Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

46. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. 309 a mikor a javaslat tárgyalás alá kerül. A mi azonban a tervezett többi monopóliumot illeti, nevezetesen a petróleum-, gyufa-, szesz- és kálisó-monopóliumot, álláspontom röviden az, nog)^ a mennyiben ezen monopóliumok bármelyike a népet a mai állapoton felül akarná megterhelni, vagyis ba a monopólium ezen czikkek árát megdrágítaná, akkor én a mai viszonyok között az ellen a legvégsőig küzdenek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mikor, t. ház, lehetetlennek mondják a drágaság megszüntetését, nem szabad ott kezdeni, hogy még azt is drágábbá tegyük, a mi ma olcsóbb. Második feltételem arra vonatkozik, hogy a kiviteli kereskedelmet, az exportot megszorithatónak semmi körülmények között nem tartom. Egy ilyen állapot felidézéséhez magunk részéről nem járulnánk hozzá. (Helyeslés a baloldalon.) Tény az, hogy a monopóliumok, úgyszólván egytől eltekintve, a legutolsó forrását képezik az államnak, a melyből még meríthet. A mikor tehát az állam és a törvényhozás ehhez a legutolsó forráshoz nyúl hozzá, azt hiszem, a legkevesebb, a mit kívánhatunk, hogy ezen ujabb jövedelmi forrásokból előálló bevételek ne fordíttassanak a maguk egészében a véderő és a nagyhatalmi állás igényeinek kielégítésére, hanem legalább is tetemes részben az ország belső konszolidácziójára. (Helyeslés a baloldalon.) A mi pedig a szeszmonopóliumot illeti, ugy az elmondottakon felül még az a kérésem és feltételem is van, hogy a mennyiben a törvényhozás a szeszmonopóliumot be akarná hozni, feltétlenül deozentralizáltassék a nyers szesz előállítása. Az ipari szesz előállitása a drágaság szempontjából annyiból ártalmas, mert óriási mennyiségben vonja ki a fiatal szarvasmarhát hizlalás czéljaira és így állattenyésztésünk fejlődését megakadályozza. Ellenben, hogyha a kis és legkisebb exisztencziákra bizzuk, a kisgazdákra szövetkezeti utón és a középbirtokosokra a nyers szesz előállítását, akkor ez által feltétlenül előmozdítjuk állattenyésztésünket, ennek a révén pedig elősegítjük azt, hogy a husdrágaság kérdésében néhány év múlva a helyzetet bizonyos tekintetben szanáljuk. Azonkívül őszintén megvallom, nekem, a monopóliumokkal kapcsolatosan két junktimot kell felállítanom. Hogyha már méltóztatnak az államnak ezen forrásait kimeríteni, ha méltóztatnak, a mint hogy bizonyára meg fogják tenni, ezen monopólium utján megdrágítani a monopólium tárgyát képező czikkeket, akkor ezzel szemben nekem két feltételt, két junktimot kell szabnom. (Halljuk! Halljuk I) Az egyik az, hogy a mit a nép legalsóbb rétegei használnak, ne drágittassék meg. Mert ha a gyufa-, a petróleum-czikkek áremelkedése következik be, ezt mi vagyonosabbak, a kik villamoslámpák mellett olvasunk és villanynyal világítjuk a lakásainkat, utóvégre nem bánjuk, valammthogy 20 vagy 40 szál gyufa kapható-e két fillérért, az is irreleváns reánk nézve. Ellenben a szegény munkás kereső népre a gyufa és a petróleum csekély megdrágítása is évenként több napi munkabérnek felel meg. Ennek a megfordított progressziónak, hogy a kisembereket erősebben akarják terhelni, inint a nagyokat, ennek az igazságtalanságnak a kiegyenlítésére én junktimul kikötöm, hagy ugyanakkor, a midőn a monopóliumokat törvénybe akarják iktatni, ugyanakkor alkossanak egy törvényt is, a mely a nagjr jövedelmeket, a melyekhez egyesek a legkönnyebben jutnak, igen radikális, erős, progresszív adóval sújtja. (Élénk helyeslés és la'ps bal felől.) Hantos Elemér: Kik azok í Gr. Batthyány Tivadar: Igazán csodálom, hogy ép t. képviselőtársam kérdi, hogy kik azok, Menjen egyszer végig a budapesti telefon-könyvön és ott megtalálja három negyedrészének a nevét. A másik junktim, a melyet szintén kórnem kell, az, hogy a kartellek közül azokat, a melyek az árak drágítását czélozzák, törvénjdiozási utón megrendszabályozzuk. (Zaj jóbbjelől.) Tudom, hogj

7 nem kellemes dolgok ezek, de nekünk az a feladatunk, hogy olyant is mondjunk és szorgalmazzunk, a mi nem kellemes, mert ha például itt szavalunk a drágaságról ési ugyanakkor megengedjük, hogy a czukorkirályok összeálljanak húszan, harminczan és emeljék a czukor árát tetszés szerint és leszorítsák a czukorrépa árát ismét tetszés szerint, hát ez nem volna igazságos eljárás. Azok az urak, a kik a demokrácziát és a liberalizmust olyan nagy hangon szeretik hirdetni addig, a míg konzekvencziákkal nem jár, azok számoljanak azzal, hogy a XX. században, az általános választói jog korszakában a demokráczia nem abban nyilvánul, hogy a püspökök vagyonait szedjék el, hanem, hogy mindenki, a kinek van valamije, illő módon megterheltessék és mindenki, a ki vissza akar élni a nép tehetetlenségével, törvény erejével büntettessék. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Nagy derültség jóbbjelől.) Hát kérem, lehet ilyen dolgok felett nevetni 1 Lehet, mert hiszen ez is nemzeti munka. (Derültség balfelől.) De szabad nevetni, a mikor az ember egy oly probléma felett elmélkedik, a mely az egész világot foglalkoztatja, a mely pl. az EgyesültÁllamokban pártokat és a politikai élet fejedelmeit buktatja meg, és a mely ismét nagy pártokat hoz felszínre ? Ha az ember egy ilyen problémát a maga legjobb meggyőződése szerint tárgyal és taglal, és az urak e felett nevetnek, ám nevessenek uraim, nevessenek az egész ország előtt, de biztosithatom önöket, hogy az ország nem fog az urakkal együtt nevetni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgás jóbbjelől.) T. képviselőház ! Mivel ugy látszik, nincsen szerencsém az igen t. többségi párton ülő képviselőtársaimat a magam álláspontja helyességéről meggyőzni, bátor leszek néhány szemelvényt előterjeszteni azokból a nyilatkozatokból, a melyek az igen t. többség vezető köreiből hangzottak el, mert itt azután, remélem, egyet fogunk érteni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Magától értetődik, hogy én itt a bank, illetőleg a készfizetések kérdésével kívánok fog-