Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

230 h% országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. T. képviselőház! A gyógyítás proczesszusa, eltekintve attól, hogy helyes és igazságos állami intézkedésekkel a jók száma szaporítható, nagy lépést halad előre, ha a népnevelést a gyermekek és ifjak nevelésével nem tekintjük befejezettnek, (Igaz I Ugy van! Mozgás a baloldalon.) ha odajutunk, hogy a felnőtteket kor- és nemkülönbség nélkül oktatjuk ugy szellemileg mint erkölcsileg. Az erkölcsösségnek, az én felfogásom szerint, a társadalom minden rétegében folyton és folyton kell fejlődnie és ebben a tekintetben mi katonák szíves örömest fogunk segédkezni a társadalomnak, talán az által, hogy egyrészt mind nagyobb figyelemmel leszünk a testedzésre, a lövészetre stb., másrészt az etikai alap erősbitése tekintetében is megteszünk minden tőlünk telhetőt. Sümegi Vilmos: Kevesebbet vettek fel testedzésre az idén 40.000 koronával. (Mozgás.) Hazai Samu honvédelmi minister: Ezt annál inkább teszszük meg, mert vészthozó defektusa volna a hadseregnek, ha oly egyének képeznék a zömét, a kiknek erkölcsi öntudata nem fejlett. Ez határozott gyengeséget jelentene, a melyet sem a vezénylet felsőbbrendű volta, sem a fegyverek tökéletesebb volta nem paralizál. Másrészt azonban fizikai képtelenség teljesen kiirtani a bajt magánál a katonaságnál, mert hiszen a rövid szolgálati idő alatt alig lehet az emberek nyers alaptermészetét gyökeresen megváltoztatni. Ha egyszer a népnevelés és a helyes állami intézkedések következtében és a mi közreműködésünkkel is erkölcsös polgárok fognak neveltetni, akkor a fegyelmezés munkája nálunk könnyű lesz ; és mi a fegyelmezés e munkáját nagyon is szívesen végezzük, mert a háborúban a tisztek — körülbelül az ezredparancsnokig bezárólag — inkább az erkölcsi vezetést, mint a szellemi vezetést tartják kezükben. Mikor még megköszönöm a t. képviselő urnak az interpellácziós beszédében kifejtett nemes intenczióit, most az érdemleges választ fogom megadni. (Halljuk ! Halljuk !) Julius 25-én Nyíregyházán a 15-ik huszárezred kebelébe tartozó 17 közhuszár és két tizedes este 9 órakor eltávozott a laktanyából és másnap Hajdudorogon az ottani csendőrőrsnél jelentkezett. A távozás szökésszerűen történt, a mint a vizsgálat során kiderült, összebeszélésszerűen, és történt azért, mert az illetők vizsgálat alá akartak jutni, hogy kiderüljön, hogy Dubanics László őrmester részéről bántalmazásban részesültek. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy ez az őrmester tényleg a hatalmával visszaélt. A huszárokat, a kik valamiben hibáztak, hol pofonnal, hol ütleggel, hol hajczibálással traktálta, sőt egyikremásikra rá is köpött, azonkívül egyes alkalmakkor a takarodó után álmukból felköltötte őket, nemkülönben a parancskiadás alkalmával kijelentette, hogy addig fogja bosszantani a huszárokat, a mig nem vesztik el türelmüket, meg nem szöknek és a mig igy börtönbe nem kerülnek. A mint méltóztatik látni, a vizsgálat kiderítette azt, hogy a nevezett őrmester a hatalmával visszaélt. Azonban, a mint a képviselő ur is beszédében kijelentette, a huszárok tudatában voltak annak, hogy nagy bűnt követnek el és nagy felelősséget vesznek vállukra, mikor zendülésszerűen megszöknek, ha bántalmazás folytán is. (Zaj. Halljuk I Halljuk !) A hadtörvényszéki vizsgálat kiderítvén a tényállást, tekintettel volt a rendkívül enyhítő körülményekre, és a huszárokat, kiknek különben ezen zendülésszerű szökés miatt 3—5 esztendei börtön — ha szabad igy kifejezni magamat — dukált Volna, csak két hónapi börtönnel büntette meg, (Zaj.) két altisztet négy hónapi börtönnel sújtott, mig az őrmestert négy hónapi súlyos börtönre Ítélte. (Helyeslés.) A felsőbb törvényszék eltekintett attól, hogy az illető őrmester lefokoztassék. Tette ezt humanitásból, mert családos ember lévén — öttagú családja van — megtörténhetett volna, hogy a lefokozás következtében nyugdiját teljesen elveszti. Mivel azonban a hadügyminister nem tartotta kívánatosnak, hogy ez tovább szolgáljon, elrendelte, hogy a börtönbüntetés után a szolgálatból azonnal elbocsáttassék. (Helyeslés.) Remélem, hogy ezen ügy minden irányban kielégítő megoldást nyert, miért is kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Huszár Károly képviselő urat illeti a szó ! Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! Előre kell bocsátanom, mielőtt a beszédre reflexióimat megtenném, hogy a legnagyobb örömmel és köszönettel tudomásul veszem a választ, azt a részt is, mely specziálisan a nyíregyházi esetre vonatkozik, és azt is, mely általában a katonai brutalitásokról szól. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Bátor vagyok megjegyezni, hogy ha a parlament az előző években is ilyen nyilatkozatokat hallott volna ministeri székből és ezen szavak behallatszottak volna a kaszárnyákba, ugy előbbre volnánk ezen a téren. Legnagyobb köszönettel fogadjuk e nyilatkozatot és reméljük, hogy minden felmerülő esetben hasonló választ fogunk kapni. Bátor vágyok azonban már most is felhívni a honvédelmi minister ur figyelmét egy katonai szaklapra. A »Honvédorvos« czimű szaklapban megjelent egy czikk, a melyben dr. Sztojanovics Lázár cs. és kir. főorvos megállapít ja, hogy mig a német hadseregben csak kétszer, addig a magyar és osztrák hadseregben nyolcszor annyi az öngyilkosok száma, mint a mennyi a ezivilélet százalékának megfelel. Az országban átlag százezer lélekre 18 öngyilkosság esik, addig a hadseregben 144 eset történik. Nem én, hanem az illető katonai főorvos ur maga állapítja meg, hogy az öngyilkosságok legnagyobb részének a rossz bánásmód az oka. En hiszem, hogy azzal a humánus felfogással