Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

tí. országos ülés 19Í0 november 22-én, kedden. 191 növekedést, azt fogjuk találni, hogy 1904-ben az összes váltókereseteknek, melyekben . a törvényszékeknek döntenie kellett, 77.628 volt a száma, s ezzel szemben ma a váltókeresetek száma 106.718. Tehát az összes növekedés a váltókeresetek szaporodására vezethető vissza. Ha tehát hatályosan akarjuk a törvényszékek munkáját megkisebbíteni, akkor kézenfekvő dolog volna, hogy a váltóés egyáltalában a magánjogi perektől mentesítsük a törvényszékeket. Ma az ezer koronás értékhatáron alól van, s ilyenformán a járásbíróságok elé kerül a váltópereknek nagy százaléka, mert nagyon valószínű, hogy a 106.000 váltópernek 70—80 %-a szintén ezer koronás értékhatáron alóli per. Ha ezektől a perektől mentesitenők a törvényszékeket, akkor elesnék az értékhatár felemelésének az az indoka, hogy ezáltal a törvényszékeket kell tehermentesíteni. Felhozza továbbá az indokolás mint argumentumot az emelés mellett, hogy a nagyobb vagyonjogi perekben ugyanazon jogviszony kerül elbírálás alá, a melyet kisebb pereknél is már elbírált a járásbiró. Véleményem szerint abban, hogy hogyan oszszuk meg a bíróságok közt a pereket, nem a jogviszony volt ezideig a döntő, hanem ellenkezőleg, a per értéke. Mert hogyha elfogadjuk azt a megosztási alapot, hogy a jogviszony legyen a döntő a hatáskör meghatározásánál, akkor tulaj donképen a javaslat önmagával van ellenmondásban, a mikor nem szünteti meg a társasbiróságot az első fokon, mert elismeri, hogy 2500 koronánál már indokolt, hogy ne egyesbiró, hanem társasbiróság Ítéljen az első fokon, s ezzel elismeri, hogy a felosztás alapjául mégsem a j ogviszonyt vette, hanem vette a pernek tárgyát és ezzel arra a helyes szocziális álláspontra helyezkedik, hogy a nagyobb vagyonjogi perek elbírálásánál nagyobb garancziát kell nyújtani az eljárásban, vagyis a több szem többet lát elvénél fogva a nagyobb vagyonjogi perek eldöntését társasbiróságokra kell bizni. Ezek azok az argumentumok, a melyeket az indokolás mint olyanokat hoz fel, a melyek az értékhatár felemelését indokolják, melyek azonban engem az értékhatár felemelésének helyességéről és szükségességéről megg3?őzni nem tudnak. Ellene szólnak azonban a következő argumentumok. Elsősorban, ha egyáltalában — mint már előbb voltam bátor jelezni — van az első fokon egyes- és társasbiróság, akkor igen természetes dolog, hogy a nagyobb vagj'onokról szóló pereket társasbiróság elintézése alá kell bocsátani. A második argumentum az, hogy a járásbíróságok az értékhatár felemelése által túl lesznek terhelve. Először is azt látjuk, hogy ma is a járásbíróságoknál több mint egy félmillió per marad elintézetlenül, igaz, hogy nagy részük szüneteltetés miatt, mégis nagy része az elintézetlenül maradt pereknek az, a melyet a járásbíróságok ma is azért nem tudnak elintézni, mert a nagy anyaggal megbirkózni nem tudnak. Ha már most ujabb 10%-ot juttatunk a járásbíróságokhoz, — a mint az indokolás is elismeri — direkt az értékhatár felemelése által, ez a 10%, miután többnyire nehezebb jogviszonyokat tárgyazó perekből fog előállani, nagyobb vagyonokról is lévén szó, nemcsak mint 10% esik latba a járásbíróságok munkáját tekintve, hanem nagyobb összegekről, komplikáltabb jogviszonyokról lévén szó, ezt a 10%-ot bátran 20%-nak lehet minősíteni a munkaszaporodás szempontjából. (Ugy van ! balfäől.) Ezenkívül, a mint a javaslat kontemplálja, el fogják törölni a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket, és ennek következtében a váltókereseteknek az a része, a melyet eddig a budapesti váltótörvényszék birált el, szintén a járásbíróságok terhére fog esni. Hogy azután ez milyen munkatöbbletet jelent, arra nézve vagyok bátor felemlíteni, hogy 1909-ben a kereskedelmi és váltótörvényszékhez beadott sommás keresetek száma volt 32.120, ebből 27.965, tehát 88% volt az 1000 koronás értékhatáron alul. Ha tehát a javaslat értelmében eltörlik a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket, ezek a perek is mind a járásbíróságokhoz fognak kerülni (Ugy van I balfelöl.) a mi újból 27.965 ügygyei fogja, csak a multakat tekintve is, megnagyobbítani a járásbíróság munkaanyagát. De számolva azzal, hogy az egész országban kétségtelen fejlődésben van a váltókkal való operálás, (Ugy van I balról.) és tekintetbe véve, hogy a gazdasági fejlődés épen ezen a téren, a kereskedelmi pereket illetőleg, csakugyan kétségtelen és szemmellátható, minélfogva ezeknek a váltópereknek száma a jövőben nagy mértékben fog emelkedni : ez a megterhelés igen számottevő tényező lesz a iárásbiróságokra nézve. (Ugy van I balról.) Szó volt azután az általános vita alkalmával arról is, hogy sor fog kerülni ós sornak kell kerülnie a tőzsdebiróság hatáskörének megszorítására is. A tőzsdebiróság illetékességét ez idő szerint, a mint Polónyi Géza t. képviselőtársam, gondolom, báró Kornfeld Zsigmond, a budapesti áru- és értéktőzsde volt elnökének nyomán megállapította, évente négy millió esetben kötik ki. Kétségtelen dolog, hogy ha már meg akarunk szorítani bizonyos illetékességi köröket, akkor elsősorban feltétlenül indokolt, hogy a tőzsdebiróság illetékességét szorítsuk meg, miután oda már minden pert lehet vinni és ott az illetékességet már annyira kiterjesztették, hogy jóformán annak határát látni nem lehet. Ha tehát be fog következni, mint a hogy a legnagyobb valószínűség szerint be fog következni, hogy a tőzsdebiróság illetékességét is meg fogjuk "szorítani, akkor újból a perek óriási tora ege kerül a járásbíróságok elé. Argumentum volt a járásbíróság védelmére az, hogy a járásbíróságok Ítéletei felülvizsgálat szempontjából nem mutatkoztak rosszabbaknak, mint a törvényszék Ítéletei. Én ugyan nem látok nagy dicséretet egy testületre nézve abban, ha konstatáljuk, hogy nem rosszabb, mint egy másik testület; (Elnök csenget. Ralijuk! Halljuk!) ez