Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

306 46. országos ülés 1910 T. ház ! Én az egész délszláv politikában a legnagyobb aggodalommal látom azt a befolyást, mely határozottan a bécsi intéző köröktől indul ki és ennek kihatásaként érvényesül az egész délszláv politikában. Mikor Boszniát és Herczegovinát okkupáltuk, a józan ész szabályai szerint az lett volna a természetes feladatunk, hogy az összes ott élő népeket, nemzetiségeket, vallásfelekezeteket a Habsburg-dinasztiához, a magyar birodalomhoz édesgessük, nekik ad oeulos demonstráljuk, hogy ha ők idetartoznak és pedig mentől szorosabban tartoznak a Habsburgok Szent István koronája alá, annál boldogabb, annál jobb jövő vár reájuk, több szabadság és anyagi jólét. Ezzel szemben mit látunk és tapasztalunk ? Látjuk és tapasztaljuk azt, hogy állandóan a Stadler-féle politika érvényesül ott évtizedeken át. Boszniába leküldték Stadlert, a kiről tudták, hogy a nagy-horvát eszmének fanatikusa, a szerbek és a mohamedánok ellensége. Ennek a Stadler érseknek a politikája érvényesül Boszniában és Herczegovinában. 'Hogy hogyan, azt megmutatták a legutóbbi választások. Ugy, hogy a katkolikusoknak egy kis töredéke maradt egymaga ezen törekvések mellett, a többi katholikus horvátok, szerbek és mohamedánok évtizedeken át üldöztetve látták magukat, és bizonyos fokig jogosult is ezen felfogásuk. S igy természetes, hogy midőn az annexiót kimondták, Bosznia és Herczegovina népének legnagyobb része ezt nem szívesen fogadta, sőt felháborodott az annexió gondolata ellen. A gyarmatosításnak ilyen politikája igazán csak az osztrák államférfiaktól telik ki. Mindenütt, az egész világon arra, igyekeznek, hogy azt a népet, a melyet magukhoz akarnak vonzani, az államhatalom kielégítse, boldogítsa ; csak nálunk voltak szükségesek a Kreisvorsteherek és Bezirksvorsteherek a maguk rendőri hatalmával ; csak itt lehetséges a Stadler-féle politikának vörös posztója, a melylyel boszantották és elkeserítették Bosznia népét. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De ugyanakkor, a mikor ilyen lehetetlen módon és negatív irányban készitették elő a boszniai közállapotokat az annexióra, azt is láttuk, hogy Bécsből tervszerűleg csinált szerbellenes áramlatok mutatkoztak. Arról nem is .beszélek, hogy azokat a szegény radikális szerbeket, mert mertek a magyar függetlenségi eszme mellé állani, üldözték az egész vonalon. Dániel Ernő t. képviselőtársam tagadólag int. B. Dániel Ernő ". Ismerem őket! Gr. Batthyány Tivadar: Én is ismerem őket. Emlékszik talán t. képviselőtársam arra, hogy az egyik szerb radikális, tisztes, vidéki fiskálist azzal gyanúsították, hogy ő volt a szerb kormány ágyuszakértője (Derültség a szélsóbahldalon.) és ezért akarták perbe fogni ; egy másikat lecsuktak, hónapokig Zágrábban börtönben tartották, csak az a szerencsés véletlen mentette meg, hogy ő, mint határőrvidéki ember, felségsértési kérdésben választhatott a ozivil és katonai bíróság között és választotta a katonait, és a katonai biróság november 28-án, hétfőn. őt egy-kettőre, mint teljesen indokolatlanul megvádoltat felmentette. Ezek tények ; ezek mutatják, hogy tervszerűleg üldözték azokat az embereket. (Igaz ! Ugy van I a szélsóbahldalon.) S azután ott lájtuk a szerb önálló-pártiakat, a kiket méltóztattak ma elismerni, mint paczisz— kálásra, egyezkedésre alkalmas feleket. Ennek a pártnak a kiválóságait egymásután lecsukták Zágrábban a nagyszerb pör révén hazaárulással vádolták őket, s csakhamar mutatták a következmények, hosv a horvát bíróságok és intézőkörök kompromittálásával kénytelenek voltak a pert. felfüggeszteni és beszüntetni, mert látták, hogy az egész hiábavaló és teljesen indokolatlan üldözés volt. S ott van. mint harmadik, a Friedjung-pernek egész előzménye. Én nem hittem el soha, ma sem hiszem el, a mint azt egyesek állítják, hogy a közös külügyministerium csináltatta ezeket a hamis okmányokat. De látjuk és tudjuk, hogy ilyen hamis okmányok gyártattak és azokon a külügyministerium kapva kapott. A Vaterland, egy ilyen kérdésben eléggé verzátus bécsi lap jelentése szerint drága pénzért megvették és ezen hamis okmányoknak naiv, — mert nem akarok rosszabbat feltenni — avatatlan, ügyetlen felhasználásával megindították az osztrák sajtó egy részében a hajszát a magyar szent korona birodalmában lakó szerbség ellen. Miért ? semmi esetre nem azért, hogy azokat hozzánk édesgessék, semmi esetre nem azért, hogy azoknak lelkesedését a mi közállapotainkért fokozzák. Láttuk, hogy báró Kauch Pál. mint horvát bán, működését mint erős magyaron kezdte, és azuttn ismételt és gyakori bécsi látogatások után. a melyeket a közös külügyminister urnái tett, egyszerre csak azzal a párttal barátkozott és ölelkezett, a mely a trializmust, az elválást Magyarországtól proklamálja : a Frank-párttal. És jött most Tomasics horvát bán ur 6 exczellencziája, és a mennyire én az ő politikáját megfigyelem, azt látom, hogy Itt is egy horvát konczentráczió kontra szerbség a czél. Azt látom, hogy ott a szerb önálló párt az az akadály, a mely elsősorban megakadálvozza, hogy az urak egymás karjaiba borulhassanak. A midőn ezeket a tüneteket látom, ekkor egyrészt igazat adok a horvát-szerb koaüczió azon tagjainak, a kik nem engednek a csábitásnak, a kik nem akarják maguk közé a gyakorlatban belevitetni a divide et impera elvét, de másrészt a leghatározottabban elitélem azt a politikai tendencziát, a mely ott leim a délszláv vidéken egyrészt a horvát fenhatóság és vezetés alatt a trialisztikus törekvéseket ápolja, másrészt pedig a szerbséget el akarja idegeníteni Szent István birodalma többi népeitől, a Szent István birodalma, iránti hűségtől. ( Ugy van ! a szélsóbahldalon.) T. képviselőház ! ISiagy elvi és gyakorlati ellentétben állok a t. kormánynyal és a t. többség vezérének a delegáczióban is kifejtett azon állás-