Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-43
236 43. országos ülés 1910 november 2í-én, csütörtökön. dés azelőtt nálunk is tiltva volt. Vissza lehetne ez iránt menni nagyon messze időre, de nem akarom ezeket a dolgokat itt fejtegetni, csak utalok törvénykezési rendtartásunkra, a mely szerint ma is okiratok aláírásának alaptalan megtagadása büntettetik ; a ki nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozik tanukra, szintén büntettetik. A mit a szakasz tesz, az nem egyéb, mint hogy általánosítja, elvre vezeti vissza ezeket az egyes rendelkezéseket. Polónyi Géza : A régi patvarkodás ! Plósz Sándor előadó : Igen, a régi patvarkodás, a régi kalurnniozus perlekedés. A bizonyítékokra való hivatkozás nézetem szerint nem elég. A ki tudva valótlant állit vagy tagad, az épen ugy tiltott dolgot cselekszik, mint az, a ki ilyen módon bizonyítékokra hivatkozik. Nem tudom, micsoda elvre méltóztatik azt visszavezetni, hogy csak az büntettetik, a ki alaptalanul hivatkozik bizonyítékokra. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha egyszer a rosszhiszeműség büntetésének elvi alapjára állunk, ezt nem szabad csakis a bizonyítékokra szorítanunk. Részemről tehát ajánlom Várady képviselőtársam módosításának elfogadását. (Helyeslés.) Jaczkó Pál : Módosításomat visszavonom. Elnök : Következik a határozathozatal, A 222. §. első bekezdése nem támadtatván meg, elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés.) A második bekezdésre vonatkozólag három módositvány nyújtatott be. (Felkiáltások : Jaczkó visszavonta!) Akkor csak kettő : Várady Zsigmond és Pető Sándor képviselő uraké. Abban a tekintetben, hogy az eredeti' szöveghez melyik módosítás áll közelebb, nehezen lehet a megkülönböztetést megtenni; itt legfölebb a benyújtás időrendje szerint határozhatunk. (Helyeslés.) Mindenekelőtt kérdem : méltóztatik-e a második bekezdés eredeti szövegét elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) Kimondom tehát, hogy a ház az eredeti szöveget nem fogadja el. Most kérdem: Elfogadja-e a ház Várady Zsigmond képviselő ur módosítását ? (Igen I) Ezt tehát elfogadottnak jelentem ki és igy Pető Sándor képviselő ur módosítása elesett. Következik a 223. §. Szitiyes- lerse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslat 223—254. §-íMÍ. A VII. fejezet czimét; a 255—262. %-okat; a VIII. fejezet czimét; a 263— 285. §-otó; a IX. fejezet czimét; a 286—305. %-okat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 306. §-í/ Cserny Károly! Cserny Károly : T. ház ! A 306. §. a kormány javaslatában a következő szövegű volt (olvassa) : >>A kihallgatás kezdetén a tanutói meg kell kérdezni nevét, korát, vaUását, születési, lakhelyét stb.« A bizottság ebből a szövegből azt a szót, hogy >>vallását« törölte. Az igazságügyi bizottságnak jelentése és indokolása erre nézve azt mondja, hogy a bizottság feleslegesnek tartja, hogy a tanútól kihallgatása kezdetén a vallását is megkérdezzék és hivatkozik arra, hogy. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Cserny Károly : . . . a név, kor és egyéb adatok a személyazonosság megállapítására elegendők. T. ház ! Az a szakasz, a mely ezeket a perszonáliákat rendeli kivétetni a tanutói, további szövegében ezt mondja (olvassa): »A szükséghez képest továbbá a tanút a felekhez való viszonyára és egyéb oly körülményekre nézve is meg kell kérdezni, a melyek szavahihetőségét befolyásolják*. Tudjuk nagyon jól, hogy Magyarország nincs még azon a kulturíokon, a melyen némely nyugoti ország áll, a hol a vallás- és a felekezethez való tartozandóság nem befolyásolja az embereket. Arról lehet szó, hogy valaki ezt sajnálatosnak tartja, sőt én azt hiszem, ha feltesszük a kérdést, talán elenyésző kisebbséggel valamenynyien azt fogjuk vallani, hogy minden útonmódon, a kultúra előmozdításával, szóval minden eszközzel, a mely rendelke'zésünkre áll, arra kell törekednünk, hogy a czivilizácziónak azt a fokát itt az országban is elérjük, hogy a vallásfelekezethez való tartozandóság ne tegyen különbséget az emberek között. De utóvégre is, egy alaki perrendtartás, a mely arra vonatkozik, hogy a szocziális élet miliőjéből ki nem emelhető anyagi érdekek terén micsoda bonyodalmak keletkeznek, nincs arra hivatva, hogy ezen az állapoton segítsen, és azt hiszem, hogy ennek következtében a vallási kérdésnek ebben a szakaszban nemcsak az a jelentősége van, a melyet a bizottság neki tulajdonit, hogy t. i. tisztán csak a személyazonosságról volna szó, hanem én azt hiszem, hogy ennek valamivel messzebbmenő értéke is van abból a szempontból, a mit a szakasz szövege megállapít, t. i., hogy a tanú elfogulatlanságára esetleg befolyással lehet felekezeti hozzátartozandósága. (Mozgás a jobboldalon.) Kérem, én egészen objektíve igyekszem a dolgot ideállítani, legjobb tehetségem és tudomásom szerint. Nem lehet tagadni, hogy gyakran fenforog ily körülmény ; mert hiszen, tudjuk esküdtszéki tárgyalásokból, hogy Magyarországon az esküdteket visszavetik vallásuk szerint, és pedig olyan védőügyvédek, a kik maguk nem hivő emberek, nem tartanak semmit a vallásra, hanem tudomásuk van arról, hogy az esküdtek a vallási hovatartozandóság szerint elfogultak, s ezért élnek a visszavetési joggal, pedig az esküdteknek tulajdonképen elfogulatlanabbaknak kell lenniök, mint a tanuknak, hiszen ők nem egyebek, mint polgári birák, kik ünnepélyes esküt tesznek arra, hogy csak az igazságot akarják keresni. Hogyha ezt a kérdést ugy nézzük, hogy a bírót abba a helyzetbe kell hozni, hogy a tanú szavahihetősége mellett elfogulatlanságát is meg tudja állapítani, akkor nem szabad őt abba a kényszerhelyzetbe hozni, a mely igen kínos lehet, hogy a tanutói a törvény rendelte általános kérdéseken kívül még azt is kérdezze, az elfogulatlanság és szavahihetőség megállapítása czéljából, hogy az ur milyen vallású.