Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-51

51. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. 423 lehet; mert hiszen hogy milyen árfolyamon adhatók el a papírok, az a keresletnek és a kínálatnak és az alkudozásnak a folyománya, (ügy van ! Ugy van ! jobbról.) a miben a kormány kezét előre megkötni nem lehet. Azután, t. képviselőház, a képviselő ur nem riad vissza erősebb eszközöktől sem és gyanusit, a hol csak lehet. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Meggyanúsít engem azzal, hogy én a Rothschildcsoport kedvéért függesztettem fel az adótörvények hatályba léptét, habár akkor, a midőn ezt az intézkedést a házban proponáltam, még egyáltalában nem is gondoltam a kölcsön felvételére. Gyanusit azután províziókkal, gyanusit mindennel a világon, hogy itt az országnak ilyen meg olyan megkárosítása forog szóban, és hogy ezt a kormány mind szándékosan cselekszi. (Élénk derültség a jobboldalon.) De, t. képviselőház, nem akarok ezeknek az egyes ingrediencziáknak a fejtegetésében továbbmenni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én ugy látom, hogy a t. képviselő urnak az a czélja, hogy bizonyos forró gesztenyéket, a melyeket, a melyeket ő nem akar kikajjarni, általunk akar kikapartatni. (Derültség. Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) En kijelentem a képviselő urnak, hogy én erre kapható nem vagyok és hogyha forró gesztenyéi vannak, méltóztassék őneki magának azokat kikaparni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Egészben véve pedig, engedje meg a t. képviselőház, hogy kijelentsem azt, hogy a vitatkozásnak ez a metódusa meg nem engedett fegyvereket hoz be a parlamenti életbe. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez, t. képviselőház, a nagy Galeotto szisztémája, (Ugy van I Ugy van ! Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) a melyet el kell tiporni; (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon.) mert különben társadalmi veszedelemmé fejlődik, és kijelentem azt, hogy az én meggyőződésem szerint az, a ki ily fegyvereket használ a parlamenti küzdelemben tisztességes eszközök helyett, az nem tarthat igényt arra, hogy az ő szavára valamit adjanak. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! A házszabályoknál fogva jogom van válaszolni. De ha a házszabályok értelmében nem is volna jogom válaszolni, a durva személyes megtámadtatás czimén is (Zaj jobbról.) kötelességemnek tartanám, hogy szót kérjek. (Folytonos zaj jobbfelől. Elnök többször csenget.) T. képviselőház! Hogy az egymás szavahihetőségét rögtön tisztán lássuk . . . (Folytonos zaj és közbeszólások a jobboldalon. Elnök csenget). Kérném a mélyen t. elnök urat, hogy ilyen szituáczióban, a midőn egy szervezett többséggel áll szemben egy ember . . . (Zaj jobbról.) Egy hang (a jobboldalon): • Jól szervezett! (Derültség jobbfelől. Elnök csenget.) Polónyi Géza : Nem szoktam ugyan igénybe venni soha semmiféle elnöki tekintélyt, de nagyon kérem a mélyen t. elnök urat, tegye nekem lehetővé, hogy a higgadtságnak megfelelően és a parlamentáris illemnek megfelelően (Derültség és zaj a jobboldalon.) gyakorolhassam jogomat. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! (Zaj jobbról.) Polónyi Géza : A mi tehát a személyes szavahihetőség kérdését illeti, erre nézve, ha keresnék okokat és bizonyítékokat, keresve sem találhatnék kinálkozóbbat annál, mint a mire most a pénzügyminister ur rámutatott. A t. pénzügyminister ur beszéde elején, a midőn az első választ adta, azzal kezdte, hogy nem kivan foglalkozni az én beszédemben elmondottakkal. (Felkiáltások a jobboldalon: Provokálva lett! Ön provokálta. Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Ellenben jól kieszelt módon, üres padok előtt az ellenzék részéről, (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon: Hol van a pártja ?) választja meg magának a személyes támadás ily nemét, a milyet most ő választott. (Folytonos közbeszólások jobbfelöl.) Bizzák reám, én meg tudom a magam személyét védelmezni, még eddig mindenkivel szemben megvédelmeztem. (Zaj jobbról.) T. képviselőház! Miután a szavahihetőség és az egyéniség kérdése is szóba került, erre én nekem egy rövid refleksziót kell tennem, a többit majd amúgy intézzük el. Én, t. ház, azt nagyon jól tudom, hogy mit jelent az a szituáezió, egy nevetésre és helyeslésre kész többséggel szemben állni. Épen azért azt megfelelően honorálom is és a személyi kérdést illetőleg csak annyit engedjen meg nekem a t. ház, hogy megmondjam : én azt régen tudtam és tudom, hogy az igen t. j)énzügyminister úr a pénzügyek terén jártas, elismert tekintélyű férfiú. (Helyeslés jobbról) De ép ugy tudtam és tudom a múltból és a nemzet múltjából, hogy ott, a hol nem a pénzügyekről, hanem a közjogról és egyéb korkérdésekről van szó, ott a t. pénzügyminister úr egy modern alhimista, egy politikai méregkeverő. (Nagy mozgás és zaj jobbról.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítom. Polónyi Géza: A kinek velem szemben való támadását már azért sem vehetem rossznéven, mert talán méltóztatnak emlékezni az ischli klauzula történetére (Nagy zaj jobbról.) és arra, hogy akkor egy ország felzúdulása miként kisérte az ő akczióját. (Nagy zaj jobbról.) ifj. Erdély Sándor: Műfelzúdulás volt! Polónyi Géza: A mely akczióban talán nem egészen érdemetlenül nekem is volt szerepem. A t. pénzügyminister ur akkor válság elé juttatta azt a kormányt, a melynek akkor tagja volt. A t. pénzügyminister ur nem régiben az önálló bank jelszava alatt vonult fel, (Felkiál-