jogot semmivel sem korlátozta és nem korlátozhatta maga a házszabály sem, sem a horvát szónokok száma, sem az egyes beszédek tartama tekintetében. E szerint Horvátország képviselőinek beszédei a házszabályok értelmében, nem érintve ennél az állami alaptörvény határozmányait, egyedül és kizárólag ugyanazon okokból korlátozhatók, melyek miatt a magyar képviselők beszédei is korlátozhatók, semmiesetre sem pedig egyedül azért, mert e beszédek horvát nyelven tartatnak. A horvát beszédek ellenőrzésének lehetősége az igen t. elnökség és e t. ház részéről magának az igen t. elnökségnek a kezébe van lefektetve, mert az elnökség erre a czélra tolmácsot is alkalmazhat és horvát gyorsírókat is hozhat be a képviselőház irodájába . . . Múzsa Gyula : Az önök költségén ! Popovics Sándor: Közös költségen; mi is hozzájárulunk. Perczel Dezső: Deák Ferencz és Andrássy Gyula nem alkalmaztak tolmácsot! Popovics Sándor: ... a hogy ez az előbbi közös országgyűlés kezdetén történt. . . (Nagy zaj balfelől.) Mikor önök kormányon voltak, meg is történt. (Nagy zaj.) Ugron Gábor : Belátjuk, hogy hiba volt! Perczel Dezső: A legnagyobb hiba ; soha nem reparálható ! (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a képviselő urat meghaügatni! Popovics Sándor: Méltóztassanak megnézni az 1868. évi november 24-iki ülésről szóló jegyzőkönyvet, ott a horvát beszédek horvát nyelven vannak felvéve, pedig akkor még élt Deák Ferencz, a ki csinálta a kiegyezést. Polónyi Dezső : Deák Ferencz nemzetnek sem ismerte el a horvátokat ! Popovics Sándor : Mindez szintén szükségszerű következménye a horvát nyelv használata előbb emiitett, s a kiegyezési törvény 59. §-ában foglalt jogának e t. házban, mely jog már az által is csorbát szenvedett, hogy beszédeink nem vétetnek fel a gyorsírói jegyzőkönyvbe. Azok a szemrehányások, hogy a horvát beszédek e t. ház magyar jellegét érintik, mindezek szerint egyedül arra a módra vonatkozhatnának, a hogy Horvátország a Magyarországgal közös ügyekben képviselve van ; de semmiesetre sem érintheti a horvát nyelv e t. házban való használatának jogát. Mert már a magyar-horvát kiegyezés 59. §-ának rendelkezése is arra irányult, hogy ez országgyűlés, a midőn benne Horvátország is képviselve van közös ügyek tárgyalása czéljából, a milyen a jelenlegi országgyűlés is, megőrizze a közös magyarhorvát országgyűlési jellegét. Csakhogy Horvátország a közös országgyűlésen való képviseltetésének ez a módja egyedül azon az utón lenne megváltoztatható, melyet a magyar-horvát kiegyezési törvény 70. §-ának rendelkezése állapit meg, nem pedig Horvátország képviselői törvényes jogainak a korlátozása által. A mig azonban Horvátországnak a közös ügyekben való ilyen képviselete áll fenn, a milyen a jelenlegi, a horvát országgyűlés kiküldött képviselői nem ismerhetnek el érvényesen semmiféle korlátozást, mely a horvát nyelv használatának jogát csorbítaná és részükre ez által bizonvos ínferióris helyzetet teremtene e t. házban, mely helyzet lehetetlenné tenné a közös törvényhozásban való szabályos, szabad és egyenjogú közreműködésüket, s lealacsonyítaná a horvát országgyűlés méltóságát, mely őket kiküldte, és Horvátország méltóságát, melyet ők képviselnek. 54*