Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-50
50. országos ülés 1910 deczember 2-án, pénteken. 387 meggyőződésem szerint ezt semmiképen sem lehetett biztosítani. A sajtóban egyáltalában azzal csinálnak máris hangulatot a törvényjavaslat mellett, hogy micsoda nagy avánszot csinált az osztrák felfogással szemben a t. kormány, a mikor az osztrák birodalmi tanácsot, különösen annak képviselőházát abba a helyzetbe hozta, hogy a bankszabadalom meghosszabbítását nem szavazhatja meg, csak a készfizetéssel együtt, vagy pedig el kell vetnie mind a kettőt. Én azt hiszem, hogy ezt a törvényjavaslatot az osztrák Reichsrath egész nyugodtan megszavazhatja, mert azzal hozzájárul a bankszabadalom meghosszabbításához, de meg egyáltalában nem járult hozzá egy lépéssel sem a készfizetések kötelező felvételének előreviteléhez. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen, a ki a törvényjavaslatot egyszer elolvassa, látni fogja, hogy ez még korántsem a készfizetéseknek a fölvétele. És hogy mennyire nincs meg Ausztriában a komoly szándék arra vonatkozólag, hogy ez olybá tekintessék, azt semmi sem illusztrálja jobban, mint a pénzügyminister ur osztrák kartársának tegnap a Reichsrathban a törvényjavaslat benyújtása alkalmával elmondott beszéde. (Halljuk ! Halljuk I) Bilinski osztrák pénzügyminister ur kilencz esztendeig volt az osztrák-magyar bank kormányzója. Ugy értesültem, hogy az osztrák-magyar bank részéről nincs tulaj donkép semmi akadálya a készfizetések kötelező felvételének. Hát, t. képviselőház, az az államférfi, a ki 9 esztendeig állott ennek az intézménynek élén és most mint pénzügyminister van hivatva képviselni az osztrák parlament előtt a készfizetések kötelező felvételének kérdését, azt mondja, hogy sikerült kiküszöbölni a politikai elemeket ebből a kérdésből és ez a magyar kormány bölcs mérsékletének köszönhető. (Zaj a baloldalon.) Van azonban egy nyilatkozata az osztrák pénzügyminister urnak, a mely arról győzött meg, hogy ő lehetett volna bölcsebb a maga intenczióinak leplezésében, de mérsékeltebb a készfizetések kötelező fölvételének kérdésében csakugyan nem lehetett. (Zaj a baloldalon.) Egyenesen kijelenti Bilinski : »"Wir brauchen keine Barzalungen«. Kegyesen megengedi azonban : »Wir dürfen aber nicht sagen, es dürfen die Barzahlungen nicht festgelegt werden«. A ki odaát ennyi melegséggel képviseli ezt a törvényjavaslatot, annak a közreműködésétől valóban nem lehet várni csak egy pillanatra sem tárgyilagos Ítélettel azt, hogy ha majd a törvényjavaslat rendelkezései szerint a végleges elintézés szakában kerül a kérdés az osztrák parlament elé, azt meg is akarja védelmezni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A törvényjavaslat intézkedései, a melyekkel, mint a pénzügyminister ur az indokolásban mondja, lehetőleg biztosítva van a czél elérése, körülbelül azt tartalmazzák, hogy a bank tehet majd előterjesztést ; mikor az időpontot erre alkalmasnak és elérkezettnek látja, akkor a két kormánynak tanácskoznia kell; ha megegyeznek egymással, akkor a két országgyűlés elé a két kormány elő- ' terjesztést fog tenni. Nem tudom, mi lesz az előterjesztés : a törvény szövegéből arra kell következtetni, hogy az nem törvényjavaslat lesz, hanem lesz egy egyszerű előterjesztés, jelentés, a mely országos határozattal lenne elintézve. De, t. képviselőház, mint a magyar álláspont győzedelmet hirdetik előttünk azt, hogy olyan prekluziv terminushoz van kötve az osztrák birodalmi tanácsnak a hozzájárulása, a mely alatt, ha ez be nem következik, azaz ha az ilyen előzmények után netalán a bank kezdeményezése és a két kormány megegyezése folytán szőnyegre kerülő jelentést a parlamentek el nem intézik: akkor a kérdés végleges elintézése önmagától, automaticze megoldásra jut. Azt hiszem, hogy ennek az, értékét nem lehet nekünk komolyan vennünk; a legenyhébben csak ezt a bírálatot kell róla mondani. Hiszen azzal a hangulattal szemben, a melyet nem nyíltan, de benső meggyőződése szerint beszédjének imént idézett paszszusa után legigazabban maga az osztrák pénzügyminister ur képvisel, lehet-e nekünk azt várnunk, hogy ha az az előterjesztés vagy akárminek nevezzük, odakerül az osztrák birodalmi tanács elé, várni fognak négy hétig annak elvetésével ? A széthúzó osztrák pártok azonnal, a mint magyar érdekről van szó, rögtön megegyeznek egymással és sietni fognak álláspontjuk érvényre juttatásával és a törvényjavaslat leszavazásával. Természetesen erre azt lehet mondani, hogy ez osztrák kormányválsággal jár. Hát hiszen láttunk már Magyarországon is kormányválságokat, a mikor a parlamenti élet törvényei szerint levonják a konzekvencziákat és bekövetkezik a lemondás. Azonban Ausztriában sokkal fontosabb állami érdekek működnek közre abban, hogy a magyar álláspont győzelme kedvéért az a válság ne ugy oldassék meg, hogy az osztrák állásponttal ellenkezzék. Visszaemlékezhetünk arra, t. ház, hogy ugy a t. többség a válaszfelirati javaslatban, mint a t. többséghez tartozó igen tekintélyes poziczióban levő politikusok milyen nyilatkozatokat tettek a választások alkalmával is a készfizetések kérdésében. Nem egyszer kijelentették, a bankszabadalom meghosszabbításáról szólva, hogy a bankközösség fentartásához csak akkor fognak hozzájárulni, ha az uj megegyezésben sikerülni fog a magyar gazdasági érdekeket tetemesen előbbre vinni, az előrehaladás feltételeit sokkal nagyobb mérvben megvalósítani. Ha ezen kijelentéseket összehasonlítjuk, t. h javaslat tartalmával, meg kell vallanom, hogy egy nagyon siralmas, szánalmas képet nyerünk a gazdasági élet előbbrevitele szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Uj fiókokat fog felállítani az Osztrák-Magyar Bank és fennen hangoztatják tegnap óta különösen a sajtóban, hogy micsoda nagy dolog az, hogy sikerülni fog a pénz jiaritását biztosítani. A mint mondották, straf-szankczió alá helyezik ennek megszegését, vagyis ez azzal a következménynyel jár, hogy a bankszabadalom ez esetben azonnal 49*
