Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

eczember i-én, csütörtökön. 354 49. országos ülés Í910 d< fogja fedezni tudni : előáll ekkor államháztartásunkban a hiány, és nagy lehet ez a hiány. A hevételeket emelni nem könnyű dolog, nem olyan hamar megy az, mint kiadásoké, nehéz az a magánéletben is, az államiban is. És a bevételek emelését mégis meg kell tenni, mert a kiadások redukcziójávai nem lehet a helyzeten segíteni, mert nézetem szerint sem a létezőket lényegesen kisebbiteni, sem az ujakat elkerülni nem lehet. A fejlődést és a haladást az állami intézményekben, az uj kiadásokat, a melyek erre szükségesek, elnyomni az állami életben sem lehet, a mint nem lehet a magánéletben sem megakasztani a fejlődést. Ma ez annyi, mint megölni az életet, a fejlődés pedig budgetkérdés. (Helyeslés.) Ma minden fejlődik az emberi életben, ugy mint az állami életben ; felfelé halad, a mig tud, ha nem halad, visszaesik. És a mi visszaesik : az elpusztul. (Helyeslés.) A haladáshoz a morális feltételeken kívül, a magas indokokon kivül erő. mondjuk ki nyersen, pénz kell. Eddigi erőnk nem ád uj forrásokat. Csak uj bevételek tarthatják fenn a mai állami életet és elégithetik ki haladási követeléseinek igényeit. Ha nem eszközöljük sikerrel, végzetes lehet. (Helyeslés.) Erre igyekezem módokat találni, mert előttem egészen bizonyos, hogy az állami kiadások emelkedése, bármilyen takarékosság és óvatos politika vigye őket, az a takarékos és óvatos politika, melyet én a t. pénzügyminister úrban becsülök és évek során keresztül, mikor mellettem volt, tisztelni és szeretni tanultam, nézetem szerint elkerülhetetlen. (Ugy van í a baloldalon.) Ha csak nem akarjuk optimisztikus, öncsaló hitbe magunkat beleringatni, nem lehet ezt el nem ismerni, tagadni pedig épen nem szabad. És ha igy van, foglalkozni kell ezen helyzettel és ezen helyzetnek követelésével mert akkor az ország adózó közönségének érdekével és az ország jövendőjével foglalkozunk, ez pedig kötelességünk. (Helyeslés.) Én azt tartom, hogy ugy, a mint a háztartás mai alajrtényezői állanak, a bevételek emelése nélkül Magyarország fhiancziális egyensúlyát fentartani nem lehet. Ez nekem igen erős meggyőződésem, akármennyire a megtakarítás embere legyek, és akármennyire tiszteljem a pénzügyminister ur nyilatkozataiban azt a törekvést és azt a tényt, melyet már ebben a költségvetésben felmutatott. Á bevételek fokozásának, a bevételek ápolásának, uj bevételek teremtésének kérdésében áll az ország pénzügyi rendezettsége, és ez a pénzügyi rendezettség az ország legnagyobb állami érdebe. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! A fejlődés és a haladás ennek az országnak, ezen ország jövőjének, a magyar nemzet létezésének és boldogulásának alapfeltétele. Ezt a fejlődést megakasztani nem szabad, mert megakasztjuk ezzel az ország jövőjének a kérdéseit mind és magát az ország jövőjét is. Ha ezt a fejlődést engedjük egészen raczionális mértékben, azon határok közt, melyeket az országnak adóereje és költségvetési ereje megenged, ez a fejlődés mégis olyan nagy, hogy nézetem szerint a létező eszközökkel ezt az irányzatot sikerrel és eredménynyel érvényesiteni nem lehet. Ezért szólalok fel, ez indit engem leginkább : keresni módot és utat, hogy hogyan lehet ennek az országnak több jövedelmet, több erőt odaállítani, hogy azokat a kiadásokat, melyeket állami életére fordít, könnyebben, nagyobb mértékben és akként viselhesse, a mint államiságunk érdeke magával hozza. Egy hang (bálfdől): önálló vámterület! ( Ugy van ! halj elől.) Szél! Kálmán ; T. ház ! Én azt mondom, hogy fejleszteni kell a mi erőinket. Fejlődésről mindenki beszél, és igaza van, de a fejlődésnek következéseit és lényegét mindenki talán nem érti ugy át. Én csak azt mondom, hogy nekünk fejlődni és haladni kell. Haladás nélkül ez az ország semmire sem mehet, visszaesik : ha pedig visszaesik, odaesik és odaeshetik kulturális és gazdasági erejében, a honnan nem tud többé felkelni, nem tudja azt a küzdelmet elvállalni és vinni, melyet neki — fájdalom — vinnie kell és a melyet vinni hivatva is van. T. ház ! En nem tehetek róla, én azt mondom, hogy ha azt akarjuk, hogy ez az ország haladjon kulturális erejében, anyagi erejében, adminisztraczionális voltában és mindenben, a mit kivan az állami élet és a mit kívánhat az ország és a nemzet és kivánhat a nép és az, a ki adózik, akkor én kijelentem, hogy eszköz kell hozzá, pénz kell hozzá. (Ugy van ! Ugy van !) Már most azt keresem és azt tűztem ki feladatomul, hogy kimutassam, hol lehet hát azt a pénzt megtalálni, a melyre, nézetem szerint, szükségünk van. Igyekeztem erre megoldási módot találni, elő fogom terjeszteni és a törvényhozásnak bölcsesége lesz hivatva ezt ugy fogadni, a hogy megérdemli. (Halljuk ! Halljuk!) De mielőtt ezt tenném, épen azért, hogy kellően meg tudjam indokolni azt az alapot, a melyre felépítettem okoskodásomat és azt a hátteret, a mely az én politikám- és az én pénzügyi nézeteim mögött áll, engedjék meg, hogy kiterjeszkedjem még más dolgokra is. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház! A t. pénzügyminister ur nagy gonddal, beható vizsgálattal és az ő szakismeretét nagyon is bizonyító tekintélylyel és avatottsággal állította össze ezt a költségvetést, elismerem, hogy

r az nagyon okosan és nagyon helyesen van összeállítva ; de attól tartok, hogy ez a, költségvetés, a mely átmeneti költségvetésnek nagyon elfogadható és nagyon jó, az ország igazi állapotának, az ország jövőjének és annak, a mi a közel jövőben reánk fog zúdulni, nem egészen fog megfelelni. Azt, a mire a t. minister ur törekszik, hogy t. i. az ország bevételeit emelje, nemcsak üdvözlöm, de egyúttal az én politikámnak és az én mai felszólalásom czéljának is tartom és ha abból, a mit ő tervez, lesz valami gazdaságilag és pénzügyileg, ha a kálisóból és a bitumenekből