Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-34

36 Sí. országos ülés 1910 viselőház elnöke, a ki a delegácziónak nem tagja, hibásan jár el, ha ilyen ügyrendre egyáltalában hivatkozik, holott neki ott az élő törvény és a házszabály, a mely egyedüli evangéliuma és ő semmiféle delegáczionális ügyrendre abszolúte nem apellálhat. (17gy van! bal felöl.) Bármit tartalmazzon is az a kellőleg nem is promungált, a képviselőházat abszolúte nem kötelező ügyrend, minket a törvény irányit; a képviselőház együtt van; a képviselőház elnökéhez intézett lemondás megtörtént, tehát a képviselőháznak ezen lemondás felett határozatot hoznia^ kell. (Ugy van! balfelöl.) Áttérek a kérdésnek a másik részére, tulajdonképeni politikai pointjére: Vájjon kötve van-e a képviselőház abban a tekintetben, hogy a Horvátországból választott delegátusok helyére csak horvátokat választhat és hogy, ha a horvátok lemondása következtében póttagság ürülne meg, annak a póttagnak is csak horvátnak kellene-e lenni? A mennyire készségesen felajánlanám minden közreműködésemet arra, (Halljuk.') hogy, ha Horvátország képviselői a létező közjoggal szemben bármiféle téren jogkiterjesztésre akarnának törekedni, ezt megakadályozzuk, ép ugy konczedálnom kell, hogy elvi szempontból minden kétséget kizárónak látom azt, hogy az 1868 : XXX. törvényczikk idevonatkozó 40. §-a Horvátország számára biztosította azt a jogot, hogy a clelegáczióba négy képviselőházi és egy főrendiházi horvát képviselő választassák. Ezt az egyezményes törvényben Horvátország számára biztosított jogot azon esetre kellene további vita tárgyává tennem, ha felmerülne a helyettesítés kérdése, vagyis, ha a lemondások alaposaknak fogadtatnának el. Mivel azonban hiszem, hogy a magyar törvényhozásban nem fog a tekintetben véleményeltérés felmerülni, hogy a lemondás oka alaptalan, talán nem szükséges, hogy bővebben foglalkozzam ezzel a kérdéssel, bár történelmi előzményeit ismerni rendkívül érdekes volna, (Halljuk!) a mely előzmények elvi szempontból az én álláspontomat indokolnák, és a legkíméletesebben kezelendőnek mutatnák azt az álláspontot, hogy igenis, a horvátok jogot szereztek arra, hogy közülök négy képviselőházi és egy főrendiházi tag a delegáczióba választassék. Megvallom, bizonyos mértékig zavarban vagyok előterjesztendő indítványomat illetőleg. Elnöki előterjesztéssel állok szemközt, a mely eddig kinyomatva és kiosztva nem lett, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is szükséges!) napirendre tűzve sincsen. Vájjon nem . volna-e helyesebb, hogy ne inczidentális felszólalás alapján intézze el a képviselőház az ilyen nagy kérdést, a melyre így, hogy az első hallásra kell határoznia, talán nem is készülhetett mindenki elő. Van azonban a kérdésnek egy másik része is: a delegáczió és az 1868:

XXX. törvényczikk október 26-án, szerdán. kezelésének a kérdése. Itt a lex posterior derogat priori annyiban érvényesül csak, hogy az 1868: XXX. törvényczikk az 1867: XII. törvényczikknek azt a részét abrogálta csupán, a mely korlátlan, minden megkötöttség nélkül való választást engedett a delegáczió tekinteté

: ben, holott az 1868: XXX, a későbbi törvényczikk értelmében kétségtelenül kötelezve vagyunk a delegáczió tagjai közé négy képviselőházi és egy főrendiházi horvát tagot választani. Mindezek után, rövidre fogva érvelésemet, azt hiszem, a kérdésnek az a másik része, hogy vájjon mi történjék ezzel a levegőben lógó lemondássá], feltétlenül és a mai ülésben elintézendő, (Ugy van! balfelöl) mert a delegáczió csonkaságának a kérdése merül fel, ha ez a lemondás függőben marad és jogszerűlcg el nem intéztetik. Ezért én a magam részéről azt kérem a képviselőháztól, méltóztassék kimondani, hogy az elnöki előterjesztésből tudomásul vett lemondási indokokat alaposaknak el nem fogadja, s ennek folytán további intézkedésnek szüksége fel nem merül az illetők helyére való póttagok behívását illetőleg. Ennyi az egész, hogy ebben a kényes kérdésben közmegnyugvásra és a közjognak megfelelőleg intézkedhessünk. (Helyeslés balról.) Láng Lajos: Igen t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egész röviden . . . (Felkiáltások balfél öl: Hódoló tiszteletid!) A felséges ur iránt mindig hódoló tisztelettel és azt sohasem fogom szégyenleni — hiába méltóztatnak ilyennel előállni. (Éljenzés jobb felől. Zaj bal felöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Láng Lajos: Igen röviden kívánom az előtíem szólott képviselő ur indítványára pár szóval a magam nézetét összefoglalni. (Halljuk !) A t. képviselő ur nem fogadja el az elnök ur indítványát, hogy ezen kérdés felett napirendre térjünk. Én azonban kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni a képviselőház igen t. elnökének javaslatát (Halljuk! Halljuk !) és indokolom ezt azzal, (Zaj. Felkiáltások balfelöl : Bécsben berekedt! Halljuk! jobbról.) hogy először is a t. képviselő ur által felhozott második része az ügynek, t. i. a horvátokra vonatkozó kérdés, ma egyáltalában nincsen napirenden, és azt hiszem, hogy nem az a módja egy kényes kérdés elintézésének, hogy ujabb kényes kérdéseket vessek fel, hanem először elintézem azt, a mi van, és ha majd előkerül a másik kényes kérdés, akkor azzal fogok foglalkozni ; de szaporítani a kényes kérdéseket, azt hiszem, ez nem vezet a meglevőnek helyes elintézéséhez. (Helyeslés jobbról.) Minthogy a t. képviselő ur meritóriusan helyesli a delegáczió eljárását és csak formailag hibáztatja, a mennyiben nézete szerint ebben az ügyben eljárni a delegáczió nem volt illetékes, hanem abban a képviselőháznak kellett volna eljárnia — én egyedül ezen argumentáczióra vagyok bátor egy rövid megjegyzést tenni.