Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-44

H. országos ülés Í9Í0 november 25-én, pénteken. 267 óhajtva, ez intézmény által is az amúgy is nagy bürokrácziának továbbfejlesztését, az egyszerű magánjogi per költségeinek és időtartamának is tetemes növelését látom bekövetkezőnek, (Igaz ! JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) ez indokból részemről csatlakozom azon állásponthoz, a mely az első három bekezdés törlését kívánja. (Helyeslés balidői.) A mi Prancziaországot illeti, abban igaza van igen t. képviselőtársamnak. Kenedi Gézának, hogy Francziaországban szerepet játszik az a királyi ügyész a válóperekben, hiszen szerepet játszik másféle polgári perekben is. De hát Francziaország egészen más, ott az a rendszer régi keletű és Francziaországnak egészen más jellegű igazságszolgáltatása és más politikai összetétele van. (Igaz! TJgy van ! a baloldalon.) Sümegi Vilmos : Az köztársaság ! (Zaj.) Várady Zsigmond : S habár nekem semmi kétségem nincs az iránt, hogy a mostani időkben az itt megadott királyi ügyészi hatáskörrel a kormányok vissza nem élnek, mivel a közszabadságokat fejlesztem, s a polgároknak ' hatóságoktól függését kevesbíteni kell, nem növelni: ebből az indokból is ehhez az állásponthoz csatlakozom. (Helyeslés balfelől.) Csatlakozom végül azért is, mert az a nagyon is elitélt, de szerintem sem sokra értékelhető házasságvédői intézmény megmutatta a gyakorlati életben, hogy rá nem volt szükség, megmutatta annyira, hogy mióta a házassági anyagi törvényünk életben van, az ország nagy részében az egyszerű 77. §-os válóperekben, a hűtlen elhagyásos ügyeknél, a melyekre pedig a gyakorlat mindinkább és mindinkább viszi át a válópereket, házasságvédőket a törvényszékek ki sem. neveztek, ugy hogy ezekben a perekben házasságvédő tulaj donképen nem is volt. És ebben az országban, a melyben oly sok millió fajta panasz, keserűség és kielégítetlen vágyakozás van, ezért senkire nem nehezteltek és nem pasnaszkodtak. Nem fognak neheztelni reánk sem mellőzéséért. A gyakorlati élet nem fogja nélkülözni a házasságvédőt a jövendő eljárásban, sem ügyvédi, sem királyi ügyészi formájában, és azért ezt az álláspontot ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. ház ! Bármennyire kínálkozó az alkalom nagy jogi kérdések felett magasabb színvonalon álló elvi vitára, mégis tartózkodni fogok ettől és csak röviden kívánom jelezni elvi szempontból is áMspontomat, főleg azért, hog)^ a gyakorlati élet mezején igyekezzem azután a t. ház figyelmét felhívni e kérdés oly részleteire, a melyek talán az eddigi vita során nem érinttettek. Még sem szólaltam volna fel, ha a benyújtott módosítások közül egyik vagy másik teljesen kielégített volna és szavazatommal is demonstrálhattam volna e kérdésben való állásfoglalásomat. Minthogy azonban az eddigi módosítások közül, sajnálatomra, egyik sem felel meg intenczióimnak, köteles vagyok ezt kiemelni és elmondani, mi az én óhajom, kívánságom és tiszteletteljes kérésem a t. házhoz. (Halljuk ! a baloldalon.) Legközelebb állok Barta Ödön t. képviselőtársam indítványához, de annak hézagát abban látom, hogy a házasságvédői intézményt és a királyi ügyészt teljesen nélkülözni és mellőzni e perekben talán még sem tartom egészen szerencsés dolognak. Itt az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan, — hogy e részével a kérdésnek mint jelentéktelenebbel végezhessek — rá kell mutatnom arra, hogy én már az előbbi vitatkozások során, különösen, mikor a, váltóügyekre vonatkozólag ügyvédi kényszerről volt szó, rámutattam arra, hogy én az ügyvédi kaitekintélyének, de egyúttal anyagi exisztencziájának érdekében is nem a 200 koronáig terjedő váltójierekre is 'vonatkozó kényszerben, hanem egészen más területen kerestem volna a rekonpenzácziót. Engem meglep, hogy az ügyvédi karnak tiszteletreméltó, ismert tagjai azon a területen fölvettek egy harczot, t. i. hogy a 200 koronáig terjedő váltóügyekben is kényszerképviseletet követeltek . . . Várady Zsigmond: Fentartottuk. Polónyi Géza: ... de e területen, a hol az ügyvédi kar morális érdekét érintő és igazán nemes hivatást osztályrészül juttató szereptől esik el, itt elhallgatják, megtűrik a vádat, és nem védelmezik az ügyvédi kar jogosult érdekét, a hol az én tudomásom szerint hagyomány a mellett bizonyít, hogy az ügyvédi kar e területen igenis helyesen és becsületesen oldotta meg feladatát, és teljesítette helyesen az állammal szemben kötelességét, a mely reá várt. Egry Béla t. képviselőtársammal és barátommal szemben azonban köteles vagyok megjegyezni, hogy habár a gondolat ugyanaz lesz : a házasságvédőnek mégsem az volt a hivatása, hogy ellenezze a válást, hanem az a sokkal magasabb és magasztosán körülirt feladata volt, hogy megvédelmezze a házasság kötelékét. Egry Béla : Hiszen ez mindegy ! Polónyi Géza: Ez nem egészen egyre megy. E területtől azonban könnyen elbúcsúzhatom, mert ez inkább az ügyvédi kar testületi érdekét érintő dolog, semmint proczesszuális kérdés, bár a magam részéről azt kiszfcm, hogy a létező jogállapotnak megfelelően azok, a kik a királyi ügyésznek nem akarják azt az ingerencziát biztosítani, a melyet a javaslat nyújt, helyesen teszik, ha restringálva bár, kérik a házasságvédői intézmény fentartását, mondjuk restringált formában arra, hogy a jogtalan elhagyásra ne vonatkozzék. De térjünk át a kérdés meritoriális, nagyobb részére. Itt ki kell indulnunk abból a nagy es szép jogelvből, melyakir. ügyészségnek, mint az államhatalom képviselőjének jogkörét szabályozza és állapítja meg. Méltóztatnak tudni, hogy ezen a területen hányféle elmélettel találkozunk. Itt van igen t. képviselőtársam, Kenedi Géza, a ki felhozza a franczia eljárást és a franczia ügyésznek ingeren34*