Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-33

16 33. országos ülés 1910 október 5-én r szerdán. Ivánka Imre : T. ház ! Az idei termésbecslés körül oly eltéréseket, ugy lehet mondani : hibákat vett észre a gazdaközönség, a melyeket szóvá kell tenni nemcsak azért, hogy tisztázódjék, hogy kik a hibásak ezen ügyben, hanem azért is, hogy a jövőre vonatkozólag minden körülmények között elkerültessenek ezen hibák. A becslések 60 *nillió mm. termésről beszélnek. Hallgatólagosan támo­gatta ezt az első hivatalos ministeri becslés is, a mely ugyancsak 53­89 millió mm. búzát mutatott ki, azonban a leirásokban annyira vérmes volt, hogy a sorok közül kilehetett olvasni, hogy nagyobb lesz a termés, mint a mennyit bemond. Június 25-ikén a második termésbecslése jelent meg a minister urnak, a mely már 54'60 millió mm-t mutatott ki. Ez még inkább erősitette a börzének azon nézetét, hogy 60 millió körül lesz a termés. Ennek a háznak sok oly tagja van, a ki csodál­kozva fogja hallgatni, hogy miért fáj a magyar gazdának annyira, hogy ez a termésbecslés talán túlvérmes, túlrózsaszinű és messze fölülmúlja a reményeket. A kik gazdák, azok ezt értik. Tudjuk, hogy a magyar gazdatársadalom nagy része, sajnos, abban a kényszerhelyzetben van, hogy tőke hiján, a gazdasági tőkét hitel utján kénytelenek beszerezni, még pedig gabonájukra, termésükre való hitelezés által. (Ugy van! balfelől.) Ez ren­desen június, júliusban szokott bekövetkezni, a mikor mindjárt fix árra várható termés is lekötte­tik. Már most ha nagy terméskilátások avagy vér­mes remények vannak, ezeket a börze és a keres­kedő eszkomptálja és akármi terem, akármilyen lesz a termés, a gazda alacsony áron kénytelen eladni termését. (Ugy van ! balfelől.) Mindaddig fon­tos lesz ez a kérdés, a mig az agrárhitelek kérdése remélhetőleg a bankkérdés kapcsán megoldva, rendezve nem lesz, mindaddig fontos lesz ez a kérdés, a mig az agrárváltók olyan elbirálásban nem részesülnek, mint a minőt megérdemelnek, mint a minőt egy agrárállamban elvárhatni. (Ugy van ! balfelől.) Az idén tehát mi következett be ? Az, hogy a börze a nagy termés reményében leszoritotta az árakat, azt mondva, hogy ugy is sok lesz a termés, nagy fölöslegünk lesz, nem tudjuk felhasználni, mert export lesz, tehát szorítsuk le az árakat, és igy olcsón kötötte az üzleteket. A továbbiak folyamán a földmivelésügyi minister ur hivatalos jelentése a maga optimiz­musában még messzebb ment, mivel Julius 9-én már 54'84 milliót hozott ki. S most itt van a hiba, itt van az a pont, a mely miatt nekünk gazdáknak fel kell szólalnunk. Június 9-én még az országban általában a gazdák közt is nagy eredményeket vártak, habár nem olyan óriásiakat, mint a minister ur jelezte, és habár a gazdatársadalom egyik illusztris közlönye, a »Köztelek« már akkor figyel­meztette a magas ministeriumot, hogy ezek a becslések nem reálisak, hogy •— nem tudom, mi okból — túlvérmesek, túlrózsaszinűek : a minis­terium nem látta szükségét gazdasági tudósítóit arra figyelmeztetni, hog}^ ezentúl reálisabb becs­léseket küldjenek be, sőt, ugy látszik, rózsaszínű szemüveget osztott ki a minister ur köztük, mert nem vették észre, a mit minden gazdaember észrevett, hogy a csikós hátú buzalégy már pusztít, nem vették észre, hogy a jégverés micsoda károkat csinál, nem vették észre, hogy a rozsda fellépett, hanem Julius 9-én már 54'84 milliót hoztak ki, vagyis akkor, a mikor a vész már pusztított a búzában, a mikor minden, a dologhoz valamit értő gazda látta, hogy messze az ötvenen alul lesz a terméseredmény, ők még emelkedtek, a termés becslésében. A továbbiak folyamán augusztus 9-én még 51-48 milliót hoznak ki, augusztus 25-én 51/41 miihót, szeptember 9-én pedig 50-29 milliót. Végleges eredményt azonban — nem tudom, mi okból — a magas ministerium még most sem tett közzé, még most sem tájékoztatja az országot arról, hogy messze az ötvenen alul vagyunk, pedig ezt a gazdák azon részének, a kik a keres­kedőkkel szemben még nincsenek lekötve, a kik búzájukat megtartották, talán tudni fontos volna. De nemcsak a gazda érdeke az, hogy a termés­becslés reális és megbízható legyen, hanem érdeke ez a kereskedelemnek is. A győri iparkamara már tavaly felszólalt ebben a dologban, az idén pedig az aradi iparkamara irt fel ezen ügyben a ministe­riumhoz, a kiket a minister ur válaszra is érdeme­sített, a melynek végén egész nyíltan megmondja, hogy ámbár sok része ezen javaslatoknak meg­szívlelendő, egy részük megvalósítása iránt nem intézkedhetik. Azt tartom, a gazdatársadalom elsőrendű érdeke, hogy a minister ur igenis intézkedjék. Az előre való becslés sohasem lehet teljesen pontos, azt konczedálom. De ha vizsgáljuk az előző évek becslését, csodálattal fogjuk látni, hogy soha sin­csen olyan enormis eltérés. Hogy kikapjak csak egyévet, látjuk, hogy 1905-ben a június 1-iki termés­becslés volt 39 millió és a végén volt 42 millió. Egy másik év példája : 1907 június 1-én 31 millió volt a becslés és a végső termésbecslés 32 millió. Vagyis azt látjuk, hogy egy évben sem voltak oly eltérések, egy évben sem tévedtek annyira a gazdasági tudó­sítók. Nem tudom, mi oka lehet ennek, nem tudom, miért nem vette észre a ministerium, talán nem akarta észrevenni, de mindenesetre kötelessége lett volna a földmivelésügyi minister urnak intéz­kednie, hogy e káros dolgok be ne következzenek. Fel kellett volna hivnia a gazdasági egyesületeket, hogy nyilatkozzanak, vájjon e vérmes eredmények megvalósulhatnak-e vagy sem. Ha ezt a ministe­rium akkor megteszi, mindenesetre felszólalt volna a legtöbb gazdasági egyesület, hogy ez a rekord­termés, ez a mammut-termés, a mely csak a börzén volt meg és másutt sehol, nem létezik künn a föl­deken, nem létezik, mert ennyit nem termesztett már régen a magyar. Nem akarok hosszadalmas lenni, de figyelmez­tetnem kell a minister urat arra, hogy az ország legnagyobb részében igen nagy az elégedetlenség

Next

/
Thumbnails
Contents