Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-46

292 í6. országos ülés 1910 november 28-án, hétfőn. Hegedüs Lóránt előadó: T. képviselőház! A kormány négyhónapi költségvetési felhatalmazást kér. A pénzügyi bizottság ezt megadandónak tartja, miután a javaslat indoka tisztán kalendáriumi természetű. Az 1910. évi közösügyi költségvetést, a melyet tavaly őszszel kellett volna a delegácziónak elvégeznie, a delegáczió csak most végezte el, és folyó hó 20-án fejezte be tanácskozásait. Ennélfogva a pénzügyi bizottság, a melynek majdnem összes munkaerejét lekötötte a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság, még bele sem kezdhetett az 1911. évi költségvetés tárgyalásába, és ha nagyon fogjuk siettetni munkánkat, akkor remélhetjük, hogy karácsonyra, az év végéig az 1911. évi költségvetést letárgyalhatjuk. T. ház ! Ily módon nem lévén remény arra, hogy a jövő évi költségvetést az idén elvégezzük, nincs más mód, mint hogy a kormány indemnitást kér, és kérjük a t. házat, hogy azt szavazza meg. Hogy ez. máskép nem lehetséges, hogy ez feltétlenül szükséges, azt bizonyítanom nem kell, mert mindannyian tudjuk, hogy az államháztartás folytonosságának megóvása nemcsak pénzügyünknek, hanem állami és magánhitelünknek, sőt közjogunknak elsőrendű feladata. Ehhez csak azt kivánom hozzátenni, hogy a magam részéről nagyon sürgősnek tartanám a javaslat elfogadását, és azt hiszem, hogy alkalmatlanabb teret a politikai mérkőzésre, mint ezen indemnitási javaslatot, még keresve sem lehetne találni. (Ellenmondások haljelöl.) Ezt három indokkal indokolom. Az első indok ama régi kontroverzia körül forog, hogy a többség az indemnitást nem tartja bizalmi kérdésnek, hanem feltétlen állami szükségletnek, miután az államgépezetet nem szabad megfosztanunk attól, hogy működését zavartalanul folytassa és az állam megfeleljen a maga kötelezettségeinek. Gál Sándor : Más kormány is megkaphatja. Hegedüs Lóránt előadó: De azoknak, a kik az indemnitást bizalmi kérdésnek tekintik, nincs más módszer rendelkezésükre, mint a franczia módszer, a douziéme-ek, az egyhavi indemnitások rendszere, a mikor egy-egy havi indemnitás megszavazása alkalmával az ellenzék azon van, hogy minél g3^orsabban veti fel a bizalmi kérdést, és megállapítja, vájjon a többség a kormány mögött, vagy azzal szemben van-e. A másik indoka annak, hogy a jelen javaslat nem alkalmas nagyobb vitára, az, hogy ilyen kivételes helyzetben még alig voltunk. Méltóztatik tudni, hogy 1910-re voltaképen nincsen egyéb költségvetésünk, mint az 1909-iki költségvetés, a mely az 1908. évi L. t.-czikkel állapíttatott meg; ennek kiterjesztése ujabban 12 hónapra történt, tehát az 1909-iki költségvetés már 24 hónap óta van érvényben. Ez most ujabb négy hónappal kiterjesztetvén, ezalatt a kormány ujabb eszmét meg nem valósithat, kiadásokat nem redukálhat, reformokat nem csinálhat. Alkalmatlanabb időt tehát arra, hogy reformokat megvitassunk, mint az indemnitás tárgyalását, a. mikor a kormány meg van kötve, igazán nem választhatunk. Ellenkezőleg, minthogy a költségvetés tárgyalása úgyis nyomába fog lépni ennek a tárgyalásnak, ott lesz idő, hogy valóban hasznos, produktív munkát végezhessünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Harmadszor alkalmatlannak tartanám a hosszú vitát azért is, mert senkiről sem tehető fel, hogy ex-lexet akarjon ismét előidézni. Az eslex annyit ártott már a magyar pénzügyeknek és a magyar közjognak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy erre valóban senkinek sincs szüksége. A költségvetés megtagadása, a mely egyike alkotmányunk legfényesebb pallosainak, nem arra való, hogy minden évben arjró bicskákat törjünk belőle és azokkal bosszantsuk egymást. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj balról.) Ennélfogva azt hiszem, nem egy pártnak, de minden pártnak feladata az, hogy e javaslatból nem a mi érdekünkben, nem a kormány érdekében, de az ország érdekében, mielőbb törvény legyen. (Ugy van ! a jobboldalon.) A kormány megtette kötelességét, a mikor a javaslatot beterjesztette, a pénzügyi bizottság elvégezte a munkáját, letárgyalta, most a t. házra hárul a feladat, hogy mielőbb törvénynyé váljék ez a javaslat és ezért tisztelettel kérem annak elfogadását. (Élénk, helyeslés a jobboldalon.) Hammersherg László jegyző: Désy Zoltán! Désy Zoftán : T. ház ! A törvényjavaslat indokolása felsorolja azokat a gyakorlati természetű okokat, a melyek miatt a kormány a felhatalmazást kéri. Az itt felsoroltakat a t. előadó ur kissé kibővítette, kibővítette oly természetű okok felhozásával, a melyek talán magyarázatul akarnak szolgálni. Engedje meg a t. előadó ur, hogy most neki közvetlenül nem válaszolok. Az általam elmondandókban benne lesz az ő szavaira is a válasz. Egyre válaszolok annyiban, hogy magam is beismerem azt a fontosságot, a melylyel a költségvetési jognak teljes érvénybentartása bir ; beismerem, hogy ez, mint a ministeri felelősség gyakorlati érvényesítésének leghatalmasabb eszköze, az alkotmány egyik legfőbb biztositéka. Beismerem azt is, hogy ennek a javaslatnak is, bár más okok alapján, ugy mint minden indemnitási javaslatnak, tulajdonképeni alapja a költségvetési jog iránti tisztelet. Az az elv, hogy az állami életnek legrövidebb időszakában is törvényes felhatalmazás nélkül ne kezeltessenek állami jövedelmek, kiadások ne utalványoztassanak — ez az elv nyer kifejezést abban, hogy a midőn gyakorlati indokok megakadályozzák azt, hogy a költségvetés törvényerőre emelkedjék, akkor ily kisegítő eszközhöz, ily költségvetési helyettesítéshez kell folyamodni. Az alap : a költségvetési jog iránti tisztelet; az indok : a szükség. De ezekből következik, hogy igénybe venni az eszközt csak akkor szabad, a mikor a szükség tényleg fennáll. Ha a kiindulási pont a költségvetési jog iránti tisztelet, akkor nem lehet az, hogy ez eszköznek alkalmazása a költségvetési jog illuzóriussá tétele legyen. (Helyeslés balról.)