Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-49

h9. országos ülés 1910 deczember 1-én, csütörtökön. 34? vagy a kávéházban magyarul beszélni mer, azt is megtámadják, inzultálják, görbe szemmel nézik; pedig az a föld, a hol Horvátország fekszik, Magyarország területe, azt a mi vérünkkel szereztük, a mi vérünkkel tartottuk meg. önök is támogattak bennünket, mig tisztességes jóindulattal voltak a nemzet szabadsága iránt. Valahányszor bajba kerültek, mikor az abszolutizmus a nyakukra ült, akkor rokonszenvvel kezdtek a magyarokhoz közeledni; de a mikor jogukat megszerezték,,nem arra használták fel, hogy a testvériességet fejleszszék, hogy az egyik országot a másik mellett rokonszenvben, egyetértésben kormányozzák, hanem ellenünk használták fel, idegen czélokat követtek, idegen ozélok jármába akarták ezt az országot hajtani. (Zaj és mozgás a közép hátsó padjain.) Ott egynéhány képviselő ur, a ki hasonlóban bűnös, a kik a reakcziónak ép ugy odaadják magukat mindenkor és minden időben, (Zaj) csak a magyaroktól kivánják a jogot, de Bécstől soha jogot nem kértek és szabadságot nem követeltek, és mikor ők ugyanazt kapták az 1848/9-iki szolgálataikért, a mit a magyarok : a bilincset, akkor is azzal a bilincscsel meg voltak elégedve, megcsókolták a kezet, mely szolgaságba döntötte őket, (Ellenmondás és zaj a középen) és tovább küzdöttek a magyarok ellen, a kik nekik jogot és szabadságot adtak. Mikép állunk mi a horvát politikusokkal ? Eddig nagyon szemet hunytunk mindenre, és minden engedékenységünket ellenünk forditották. Most megint egy uj jogszerzési útra indultak ki, s ez abban áll, hogy szerintük a horvát nyelv és szerb nyelv egyezik. (Zaj a horvátok padjain.) Elnök ." Csendet kérek ! Ugron Gábor : Mit jelent ez ? Azt, hogy a két nyelv nagyon egyezik ugyan, de mégis egymástól különbözik ; (Zaj.) & szerb nyelv és a bosnyák nyelv is nagyon egyezik, (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj bal/elől.) miután a szerb nyelv a szlávnak csak egy idiómája. Hát jegyezzék meg önök jól, hogy ennek az okoskodásnak az a konzekvencziája, hogy e szerint e házban beszélhetnének szerbül, bosnyákul, csehül és minden rokon, a horváttól csak alig különböző nyelven. De mi minden idiómának nem adtuk meg a jogot, minden nemzetet nem ismertünk el önálló autonóm kormányzással biró nemzetnek, csak a horvátot. A horvátnak ezt a jogot külön adta meg a magyar törvény. Hogy ezzel önök éljenek és a maguk javára és hasznára használják, ahhoz joguk van; de hogy a mi nyakunkra ezen a résen keresztül a szerb nyelvet is elhozzák és annak is a törvényhozásban való elismerését követeljék, éhez hozzájárulni nem fogunk. Ne csak hangoztatni tessék a lojalitást, hanem a törvény által adott jogot egész lojalitással használni is, és bennünk hasonlóra fognak találni. De mindaddig, a mig ezt nem tapasztaljuk, én részemről a leghatározottabban ellenőrizem önöket és mindent meg fogok tenni, hogy a törvényhozásnak nyelvegységét megőrizzem, és meg fogok mindent tenni, hogy Magyarország integritását az önök törekvéseivel szemben megvédelmezzem. (Helyeslés balfelől.) Elnök: T. ház ! Szabadjon nekem is ehhez a kérdéshez néhány szót szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Az elnökségre háramlik leginkább az a feladat, hogy a törvények értelmezését és igy a horvát képviselőknek felszólalását is itt szabályozza és biztositsa. Megjegyezni kivánom mindenekelőtt azt, hogy az elnökség a maga eljárásában és hatáskörében minden szenvedélytől és minden melléktekintettől menten egyesegyedül a törvényeket, illetve a házszabályokat kivánja mindenkivel szemben egyaránt alkalmazni. (Elénk helyeslés.) Mi nem tehetünk kivételt és kivételes jogmagyarázatokat, és ezért szigoruon ragaszkodom az 1868. évi XXX. t.-cz. 59. §-ában körülírt ahhoz a joghoz, a mely kimondja, hogy a horvát képviselőknek, tekintettel politikai nemzet voltukra, a horvát nyelven való felszólalás joga is biztosittatik ebben a házban. (Felkiáltások a báloldalon : Is! Is!) Már most, hogy tisztában legyünk azzal, a magyarázattal, hogy a törvény szelleme mit akart kifejezni azzal, hogy »horvátul is«, ugy vélem, hogy épen, mert tekintettel vagyok az 1848. évi V. t.-czikk 3. §-ában kifejezett azon korlátra is, a mely kimondja, hogy Magyarországban képviselő csak az lehet, a ki annak a kötelességnek, hogy a magyar törvényhozás, magyar tárgyalási nyelvét teljesen birja, megfelel (ügy van! Ugy van ! Zaj. Ralijuk ! Halljuk !) utalnom kell ezzel szemben az 1868 : XXX. t.-czikknek idézett 59. §-ára, mely egy kivételt, egy privilégiumot statuál a horvátok javára, a mennyiben megengedi azt, hogy a horvát nyelvet is használhatják egyedül és kizárólag a többi idegen anyanyelvű nemzetiséggel szemben. Ez a kitétel »horvátul is« tehát nem jelenthet mást, mint azt, hogy a magyar törvényhozás, a midőn ezt a törvényt megalkotta, azoknak a horvát képviselőknek, a kik a magyar nyelvben nem elég jártasak ahhoz, hogy itt magyarul tudjanak beszélni, megadta azt a privilégiumot, hogy a többiektől eltérőleg szabad tetszésükhöz és belátásukhoz képest a horvát nyelvet is használhassák. (Elénk helyeslés.) Eri ezt a törvényt soha másképen nem voltam képes felfogni, én ezt vélem a törvény intencziójának és ezt látom én kifejezve abban is, hogy az 1874: XXXIII. t.-czikk 120. §-a, a mely az 1848-ik évi V. t.-czikk átalakitását tartalmazza és kizárólag ennek a törvénynek csak az 5. §-át tartja érvényben, —• a mely a kerületek beosztását mondja ki, —• az egész törvényt, igy annak 3. §-át is, a mely a kizárólagos magyar nyelvhasználatra vonatkozik, épen az 1868 : XXX. t.-czikkre való hivatkozással hatályon kivül helyezte. (Helyeslés.) Ezt a jogállapotot megváltoztatni és ezzel szemben a már napok óta tartó vitát valamelyes határozattal befejezni nem lehet, minthogy az 1868 : XXX. t.-czikkben letéteményezett privilégiumot kétségtelenül respektálni kell és ezt mindnyájunknak el kell ismerni. Ha változást aka44*