Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-42

42. országos ülés 1910 november 23-án, szerdán. 221 (Szünet után.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. A részletes tárgyalás során következik a 95. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 95—98. %-ait, melyek észrevétel nélkül jogadtatnak el. Olvassa a 99. %-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. PIÓS2 Sándor előadó : T. ház ! Midőn e szakaszhoz egy módosítást vagyok bátor indítványozni, röviden vissza kell pillantanom az ügyvédi képviseletnek történetére. Az 1902. évi javaslatban, a sommás eljárásban, egyáltalában nem állott fenn ügyvédi kényszer az alsó bíróságoknál. Az igazságügyi bizottság tárgyalása alkalmával felvétetett azután, hogy váltóperekben, a 200 K-át meghaladó ügyekben, az ügyvédi képviselet kötelező. Az 1907. évi javaslat kiterjesztette a járásbíróságok hatáskörét 2500 K-ra és ennek megfelelően az ügyvédi kényszert 1000 K-nán felül behozta egyáltalában a sommás eljárásba, azonfelül megtartotta az igazságügyi bizottság azon határozmányát, mely szerint váltóperekben már 200 K-nán felüli ügyekben fennáll az ügyvédi kényszer. Most, a mint méltóztatik tudni, az igazságügyi bizottság és a t. ház határozata folytán a 94. §. értelmében járásbíróságok előtt az ügyvédi kényszer 1000 K-nán felüli ügyekben fennáll, váltóperekben pedig egyáltalában. Van tehát járásbirósági eljárásunk olyan, a melyben van és olyan, a melyben nincs ügyvédi kényszer. Ebből bizonyos nehézség származik a félre nézve, mert a fél nem tudja, hogy ugy, mint azelőtt, a járásbíróság előtt személyesen is megjelenhetik, hanem hol személyesen kell megjelennie, hol ügyvéd által kell magát képviseltetnie. Igaz, hogy figyelmeztetést fog majd az idéző végzés tartalmazni arra nézve, hogy hol kell megjelennie, de ezt a fél igen könnyen elnézheti, s ezért nem volna ozélszerű a felet, midőn először idéztetik meg a tárgyalásra, mindjárt meg nem jelentnek tekinteni. Addig, míg a javaslatban csak a törvényszéki eljárásban volt ügyvédi kényszer, meg lehetett ott állani, hogy a fél, ha az első tárgyaláson ügyvédi képviselet nélkül jelent meg, ellene mulasztás alapján hozzanak ítéletet, s ő azután ez ellen' egyszerűen ellenmondással élhet, a mi persze azzal a hátránynyal jár, hogy ellene esetleg biztosítási végrehajtást lehet kérni. Most azonban a sommás eljárásban, midőn sokkal tágabb köre van ezen eshetőségnek, nézetem szerint, nem volna ozélszerű Ítéletet hozni már az első tárgyaláson való meg nem jelenés alapján, hanem czélszerűbb ilyenkor a felet arra utasítani, hogy a következő tárgyaláson ügyvéd által jelenjék meg és a tárgyalás elhalasztását az ő költségére eszközölni. (Helyeslés.) Hozzájárul ehhez még az is, hogy az ezer koronás értékhatár mellett előfordulhat, hogy a tárgyalás folyamán felemeltetik a kereset, viszonkereset vagy uj kereset támasztatik, a melynek összegénél fogva ügyvédi képviselet válik szükségessé. Ennek megfelelőleg a 99. §. következő módosítását ajánlom elfogadásra (olvassa) : »A mennyiben az ügyvédi képviselet kötelező, a bíróság az ügyvéd nélkül fellépő fél cselekményét hivatalból visszautasítja ; ha pedig a fél, a kit a perben még ügyvéd nem képviselt, a tárgyaláson ügyvéd nélkül jelent meg, a tárgyalást költségére azzal a figyelmeztetéssel halasztja el, hogy őt, ha az ujabb tárgyaláson ügyvéd nélkül jelennék meg, meg nem jelenőnek fogja tekinteni. Ezt a rendelkezést akkor is alkalmazni kell, ha az ügyvédi képviselet a kereset felemelése, uj kereset vagy viszonkereset támasztása következtében a tárgyalás folyamán válik szükségessé. Ha az ügyvédi képviselet hiánya csak az eljárás folyamán derül ki, a. végzett cselekmények az ügyvédi képviselet hiánya miatt nem támadhatók meg.« Ha a fél egyszer már ügyvéd által volt képviselve, akkor ez a szakasz nem alkalmazható, valamint akkor sem, ha egyszer már személyesen megjelent, mert csak az első fellépésre áll ez a szakasz és pedig áll nemcsak a perfelvételi határnapra, hanem azon esetre is, ha pl. a fél a per folyamán meghalt, s azután &z örökösöket idézik be ; ha most az örökös megjelennék személyesen, akkor reá nézve is ennek a kedvezménynek van helye. Kérem, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. (Helyeslés.) Székely Ferencz igazság ügy ni inister: Hozzájárulok. Elnök : Kivan még valaki a 99. §-hoz hozzászólni ? (Nem !) Miután senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A kérdés az, hogy elfogadja-e a t. ház a 99. §-t a bizottság szövegezése szerint változatlanul, szemben Plósz kSándor előadó urnak most benyújtott módosításával, igen vagy nem ? (Nem!) E szerint határozatképen kimondom, hogy a ház a 99. §-t nem eredeti szövegében, hanem az előadó ur módosításával fogadja el. Következik a 100. §. Rudnyánszky György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 100. %-át) : Dr. Rosenberg Ignácz ! Rosenberg Ignácz : T. ház ! A törvényjavaslat 100. §-ára vonatkozólag van egy módosításom. Ezen szakasz utolsó bekezdésében ugyanis az foglaltatik, »hogy az ügyvéd részére szóló meghatalmazás nem magyar nyelven van kiállítva, a meghatalmazott annak hiteles magyar fordítását is köteles bemutatni«. Indítványom az, hogy ez a szó: »hiteles« hagyassék ki, mert a mint méltóztatnak tudni, a törvényszékeknél is gyakran előfordul, hogy nem találunk megfelelő tolmácsot, a járásbíróságoknál pedig rendszerint tolmács nincs is. Megérkezik most már az ügyvédhez a meghatalmazás, a kinek a pert meg kell indítani, felebbezést kell beadni, sőt bejelentéseket kell tennie, a melyek határidő-