Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

16 33. országos ülés 1910 október 5-én

r szerdán. Ivánka Imre : T. ház ! Az idei termésbecslés körül oly eltéréseket, ugy lehet mondani : hibákat vett észre a gazdaközönség, a melyeket szóvá kell tenni nemcsak azért, hogy tisztázódjék, hogy kik a hibásak ezen ügyben, hanem azért is, hogy a jövőre vonatkozólag minden körülmények között elkerültessenek ezen hibák. A becslések 60 *nillió mm. termésről beszélnek. Hallgatólagosan támogatta ezt az első hivatalos ministeri becslés is, a mely ugyancsak 5389 millió mm. búzát mutatott ki, azonban a leirásokban annyira vérmes volt, hogy a sorok közül kilehetett olvasni, hogy nagyobb lesz a termés, mint a mennyit bemond. Június 25-ikén a második termésbecslése jelent meg a minister urnak, a mely már 54'60 millió mm-t mutatott ki. Ez még inkább erősitette a börzének azon nézetét, hogy 60 millió körül lesz a termés. Ennek a háznak sok oly tagja van, a ki csodálkozva fogja hallgatni, hogy miért fáj a magyar gazdának annyira, hogy ez a termésbecslés talán túlvérmes, túlrózsaszinű és messze fölülmúlja a reményeket. A kik gazdák, azok ezt értik. Tudjuk, hogy a magyar gazdatársadalom nagy része, sajnos, abban a kényszerhelyzetben van, hogy tőke hiján, a gazdasági tőkét hitel utján kénytelenek beszerezni, még pedig gabonájukra, termésükre való hitelezés által. (Ugy van! balfelől.) Ez rendesen június, júliusban szokott bekövetkezni, a mikor mindjárt fix árra várható termés is leköttetik. Már most ha nagy terméskilátások avagy vérmes remények vannak, ezeket a börze és a kereskedő eszkomptálja és akármi terem, akármilyen lesz a termés, a gazda alacsony áron kénytelen eladni termését. (Ugy van ! balfelől.) Mindaddig fontos lesz ez a kérdés, a mig az agrárhitelek kérdése remélhetőleg a bankkérdés kapcsán megoldva, rendezve nem lesz, mindaddig fontos lesz ez a kérdés, a mig az agrárváltók olyan elbirálásban nem részesülnek, mint a minőt megérdemelnek, mint a minőt egy agrárállamban elvárhatni. (Ugy van ! balfelől.) Az idén tehát mi következett be ? Az, hogy a börze a nagy termés reményében leszoritotta az árakat, azt mondva, hogy ugy is sok lesz a termés, nagy fölöslegünk lesz, nem tudjuk felhasználni, mert export lesz, tehát szorítsuk le az árakat, és igy olcsón kötötte az üzleteket. A továbbiak folyamán a földmivelésügyi minister ur hivatalos jelentése a maga optimizmusában még messzebb ment, mivel Julius 9-én már 54'84 milliót hozott ki. S most itt van a hiba, itt van az a pont, a mely miatt nekünk gazdáknak fel kell szólalnunk. Június 9-én még az országban általában a gazdák közt is nagy eredményeket vártak, habár nem olyan óriásiakat, mint a minister ur jelezte, és habár a gazdatársadalom egyik illusztris közlönye, a »Köztelek« már akkor figyelmeztette a magas ministeriumot, hogy ezek a becslések nem reálisak, hogy •— nem tudom, mi okból — túlvérmesek, túlrózsaszinűek : a ministerium nem látta szükségét gazdasági tudósítóit arra figyelmeztetni, hog}^ ezentúl reálisabb becsléseket küldjenek be, sőt, ugy látszik, rózsaszínű szemüveget osztott ki a minister ur köztük, mert nem vették észre, a mit minden gazdaember észrevett, hogy a csikós hátú buzalégy már pusztít, nem vették észre, hogy a jégverés micsoda károkat csinál, nem vették észre, hogy a rozsda fellépett, hanem Julius 9-én már 54'84 milliót hoztak ki, vagyis akkor, a mikor a vész már pusztított a búzában, a mikor minden, a dologhoz valamit értő gazda látta, hogy messze az ötvenen alul lesz a terméseredmény, ők még emelkedtek, a termés becslésében. A továbbiak folyamán augusztus 9-én még 51-48 milliót hoznak ki, augusztus 25-én 51/41 miihót, szeptember 9-én pedig 50-29 milliót. Végleges eredményt azonban — nem tudom, mi okból — a magas ministerium még most sem tett közzé, még most sem tájékoztatja az országot arról, hogy messze az ötvenen alul vagyunk, pedig ezt a gazdák azon részének, a kik a kereskedőkkel szemben még nincsenek lekötve, a kik búzájukat megtartották, talán tudni fontos volna. De nemcsak a gazda érdeke az, hogy a termésbecslés reális és megbízható legyen, hanem érdeke ez a kereskedelemnek is. A győri iparkamara már tavaly felszólalt ebben a dologban, az idén pedig az aradi iparkamara irt fel ezen ügyben a ministeriumhoz, a kiket a minister ur válaszra is érdemesített, a melynek végén egész nyíltan megmondja, hogy ámbár sok része ezen javaslatoknak megszívlelendő, egy részük megvalósítása iránt nem intézkedhetik. Azt tartom, a gazdatársadalom elsőrendű érdeke, hogy a minister ur igenis intézkedjék. Az előre való becslés sohasem lehet teljesen pontos, azt konczedálom. De ha vizsgáljuk az előző évek becslését, csodálattal fogjuk látni, hogy soha sincsen olyan enormis eltérés. Hogy kikapjak csak egyévet, látjuk, hogy 1905-ben a június 1-iki termésbecslés volt 39 millió és a végén volt 42 millió. Egy másik év példája : 1907 június 1-én 31 millió volt a becslés és a végső termésbecslés 32 millió. Vagyis azt látjuk, hogy egy évben sem voltak oly eltérések, egy évben sem tévedtek annyira a gazdasági tudósítók. Nem tudom, mi oka lehet ennek, nem tudom, miért nem vette észre a ministerium, talán nem akarta észrevenni, de mindenesetre kötelessége lett volna a földmivelésügyi minister urnak intézkednie, hogy e káros dolgok be ne következzenek. Fel kellett volna hivnia a gazdasági egyesületeket, hogy nyilatkozzanak, vájjon e vérmes eredmények megvalósulhatnak-e vagy sem. Ha ezt a ministerium akkor megteszi, mindenesetre felszólalt volna a legtöbb gazdasági egyesület, hogy ez a rekordtermés, ez a mammut-termés, a mely csak a börzén volt meg és másutt sehol, nem létezik künn a földeken, nem létezik, mert ennyit nem termesztett már régen a magyar. Nem akarok hosszadalmas lenni, de figyelmeztetnem kell a minister urat arra, hogy az ország legnagyobb részében igen nagy az elégedetlenség