Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-48

342 4S. országos ülés 1910 november 30-án, szerdán. velleitásokat a közjognak és az alkotmányjognak helyes interpretácziójával a saját medrükbe szorítsa. En, a ki meleg, őszinte hive vagyok a horvát testvérekkel való békés együttélésnek, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy épen a legközelebbi múltban mély sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a Horvátországgal kötött kiegyezéssel homlokegyenest ellenkező és pedig az állam territoriális viszonyait is érintő oly politikai áramlattal állunk szemközt, a melyre a legnagyobb figyelmet kell fordítanunk. Horvátországban ugyanis ma egy propaganda szolgálatában állanak a t. képviselő urak, a kik nem az ugyanegy és ugyanazon államközösség alapján álló elvet vallják, hanem a két államnak különállását és a horvát királyságnak külön való exisztencziáját tűzték ki zászlajukra, (ügy van! a baloldalon.) Már most erre a körülményre való hivatkozással kegyeskedjenek megengedni, hogy épen egy tényre utaljak csak rá. Hiszen majd lesz alkalmunk ezeket a kérdéseket a legrövidebb idő alatt a képviselőház elé hozni akkor, a mikor a felett határozatot is hozhatunk, de most a horvát képviselő uraknak itten való megjelenését illetőleg eltekintek attól, hogy mily visszás helyzet az. hogyha a t. elnök ur nincs abban a helyzetben, hogy megérti, a mit a szónok mond, hanem a tolmács gyakorolja esetleg a háznak diszkreczionális jogát, mert csak akkor lehet rendreutasítani a képviselő urat, ha a tolmács észreveszi, hogy valamely közjogellenes dolgot mond, hanem utalok a t. képviselőház előtt arra, hogy a mélyen t. horvát képviselő urak jogállását illetőleg milyen fenyegető szituáczióban van most Magyarország. Méltóztatik emlékezni rá, gondolom a horvát bán adott ki egy rendeletet, — legalább a lapokban olvastam — a mely röviden tartalmazza azt, hogy a magyar országgyűlésbe küldött horvátországi képviselő mentelmi jogának felfüggesztését nem szabad máshol kérni, mint a horvát tartománygyűlésen. Méltóztatnak látni, hogy itt nyíl várival ól ag egy tendenczia van, a mely még a mentelmi jog szempontjából is az u. n. horvát delegáczió álláspontjára helyezkedik, (ügy van! a baloldalon.) vagyis arra, hogy a horvát képviselők nem tagjai a magyar országgyűlésnek, hanem csak delegátusai és íme. méltóztatnak látni, a kiegyezési törvény értelmében a horvát képviselők addig lévén tagjai ennek a háznak, a mig a horvát országgyűlés .helyettük másokat nem választott, — hogy ezt' a báni rendeletet egy pillanatra megvilágítsam — megtörténhetik az, hogy itt van közöttünk például Horvátország jogán egy képviselő, a ki ma nem tagja a horvát tartománygyülésnek, nem lett Horvátországban megválasztva, azonban itt képviselő. Már most, hogy lehet a magyar közjog szempontjából egy báni rendeletet a kormánynak megtűrni, a mely lehetővé tenné azt, hogy ennek a képviselőnek kikérése nem teljesíthető, mert csak a horvát tartománygyüléstől lehet kikérni, a melynek pedig nem tagja ?! (Élénk derültség és helyeslés.) Csak azért hoztam ezt fel, hogy a t. ház szíves figyelmét irányítsam arra a körülményre, hogy én is szívesen vagyok hajlandó bizonyos türelmet is gyakorolni a különben vitás nyelvi kérdéssel szemben, de ott, a hol a tendenczia egészen világos, hogy itt a magyar államnak fundamentális érdekeit érintő propagandának szolgálatáról van szó, (ügy van! a szélsőbaloldalon), ott nekünk sürgősen kell követelnünk, hogy a mélyen tisztelt elnök ur tegyen valamelyes propozicziót arra, miként fogja megnyugtatni a képviselőházat az iránt, hogy ha itt egy hoivát képviselő horvát nyelven beszél, nekünk módunk és alkalmunk legyen nyomban megtorolni a magyar állam közjoga és a magyar állam fundamentumai ellen intézett bármilyen jogosulatlan támadást. Erről van szó, t. képviselőház, és mi szívesen hallgattunk volna erről a kérdésről, ha nem látnók — mondom — azt a propagandát, a mely döngeti a magyar állam egységének és az állam ugyanazonosságának magasztos és nagy eszméjét. Kötelességemnek tartottam ezt elmondani. Egyébként ma teljesen egyetértve a ministerelnök úrral, abban a véleményben vagyok én is, hogy mivel ma még nem látunk egy felforgatásra, vagy — mondjuk — egy obstrukczionális tendencziára valló szándékot, nyugodjunk ma bele a kérdésnek a napirendről való levételébe, de legyünk éberek, mert itt nem pártkérdésről, hanem a magyar nemzetnek legvitálisabb érdekeiről van szó, (ügy van ! ügy van !) és itt méltóztassanak ránk számítani, mint igaz magyarokra, hogy mindenkor szívesen fogunk önökkel kezetfogva ebben a kérdésben egy értelemben eljárni. (Általános elénk helyeslés és taps.) Elflök '. A most felszólalt képviselő ur beszédének csak egy pontjára kell megjegyzést tennem, arra t. i., a mely a magyar képviselőház tagjainak mentelmi jogát illeti. Erre nézve akarom kijelenteni azt, a mi, ugy hiszem, magától értetődik és természetes, hogy a magyar képviselőház tagjai ^ nak mentelmi jogára vonatkozólag az intézkedést jogaink és gyakorlatunk értelmében kizárólag mi gyakoroljuk és hogy semmiféle, a képviselőházon kivül történő intézkedés a magyar képviselőháznak erre vonatkozó jogait nem csorbítja. (Altalános élénk helyeslés.) Az idő előrehaladván, a vitát, mivel még több szónok van felírva, mára félbeszakítjuk. A kérdés most az volna, kíván-e még a t. ház az interpellácziókra áttérni ? (Nem !) A t. ház elhatározása folytán az interpellácziók előterjesztését a legközelebbi interpellácziós napra halasztjuk. Most Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság előadója kíván előterjesztést termi. Rosenberg Gyula előadó: T. képviselőház! Van szerencsém a közgazdasági bizottság jelentését a Szerbiával 1910. évi Julius hó 14—27-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatról beterjeszteni, azon