Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-44
250 44. országos ülés 1910 november 25-én, pénteken. nem laknak együtt, akkor megállapít]a-e ez a közös lakhely a külön kompeteneziát és illetőleg az inczidentáüs kompeteneziát ? Mert akkor könynyen megtörténhetik az. hogy egyik vagy másik ügyesebb fél, hogy a saját kompé teneziá ja elé terelje a válóperét, a hol neki kényelmesebb, oda csábit] a a másik felet, vagy utána utazik valahova és akkor ez a közös lakhely megállapítaná a válóper számára az illetékességet. Már most, ha akarjuk a közös lakhelyet, a mely nyelvtanilag sem helyes az én nézetem szerint, mint uj kompetenczionális fórumot megállapítani, akkor legalább definiáljunk, hogy mi értendő rajta. Röviden — hogy hosszadalmas ne legyek — abszolúte semmi szükségünk nincsen ilyen fogalmakkal való operálásra, mert az eddigi törvény és az eddigi állapot, a mely a házasfeleknek utolsó együttlakását, — megjegyzem, hogy én itt is hozzátenném, hogy »állandó« együttlakását (Helyeslés.) — jelöli meg, tekintettel az illetékesség helyére, teljesen megfelelő volt. Én tehát nem immorálok a kérdésnél tovább, hanem tiszteletteljesen felvilágosítást kérek ezen szempontból, nehogy ezen megoldatlan kérdések a gyakorlati életben megmaradjanak és azt gondolom, szolgálatot teszek vele a közérdeknek, ha ezt a kérdést helyesen oldjuk meg. Még egyszer ismétlem : felfogásom a dologról az, hogy a törvényhozás nem akarhat és nem is akart mást, mint a felek utolsó együttlakásának illetékességét megállapítani. De ha más volna a szándék, akkor méltóztassék e tekintetben minket felvilágosítani. Ezeket tartottam kötelességemnek itt előadni. (Helyeslés balfélól.) Elnök : Ki következik \ Zlinszky István jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk!) A 639. és 640. §-ok intézkednek házassági perekben az illetékesség kérdésében mindazon házasfelekre nézve, a kik közül legalább az egyik magyar állampolgár vagy magyar községi illetőségű egyén ; sőt a 639. §. második bekezdése arra az esetre nézve is intézkedik,-hogy ha a községi illetőséget a házasságkötés után vesztette el az egyik vagy a másik fél. A 640. §. még arra nézve is megállapítja a magyar bíróságok illetékességét, a ki nem magyar állampolgárral kötött házasságot, valamint arra a nőre nézve is, a ki nem magyar községi illetőségű magyar állampolgárral kötött házasságot, hogyha a házasság megkötése után férjét nem követte; nincs azonban intézkedés, és ezt nézetem szerint magyar szempontból okvetlenül helyesbitenünk kell, azon magyar nőkre nézve, a kik mint magyar községi illetőséggel biró nők magyar állampolgárokkal Magyarország területén kötöttek házasságot és a házasságkötés révén vesztették el községi illetőségüket, illetve követték férjüknek községi illetőségét. Pedig ez a kérdés nem lényegtelen azért, mert a magyar állampolgároknak igen nagy számát érinti, lévén nekünk még ezidőszerint is és ha Isten segit, talán továbbra is a magyar államvasutak révén igen sok magyar állampolgárunk Horvátországban, a Mk ott községi illetőséget szereznek és annakutána Magyarországra jönnek házasságot kötni, továbbá igen nagyszámú bevándorlóit magyar állampolgár van Szlavóniában is, a kik Magyarország területén kötnek házasságot. A helyzet az, hogy ha Ausztráüából jön ide két idegen ember, a kik soha Magyarországot nem látták és itt akár örökbefogadás révén, akár másképen, magyar állampolgárságot szereznek, a mi igen rövid idő alatt lehetséges, mi jogvédelmet nyújtunk számukra és házasságuk kérdésében bíráskodunk. Ugyanezt megteszszük akkor is, hogyha egy magyar nő idegennel kötött házasságot. Ellenben ha két magyar állampolgár Magyarország területén, Budapesten kötött házasságot, s itt Budapesten laktak házasságuk egész ideje alatt, de a férjnek Horvátországban van a községi illetősége, akkor annak számára nincs magyar bíróság. Annakelőtte ugy segített az ügyvédi kar ezen a bajon, hogy a nő számára szerzett magyarországi községi illetőséget, a mi nagyon egyszerű dolog, mert hiszen az 1886 : XXII. t.-cz. 13. §-a ezt a módot megadja, és ha egy község valakit az illetékességébe település által felvett, az ellen további eljárásnak helye nincs. Ámde a kir. Curiának 3813/1909/b. számú döntvénye elvágta ennek a módját, mert kimondotta, hogy az összes magyar nők, a kik horvát községi illetőségű állampolgárhoz mentek nőül, Magyarországon nem perelhetnek, kimondotta tehát azon képtelen jogelvet, hogy a magy T ar államhatalom megengedi két magyar állampolgárnak, hogy az ő törvényei szerint, az állam területén és a törvény hatályosságának területén szerződést kössenek, házasságot kössenek, a vagyonjogi dolgokat elintézzék, de nem ad számukra bíróságot, hanem kényszeríti őket, hogy menjenek Horvátországba. Vagyis a magyar kir. Curia jogelvként statuálta azt, hogy kiszolgáltatja az összes magyar államj>olgárokat, az összes magyar nőket a horvát bíróságok rendezetlen jogviszonyainak, a mi tekintetben nem kell tovább mennem, t. képviselőház, elég csak egy vonalon megnéznem a helyzetet és ez : a vagyonjogi rész. Mert a ki ügyvédember és dolgozott Horvátország területén, a ki ott végrehajtást vezetni megpróbált, vagy más vagyonjogi igény érvényesíteni megkísérelt, az tudja, hogy a horvát bíróságok forradalmi helyzetben vannak Magyarországgal szemben. (Igaz I ügy van ! a baloldalon.) Ott végrehajtást vezetni nem lehet, ott a magyar bíróságok határozatainak érvényt szerezni nem lehet és az itt vitatott ügyben is, hónapokon és hónapokon keresztül minden módot megkíséreltem arra nézve, hogy egy 20.000 koronás jogerős végrehajtást foganatosítsak Horvátország területén, és a helyett, hogy eredményt értem volna el, hol megszüntették az eljárást, hol egyéb dolgot csináltak, de soha a magyar bíróság határozatának eleget nem tettek.