Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

tó. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. 361 kérek, ennek az országnak gazdasági viszonyai, adózóképessége, teherviselési képessége és mindennemű közköltségei mellett, a melyeket ma visel, ez nem megfelelő bevétel. (Ugy van ! ügy van !) Átmegyek most, t. ház, a bevételek kérdésére is és ezzel kivánok különösen foglalkozni, miután a kiadásokkal már foglalkoztam. (Halljuk!) Azok után az emelkedések után, melyek a közös költségeknél előjönnek, előáll egy másik többlet. Igen jelentékeny befektetéseket kell csinálnunk a vasútnál. Ez lesz a másik nagy többlet. A vasutaknál akkora befektetést kell csinálnunk, hogy az én becslésem szerint nagyon takarékosan fog eljárni a minister, ha a legközelebbi esztendőben 4—500 millióval megelégszik, sőt azt hiszem, még jön majd azután egy pár száz millió korona szükséglet. Tessék megnézni az egész vasúti hálózatot, minden állomást: van-e, kevés kivétellel, állomás, a mely a megnövekedett, óriási módon, nagy arányokban kifejlődött forgalomnak megfelel ? Nincs. Azonkivül a vasutaknak egy része még mindig az ósdi síneken megy. Ha ezt mind megcsinálják ugy a biztosság, mint a jövedelmezőség szempontjából, akkor óriási kiadásokat kell tenni. Mikor nekünk csak 109 milliót hoz ez a nagy resszort a viczinálisok nélkül, akkor befektetéseket kell tennünk és nem kell félnünk, mert a befektetés folytán ez az állapot megváltozik. Igen, de ez pénzbe kerül, még pedig jelentékeny pénzbe. Itt egy állandó évi 25—30 millió koronás tehertöbblettel állunk szemben. Elmondottam, t. ház, azt, hogy micsoda rossz jövendő vár ránk a kiadások emelkedésénél. Áttérek most arra, a mivel tulaj donképen foglalkoztam, a miért mindezt elmondottam és untattam a t. házat mindenféle dologgal, (Halljuk! Halljuk !) nevezetesen áttérek arra, hogy micsoda bevételi többletekre kell nézetem szerint törekednünk és biztosítani, hogy ez az ország az államháztartás rendjén azokat a fejlődéseket, a melyeket nem lehet megállítani, keresztül tudja vinni. (Halljuk ! Halljuk!) Hiszen azt, a mit gr. Apponyi Albert csinált a közoktatás terén, nagy eredménynek mondhatjuk, de ennél nem állhatunk meg. Nem akarok most tételeket felsorolni, nem akarok most mellette állást foglalni, de a mikor tudjuk, hogy a középiskolai tanárok fizetésénél uj költségemelkedés elkerülhetetlen, s olyan álláspont érvényesült, melyet sajnálok, mert a fizetések emelését már én, ministerelnökségom alatt, szükségesnek tartottam és engedélyeztsm, és hogy ma még 474.000 gyermek van, a ki nem tanul, akkor bizony nem lehet azt mondani, hogy megállhatunk. Beszélünk folytonosanuj egyetemekről, de nem csinálhatjuk meg őket, mert nincs pénzünk. Kívánunk fejlődést más tereken, és nincs pénzünk. Minden dolgunk most olyan, hogy azt hiszem, a bevételek, a jövedelmek emelése a lényeg, ez az államháztartás, az ország jövő fejlődésének az érdeke. Es épen ezért a következő propozicziókat teszem a bevételek emelésére. (Halljuk.') KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. II. KÖIET. Először az államvasutaktól nyilatkozom. Már mondtam, hogy határozott tarifaemelést kérek. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem megyek most a detailokba, de meg tudnám mondani perczentualiter, mennyivel drágább most az államvasutak kezelése, mint volt régen. Hiszen fölemeltük a fizetéseket, de fe] kellett emelni a napszámokat, az egész rezsit; a kezelési költségek nagyon emelkedtek, tehát a bevételek kevesbedtek. Lehetetlen, hogy olyan tarifával dolgozzunk most, mint a minővel jártunk akkor, a mikor a kezelési költség kisebb volt. A mikor a kezelési költség nagyobb, akkor a tarifaemelés teljesen motivált; (Helyeslés jobbról.) azt a többi adófizetők érdekében állithatjuk fel; és kérem a t. házat és a t. minister urat is, hogy foglalkozzék egészen komolyan azzal a kérdéssel, hogy tarifaemeléssel mit lehet elérni; (Helyeslés a jobboldalon.) meg lehet és meg kell ezt tennünk, mert igy nem maradhatunk. (Mozgás balról.) A másik, a mit javaslok, — nem megyek detailokba, nem akarok visszaélni a t. ház kegyességével, köszönöm, hogy hosszú előadásomat türelemmel hallgatják, (Halljuk ! Halljuk !) — a másik az, hogy revideálni kellene az illetéki rendeleteket, a melyek törvényesítve vannak, szóval az illetékeket, és proponálom, hogy különösen az örökösödési illeték még az egyenes örökségnél is, de a közvetett, a távolabbi vonatkozású öröklési esetekben különösen, emeltessék fel a többi adófizető érdekében. (Helyeslés.) Ha nem kényszerítene reá a helyzet, akkor természetesen nem kellene azt tennünk ; de a mikor nem vagyunk kedvező helyzetben, hanem ugy vagyunk, a mint jeleztem, hogy megszámlálhatatlan deficzitekke] és tehertöbbletekkel állunk szemben, állami adósság, közösügyek, vasúti beruházás, stb. dolgában, akkor lehetetlen, hogy elnézők legyünk, hogy ugyanazt az örökösödési illetéket tartsuk meg, a mely 50 évvel ezelőtt volt meg. (Helyeslés.) A harmadik, a mit proponálok az, hogy a dohányáruk árát is tessék fölemelni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás. Elnök csenget.) És még másra is' volnék hajlandó. (Halljuk ! Halljuk !) Hajlandó volnék a magas jövedelemre és a magas vagyonra kivetett jövedelemadó százalékát is valamivel emelni. Én nem vagyok sem agrárius, sem merkantilista, sem'szocziálista, hanem vagyok az igazságos teherviselés embere (Helyeslés.) és a ki azt mondja nekem, hogy nem viselheti el az a nagyon gazdag polgár a felemelést, mert a kicsi polgár nem fizet abban a mértékben, az nézetem szerint nem az igazság alapján áll, (Ugy van! Ugy van!) nem az állam érdekének komoly, fontos, igazságos felfogása alapján áll, mert el kell ismernie mindenkinek, hogy a kinek aránylag nagyobb a jövedelme, az fizessen is aránylag többet. (Helyeslés.) De t. képviselőház, még nem végeztem; (Halljuk ! Halljuk !) ez még mind nem elég. Most jövök ahhoz, a miért tulaj donképen beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Mert ha csak arról lenne szó — nem leszek hosszú (Halljuk ! Halljuk!) — hogy azokat az emeléseket csináljuk, a miket 46