Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-34

34. országos ülés 1910 október 26-án, szerdán. 31 Horvátországnak a delegáczióban való képviselete, másfelől a delegáczió és a képviselőház, illetőleg a képviselőház elnökének jogköre szempontiából a törvények, a delegáczió ügyrendje és a 43 év óta eléggé kifejlődő gyakorlat, alapján megvilágitani. (Halljuk !) Az 1867 : XII. t.-cz. 48. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Ha az egyik vagy másik bizottságnak valamely tagja időközben meghalna, vagy törvényes ítélet által fosztatnék meg szabadságától, úgyszintén, ha állásáról alapos okoknál fogva lemondana, az ekkép megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő. Ennek eszközlése végett az országgyűlés, midőn a bizottságot megválasztja, a kitűzött számon felül egyszersmind póttagokat is választ, meghatározván egyúttal azon sort, mely szerint a póttagok a megürült állásra az illető bizottság elnöke által meghívandók.« A 49. §. pedig ezeket mondja, (olvassa): »Lemondás esetében a lemondás okainak alaposságáról, s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés vagy annak együtt nem létében az illető bizottság fog ítélni.« A delegácziónak önalkotta ügyrendje, a mely e részben az utóbbi időben nem módosult, 3. §-ában igy rendelkezik (olvassa) : »Ha a bizottság valamely megválasztott tagjára nézve oly eset állna be, mely miatt az végleg akadályoztatnék a megjelenésben, — itt hivatkozás történik az 1867 : II. tcz. 48. §-ára — erről az országgyűlés illető házának, illetőleg a bizottságnak elnöke értesítendő. Azon póttag, ki az országgyűlés illető háza, vagy annak elnöke által a bizottság ülésezésének helyére oly czélból utasíttatott, hogy a megjelenésben végleg akadályozott ily tag helyett magát annak rendelkezése alá bocsássa : köteles késedelem nélkül jelentkezni a bizottság korvagy rendes elnökénél, ki jelentkezését a bizottság tudomására juttatja.« Emlékezetébe kell még hoznom a t. háznak, hogy a Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal való egyezményt tartalmazó 1868 : évi XXX. tcz., a határőrvidék bekebelezése alkalmával keletkezett 1881 : XV. tcz. által hatályon kivül nem helyezett 41. §-ában azt rendeli, hogy Horvát-Szlavonországok képviselői közül a képviselőház részéről négy. s a főrendiház részéről egy tag választassék a delegáczióba. A mi már most először is Horvátországnak a delegáczióban való képviseltetését illeti, kétségtelen, hogy az 1868: XXX. t.-cz. későbbi keletű, mint az 1867: XII. t.-cz., és hogy ezen törvényczikk a horvát részről választandó delegátusok számának megállapításával, szemben az 1867-iki törvénynyel, új rendelkezést tartalmaz. De ép oly bizonyos az is, hogy az 1868-iki törvény sehol sem mondja, hogy az 1867-iki törvénynek a delegáczióra vonatkozó bármely más rendelkezését módosítaná vagy hatályon kivül helyezné, sem azon törvény más rendelkezéseivel ellentétbe nem helyezkedik, ugy hogy a lex posterior derogat priori elve itt nem alkalmazható. Ennélfogva egészen kétségtelen, hogy az 1867-iki törvénynek a delegátusok lemondására és az üresedések pótlására vonatkozó 48. és 49. szakaszai a horvát kiegyezési törvény létrejötte után is változatlanul érvényben maradtak. A magyar országgyűlés nem zárkózott el az elől, hogy a szóban forgó törvényeket Horvátországra nézve a gyakorlatban a lehető legméltányosabban alkalmazza. így, bár ezt a törvény nem rendeli, ugy a képviselőház, mint a főrendiház mindig szokott a delegáczió póttagjai sorába is egy horvát képviselőt, illetőleg egy főrendiházi tagot választani. Sőt megtörtént ismételt esetekben az is, hogy a lemondott horvát delegátus helyére horvát póttag hivatott be, tekintet nélkül a nyert szavazatok számára, noha a törvény rendelkezése szerint a póttagok az illető ház által megszabott sorrendben volnának behivandók, ós a sorrendet jelenleg a nyert szavazatok száma állapítja meg. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy ez esetben horvát póttag behívásáról azért sem lehetett szó, mert a horvát póttag is lemondott. Azonban a horvát és magyar póttagokkal szemben a behívásnál követett egyenlő elbánás esetleg Horvátország előnyére is szolgálhat, a mit legjobban az a legújabb példa mutat, a mikor a főrendiház részéről lemondott magyar delegátus helyébe horvát póttag hivatott be, ugy hogy ma a delegáczióban Horvátországot nem egy — mint azt a törvény rendeli — hanem két tag képviseli a főrendiház részéről. A képviselőház az 1868 : XXX. t.-cz. azon rendelkezésének, mely szerint a delegáczióba a horvát képviselők részéről négy képviselő választassék, mindig megfelelt, de ennek a rendelkezésnek a képviselőház soha oly messzemenő értelmezést nem adott, mintha egyes horvát delegátusok lemondása — a mire már többször volt eset — a delegáczió törvényszerűségét és határozatainak jogérvényét érinthetné, vagy mintha egyes horvát delegátusok lemondása esetén a képviselőház kötelezve volna uj horvát delegátust választani, a mi minden egyébtől eltekintve, igen különös következményekre vezethetne, mert megtörténhetnék — ezt csak mint elméleti lehetőséget akarom odaállítani, nem mintha annak tényleges bekövetkezését lehetőnek tartanám — hogy a horvát delegátusok folytonos lemondásokkal a delegáczió megalakulását is megakadályozhatnák, a mi bizonyára nem felelne meg az 1868-iki törvényhozás intencziójának. Áttérek már most annak a kérdésnek megvilágítására, hogy a lemondó rendes tag helyébe a póttagok behívása miként eszközöltessék. Itt mindenekelőtt két negatív természetű tényre kell utalnom. (Halljuk! Halljuk 1) Az egyik az, hogy legszorgosabb kutatásaim daczára nem sikerült egyetlen egy oly esetet kiderítenem a