Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-51
51. országos ülés 1910 deczember 3-án, szombaton. 401 Mikosevits Kanut: Ez igy volt maguknál, de nálunk nem ! Gedeon Aladár: A társadalomnak egy másik fontos karáról akarok megemlékezni, a mely kar nagyon fontos hivatást teljesít. Nehogy vallási kérdésnek méltóztassék gondolni, előre kijelentem, hogy katholikus vallású vagyok, és mégis szót akarok emelni a református papság érdekében. A református papok, daczára annak, hogy az 1848 : XX. t.-cz. impeiative parancsolja, hogy ugyanolyan elbánás alá kerüljenek, mint a katholikus papok, bizony szegények nagyon sanyarú sorsban vannak. Alig kapnak valami fizetést, egy-egy, igazán minden czivilizácziótól messze elmaradt faluban kell lakniok és gyermekeiket onnan neveltetniük. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy helyzetük javittassék. Múzsa Gyula : Heidelbergben végzett, és szánt és kapál. (Zaj. Halljuk! Halljuk 1) Gedeon Aladár: Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha a t. ház előtt felhozom, hogy a koalicziós kormány idejében 10 millió korona irányoztatott elő arra a czélra, hogy telepitéseket vigyenek keresztül az országban. Méltóztassék meggondolni, hogy ez a 10 millió korona a magyarosítás szempontjából mit jelent, ha ezek a telepítések több éven keresztül konzekventer és magyar szempontból vitetnek keresztül. En kerestem ezt a tételt a földmivelésügyi költségvetésben, de sajnálatomra, nem találtam ; hogyan maradt ki, nem tudom, de azt hiszem, kitalálni nem nehéz. Gr. Batthyány Pál : Kellett a csatahajókra ez is ! (Mozgás a jobboldalon. Zaj.) Gedeon Aladár." A földmivelésügyi költségvetésben bizony nagyon sok hiányosság van. Nincsen elegendő súly fektetve a kisgazdák helyzetének javítására és különösen a szakoktatására, pedig nagyon jól tudjuk, hogy daczára annak, hogy nekünk agrikulturális államnak kellene lennünk, — hiszen a népességnek legnagyobb része a földből él — nagyon elmaradott a mi mezőgazdaságunk. S ennek fejlesztésére, arra, hogy megtanítsák a magyar népet, miképen kell jól gazdálkodni, mentül kevesebb van felvéve a költségvetésbe. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Ezekre nem jut!) Nagyon természetes, hogy ezekre nem jut, mert kell egyéb, nagyon fontos és magyar szempontból nagyon szükséges és kívánatos dolgokra, kell a hadihajókra és egyéb hadügyi kiadásokra. Förster Aurél: Elég volna csónak is ! Portugáliában is elég volt! (Élénk derültség a baloldalon.) Gedeon Aladár: Azt hiszem, hogy ezeknek előrebocsátása után nagyon természetesnek fogja találni a t. ház, hogy az indeninitást a magam részéről meg nem szavazom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsSbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szász Károly jegyző: Tüdős János! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Tüdős János: T. ház! (Zaj a jobboldalon. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖTET. Halljuk I Halljuk ! a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Menjenek dolgozni!) Elnök (csenget) : Kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Csendet kérek. TÜdŐS János: A szőnyegen fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag a mai napon előttem, felszólalt két képviselőtársam végső következtetését és állásfoglalását a magam részéről szintén elfogadom, illetőleg a benyújtott törvényjavaslatot nem fogom megszavazni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem szavazom meg egyfelől pártállásomnál fogva, másfelől azonban erős és határozott politikai meggyőződésem alapján sem. A mélyen t. pénzügyminister ur is és az előadó ur is hangsúlyozták, hogy az indemnitásnak kérdése nem bizalmi kérdés. Én ezt a tételt alkotmányjogi szempontból vitathatónak tartom, de kénytelen vagyok megállapítani (Zaj. Elnök csenget.) egy tényt, t. ház, hogy a magyar parlamentarizmus történetében évtizedes állandó gyakorlat az, hogy az indemnitás kérdését mindig bizalmi kérdésnek tekintették. (Halljuk! a szélsőbáloldalon.) Hangsúlyozni kívánom ez alkalommal, hogy épen azért, mert a magyar parlamentarizmus állandó gyakorlata ez, az mdemniti vitájának keretében mindazok a kérdések feltétlenül bevonhatók, a melyek a kormánynyal szemben a bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánítására, az erre való állásfoglalás megokolására alkalmasak. (JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Magam részéről nem kívánok a tárgytól távolfekvő és arra kevés vonatkozással bíró dolgokkal, foglalkozni, de ebben a tekintetben a ház minden tagja, különösen az ezen oldalon ülő ellenzéki képviselőtársaim teljesen korlátlan szólásszabadságának érdekében ennek kijelentését szükségesnek tartottam. A t.ház engedelmével lehetőleg szorosan magával a szőnyegen forgó tárgygyal, az indemnititörvényjavaslattal kívánok foglalkozni; beszédem fonalán én is akarom ugyan a jelenlegi aktuális politikai kérdések közt a legnagyobbat, a legfontosabbat, a bank-kérdést érinteni, de azért lehetőleg tartom magam ahhoz, hogy szigorúan az indemnitás kérdésével foglalkozzam. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben bátorkodom felszólalásomat a t. előadó ur igazán meglepő közvetlenséggel és nyíltsággal előterjesztett indokolásához kapcsolni. A t. előadó ur nevezetesen — mondom, meglepő nyíltsággal és őszinteséggel — azt mondotta, hogy e törvényjavaslat indoka tisztán kalendáriumi, és hogy épen azért, mert ez szükségtörvényjavaslat, minden pártnak feladata, hogy a javaslatból ne a mi érdekünkben, — t. i. a többség és a kormány érdekében, — hanem az ország érdekében minélelőbb törvény legyen. Nem kívánok e tételnél a bizalmi kérdés vitatásába bocsátkozni, de bátorkodom a t. előadó ut tételét megfordítani és magam részéről azt állítom, hagy az országnak, a lakosságnak, a népnek nem indemnitásra van szüksége, (Ügy van ! 51
