Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-42
42. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. 227 Ezeket voltam bátor elmondani, és arra kérem az igazságügyrninister urat, hogy saját hatáskörében megnyugtató intézkedéseket tenni kegyeskedjék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök *. Az igazságügyrninister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyrninister: T. ház! A tárgyalás elnapolása esetében, ha az illető hiró beteg vagy történetesen akadályozva van, mindig az történik, hogy ha csak lehet, egy másik biró helyettesíti. De ha mindegyik el van foglalva, megesik, hogy ilyen igazolt alkalmakkor el kell napolni a tárgyalást. Ezen nem lehet segíteni. A szünet beosztása tényleg különben is ugy történik, hogy nyáron a bírák egy része szabadságra megy és ennek következtében a felek közül kevesebbet idéznek meg. Csak arra akarok válaszolni, a mit a képviselő ur mondott, hogy igenis, ha a vezető biró visszaélést követ el, akkor büntetik. Ha alárendelt követi el, a vezető bírónak, nem ugyan a ministernek kell jelentést tennie, hanem az elnöknek és ha vadászat vagy más mulatság miatt hagyja el hivatalát, meg is kapja a megtorlást. Hogy én hogy tudjak intézkedni az ügyvezető szabályokkal és a bírák kinevezésével, ezt nem tudom belátni. Odáig nem terjed ki a hatásköröm, hogy minden egyes vadászati ügybe beavatkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Eiflök : Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Haller képviselő ur módosítást nem nyújtott be. Kijelentem, hogy a 140. §. változatlanul elfogadta tik. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a 141—177. §-okat ; észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Indítványozom a t. háznak, hogy mivel ma még a honvédelmi rninister urnak egy interpelláezióra kell válaszolnia, a tárgyalást ennél a 177. §-nál szakítsuk félbe. (Helyeslés.) Egyúttal javaslatot teszek a ház holnapi ülésére nézve. Indítványozom, hogy a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor tartassék, s ezen ülés napirendjére a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása tűzessék ki. (Helyeslés.) Ha ehhez méltóztatik hozzájárulni, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A honvédelmi rninister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Hazai Samu honvédelmi rninister: T. képviselőház ! (Halljuk !) A sárvári kerület t. képviselője, Huszár Károly ur, folyó évi Julius hó 30-án egy interpellácziót intézett kozzám a os. és kir. XV. huszárezred kötelékébe tartozó és Nyíregyházáról megszökött huszárok ügyében. Mielőtt magára az interpelláezióra az érdemleges választ megadnám, legyen szabad a t. képviselő urnak az interpellácziót megokoló beszédével foglalkoznom. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur azt állítja, hogy ez a sajnálatos szökési eset nem izolált jelenség, hanem kapcsolatban van azzal, hogy az altisztek hatalmukkal visszaélnek, s hogy a kaszárnyákban és a kiképzés körül még ma is durva a hang, még ma is oly istenkáromlás és trágárság fordul elő. Ezeket az állításait a t. képviselő ur konkrét esetekkel bizonyította és felhívott engem, hogy találjak módot arra, hogy az a nagy hatalom, mely az altisztek kezében van és a melylyel nem párosul mindenkor a kulturális és erkölcsi erő, valamiképen paralizáltassék azáltal, hog]^ ha nem is szolgálati, de talán barátságos utón a tisztek világosítsák fel az altiszteket, hogy nekik az emberekkel mint emberekkel kell bánniok, nem pedig ugy, a hogy odahaza a háziállatokkal sem mernének bánni. T. képviselőház ! Igaza van a t. képviselő urnak, hogy Európaszerte a hadseregekben még mindig kinövésként előfordulnak brutalitási esetek, a hatalommal való visszaélés, a mi a testi bántalmazásban és zsarnoki allűrökben nyilatkozik meg. Abban is igaza van, hogy még mindig tapasztalunk trágár társalgási modort és hallunk durva hangokat. Nehogy azonban ennek részemről való konstatálása félreértésekre, helytelen felfogásokra adjon alkalmat, azonkívül talán nemtelen érzelmek kiváltására, legyen szabad néhány perczig időznöm e tárgynál. (Halljuk ! Halljuk !) Higyje el nekem a t. ház és vele együtt az egész nyilvánosság, hogy a modern katonaság abban a tudatban van, hogy a benne rejlő nagy, óriási erőt csak humanisztikus alapon tudja kiváltani, (Tetszés és helyeslés.) az által, hogy az egyes egyének erkölcsi értékét megbecsüli, a nemes érzületet nevek, fentartja. Ennek következtében a katonaság ebből a gondolatból indult ki, a midőn szabályzataiban a magaviselet, valamint az istenfélelem, nemkülönben az alantasokkal való bánásmód tekintetében bizonyos határozatokat hozott (Elénk helyeslés.) és ezeket büntető-szankezióva] látta el. Nagyon untató volna részemről, ha e határozatokat mind felolvasnám; de engedjék meg, hogy egy pár szemelvényt mégis adjak belőlük. (Halljuk ! Halljuk !) így a szolgálati szabályzat ezt mondja (olvassa) : »A katonát minden körülmények között illedelmes magaviselet tüntesse ki; magaviselete legyen szerény, beszéde őszinte és gondolkozásmódja nyilt«. »Az alárendeltekkel igazságosan és jól, e mellett pedig következetesen és az egyesek sajátságaihoz képest kell bánni. Az ilyetén bánásmód bizodalmat és ragaszkodást ébreszt; gyarapítja azon befolyást, a melyre az elöljárónak súlyos helyzetekben és döntő pillanatokban nagy mérvben szüksége van. Az elöljáró tehát igyekezzék alárendeltjeit j elleni tulajdonságaik, szellemi képességeik és hajlamaik szerint kiismerni, tanúsítson részvétet irántuk és törekedjék szellemük és kedélyükre képzőleg és serkentőleg hatni.« »Minden elöljárónak kötelessége, alapos kérelmeket és panaszokat igazságosan elintézni.« »Az alárendeltek feletti kicsinyes gyámkodás és önállóságuk túlságos korlátozása kedvetlenséget idéz elő és árt a szolgálatnak ; a hatalomkör áthágása, valamint a szolgálattal nyilván semmi 29*
