Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

50. országos ülés 1910 c Bakonyi Samu : Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a tárgyilagos birálat határait semmiképen sem léptem át, sőt igyekeztem bebizonyítani azt, hogy mennyire szükségesnek tartom magam is, hogy a mennyire csak lehet, ilyen kérdéssel a politikai vonatkozásoktól menten, tisztán annak gazdasági tartalma szempontjából foglalkozzunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, a törvény] avaslatnak ezek azok az intézkedései, a melyekben a t. kormány a magyar gazdasági érdekeknek előbbrevitelét látja. De kijelenti azután a kormány azt is, hogy szervezeti változások nem történnek, tehát még a bankközösség mai formájában is a magyar állami és gazdasági önállóságnak azon szélesebb kidomboritása, éles feltüntetése, a melyet még a bankközösség álláspontján állóknak és maradóknak szempontjából is teljes joggal lehetne követelni, a szervezeti változtatások keresztülvitele tekintetében abszolúte semmiféle megvalósulást nem nyer. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) És azután, tisztán gazdasági és állampénzügyi szempontból nézve a kérdést, a magyar álláspont szerint talán az eddigi szervezet csak nem volt kielégítő ? Hiszen maga a javaslat is mondja, hogy ezen a mostani állapoton igyekszik változtatni, nevezetesen az államoknak a bank tiszta jövedelmében való részesedése tekintetében. Vájjon kielégitő-e ez a megoldás ? Azt hiszem, hogy ezt tárgyilagos birálat mellett kielégítőnek mondani nem lehet. A bank jövedelméből a preczipuumoknak levonása után. a szerint, hogy miből származik az a jövedelem : a jelzálogkölcsönökből-e, vagy pedig egyebekből, a bank másik két üzletágából, a magyar állam részesedése olyképen van szabályozva az 1899. évi XXXVII. t.-czikk intézkedései szerint, — a mely intézkedések a törvényjavaslatban kifejezetten fentartatnak ezúttal is — hogy a jelzálogkölcsönök hasznából a tőkekövetelések arányában részesül a két állam, egyéb jövedelmekből pedig a szerint nyer a részesedés aránya megállapítást, hogy melyik intézetnél folytak be azok a jövedelmek. Ez nézetem szerint a magyar állam pénzügyeinek jelentékeny kárára szolgál, (ügy van! bal felől.) mert hiszen az egyéb jövedelmeknek legjelentékenyebb része a devisa-üzletből befolyó jövedelem, (ügy van ! a baloldalon.) ez pedig tudvalevőleg Bécsben bonyolittatik le az ottani főintézetnél, és így ez az osztrák arány javára számíttatik be. (ügy van! a baloldalon.) Holott a dolog ugy áU, hogy ezen devisa-jövedelem élvezete szempontjából a magyar állam épugy hozzájárult a jogalap megteremtéséhez a bankszabadalomban, mint az osztrák állam, annak tehát a magyar állam felett egyáltalán semmiféle előnyt sem volna szabad nyújtani. A mi pedig a befolyó jövedelmet illeti, az sem osztrák, sem magyar állampolgároktól származik ; azfc a kamatjövedelmet tisztán a külföld fizeti, e czember 2-án, pénteken. 389 tekintetben sem iUeti meg tehát Ausztriát semmiféle előny. TÜdŐS János: Ez volt az ára a politikai előnynek ! Bakonyi Samu: Politikai szempontból a javaslatnak igen nagy előnyéül tüntetik fel azt, hogy tulajdonképen nem szólhat hozzá a politika, mert a hol a legtöbb akadálytól kellene tartanunk : az osztrák Reichsrathban tulaj donképen nem kerül majd elbírálás alá annak megállapítása, hogy mikor áll be az az alkalmas időpont, a midőn a készfizetéseket fel lehet majd verni. Hogy egyoldalú ne legyek, megállapítom azt, hogy daczára annak, hogy a bank kezdeményezési jogot akar, nincsen vitiálva a törvényjavaslatban korábbi rendelkezés, a mely szerint fennmarad mind a két kormánynak és mind a két parlamentnek az a joga, hogy bármikor követelhesse, ha jónak látja, a készfizetések felvételét. Egy hang (balfelől) : Itt van a kutya elásva ! Bakonyi Samu : Ha ez igy van, hol van annak az állítólagos előnynek az értéke, hogy t. i. a politika kérdése ki van küszöbölve ? Hiszen ilyenformán az állandóan megmarad és annak méregfogát ebből a kérdésből kitörni alig lehet. Mondottam, hogy egyetlenegy területe van az égető kérdéseknek, a melyen a kormány álláspontját most már világosan ismerjük, és ez a bank kérdése, (Ugy van ! balfelől.) de egyéb függő kérdésekben a homály annál sűrűbb és ez a homály egyáltalán nem oszlik. Gróf Esterházy Mihály t. képviselőtársunk (Elénk éljenzés a baloldalon.) beszédében érintette volt azt, hogy ez a t. kormány és a t. többség abban látja a maga fennállásának etikai jogosultságát, hogy minduntalan elődjeinek és az előző többségnek bűneiből táplálkozik. (Felkiáltások balfelől: Élősködik ! ügy van !) Nem akarom ezt most taglalás tárgyává tenni, de egyet, azt hiszem, megállapíthatunk: azt, hogy az a kormány, a melyet mi is támogattunk volt, kényszerhelyzetet nem hagyott maga után a t. kormányra vonatkozólag. Nem az a helyzet állott elő, midőn kormányra lépett a t. többség, a t. kormányra nézve, a melyet mi találtunk a gazdasági önállóság kérdésére vonatkozólag, midőn az utolsó szabadelvű kormány által meggyőződésem szerint alkotmány- és törvényellenesen megkötött (Ugy van ! a baloldalon.) német szerződés kényszerhatása alatt minket oda vitt, hogy a gazdasági közösséget továbbra is kénytelenek voltunk fentartani. Van azonban egy kérdés, a melyben igenis oly alapot teremtettünk, a melyen, nézetem szerint, a politikai erkölcs minden követelményei szerint rendületlenül meg kellett volna maradnia a t. kormánynak és a többségnek. Ez pedig a választói reformnak a kérdése, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mert ebben a kérdésben az akkori többség és az akkori kormány megegyezett volt a törvényhozás másik tényezőjével arra, hogy a kikapcsolt nagy küzdelmi elemek akkor fognak megoldásra kerülni, hogy ha a nemzet egész egyetemét képviselő parlament bírálhatja el azokat. (Zaj. Halljuk ! Hall-