Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-50

50. országos ülés 1910 deczember 2-án, pénteken. 375 elnök ur akkor tett igéretét és felhívását, élénk példa rá a törvényhatósági tisztviselőknek e napokban nála tisztelgett küldöttsége előtt tett nyilatkozata ; (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) a küldöttség szónoka kijelentette, hogy ők nem fizetésemelésért és fizetésrendezésért jönnek hozzá, hanem azért, hogy státusrendezésükre vonatkozólag a törvényben megalkotott szakasz keresztülvitessék. Kun Béla: Mégis üres marokkal bocsátotta el. Egry Béla : A ministerelnök urnak pedig az volt rá a velasza, hogy ő elismeri a törvényhatósági tisztviselők álláspontjának helyességét, jogosságát és azt, hogy ez törvényen alapszik, azonban kitért arra, a mit ők nem' is kértek, kijelentette, hogy pénz nincs, ennélfogva a státusrendezést sem viheti keresztül, hanem ezt majd akkor fogja keresztülvinni, a mikor a közigazgatási reformot, más szavakkal a közigazgatás államosítására vonatkozó törvényjavaslatot fogja a ház elé terjeszteni. Na hát én azt hiszem, hogy a ministerelnök ur a ministerelnöki székben nem fogja azt megérni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) hogy ezt a törvényjavaslatot betérjeszsze, vagy ha be is terjeszti, nem fogja megérni azt, hogy ez a ház a közigazgatás államosításához, ezen egyetlen védbástyának eltörléséhez hozzájáruljon, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbahldalon) Egy másik sérelmünk is van, a mely lokális jellegű. Ez a sérelem pedig az, hogy Pécs szab. kir. város főispáni állása 11 hónap óta nincs betöltve. Gr. Batthyány Pál: Alkalmasint nem találnak embert, a ki vállalkozzék rá. (Zaj jobbfelől.) Egry Béla: A mikor a főispáni állást kettéválasztották és a mai állapotot megteremtették, nekem akkor is kifogásom volt az ellen, akkor is helytelenítettem ezt, a mit bizonyíthat gróf Andrássy Gyula volt belügyminister ur, kihez levelet intéztem e tárgyban. Helytelenítem azt ma is, mert én helyes közigazgatást és helyes ellenőrzést csak ugy képzelek, ha a két testvértörvényhatóságnak kormányzati szálai egy kézben vannak összpontosítva, ha azok igazgatását egy kéz intézheti. De szükségtelennek tartom ennek a két állásnak külön való betöltését épen a pénzügyminister ur által folyton hangoztatott takarékossági elvnél fogva is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A két állás egyesítése által évenként 8—10.000 K-át megtakaríthat az állam, a mi egymagában véve nem sokat jelent ugyan, de tiz esztendőt véve a számítás alapjául, ez már 100.000 K-án felüli összeget tesz ki, a mely összeget tessék a városok segélyezésére forditani. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Kérem tehát a ministerelnök urat mint belügyministert, hogy állítsa vissza Baranya vármegyében a régi állapotokat, egyesítse ismét a két főispáni állást és töltse be mielőbb Pécs szabad királyi város főispáni állását. Fel kívánom hívni a pénzügyminister ur és az igazságügyminister ur figyelmét is egynémely dolgokra. (Halljuk ! Halljuk !) A pénzügyminister ur bizonyára tudni fogja azt, hogy 1909-ben a pénzügyi szolgálat minden szakában keresztül lett vive a státusrendezés, csak épen egyetlenegy osztály részesült mellőzés-ben, a mely talán a munkának a legterhesebb részét végzi: és ez az adóhivatali tisztviselők osztálya. Gr. Batthyány Pál: Milliókat kezelnek! Egry Béla : A törvény ugy szól, hogy 1911-ig ez a státusrendezés befejezendő. De ez oly csigalépésekkel történik, hogy — felolvashatnám erre vonatkozólag egy adóhivatali tiszt panaszát — 10—11 esztendeig kell ma várni az adóhivatali tisztviselőnek, a míg a XI. fizetési osztályból a X. fizetési osztályba jut, s így tovább. Az igazságügyminister úrhoz is van egypár szavam. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem,valamennyien ismerjük a hivatalszolgáknak és a napidíjas hivatalszolgáknak a nyomorát. Ezek a hivatalszolgák és napidíjas hivatalszolgák már évekkel ezelőtt kérelemmel fordultak az országgyűléshez, hogy nyomorúságos helyzetükön javítson. 1907 márczius ]-én tárgyalta a képviselőház az ő kérvényüket és azt mint méltányos és jogos kérelmet a kormánynak figyelmébe ajánlotta. Hogy azonban az igazságügyminister urnak tudomása legyen róla, hogy mit óhajtanak ezek a hivatalszolgák, leszek bátor röviden az ő kérésüket felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Az igazságügyi hivatalszolgák az egész országban egyöntetű fizetést kapjanak, beleértve a budapestieket és fiumeieket is, mert a mostani állapot, midőn a budapestiek és fiumeiek évi 100 K-val többet kapnak, reánk nézve ugy a szolgálati idő alatt, mint a nyugdíjazáskor sérelmes ; ugyanezen anomália fennállott az igazságügyi tisztviselőknél is, de ezt a kormány már 1893-ban megszüntette,de a hivatalszolgákról megfeledkezett, s igy sérelmük orvoslandó.« Továbbá : »A fokozatos előléptetésünk 3—3 évenként történjék, ugy hogy a hivatalszolga 9 évi szolgálat után hivatalból altisztté léptettessék elő, ugy a hogy ez a postán is történik, s hogy 18 évi szolgálat után minden hivatalszolga az altiszti állás I. fokozatában lehessen«. Még a hivatalszolgáknál is sokkal sanyarúbb helyzetben vannak a napidijasok, a kik 20—25 évi szolgálat után nem lesznek véglegesítve. És ha egy ilyen állás véletlenül megüresedik és pályázik rá egy napidíjas hivatalszolga, akkor egy igazolványos altiszt, a ki 10—-12 esztendeig szolgált, viszi el az orra előtt a 20—-25 éves munkálkodás gyümölcsét. Máról holnapra elbocsáttatnak, a mint tényleg el is bocsáttatott a pécsi adóhivatalnál évekkel ezelőtt egy 16 esztendeig szolgáló napidíjas hivatalszolga, valami Hofmann nevezetű, azért, mert egy 12 esztendeig szolgált igazolványos altiszt folyamodott az állásáért. Ezeknek a kérése a következő (olvassa) : »Azok a napidíjas hivatalszolgák, a Idk megszakítás nélkül három év óta vannak állami szolgálatban, feltétlenül kineveztessenek és hasonlóan