Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-41

188 4í. országos ülés 1910 november 22-én, kedden. léptetés! törvény alkalmával e kérdéshez újból hozzászólhassak; addig mélyen sajnálom, hogy a mélyen t. előadó nr már arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kereskedelmi jog tekintetében a törvénykezési jog kétségtelenül Horvátországot illeti meg és hogy nekünk a végrehajtás tekintetében abszolúte semmi egyéb biztosítva" nincs, mint hogy kihirdetjük a törvényt. Én nem tudom, mit ért ő végrehajtás alatt, mert e részben nem világosította fel a t. képviselőházat. Én szerintem ha egy törvény kimondja, hogy a kereskedelmi jog, a bányajog kérdéseiben mind a törvényhozás, mind a végrehajtás kizárólag a közös országgyűlés elé tartozik, akkor annak a végrehajtási jogkörnek nemcsak a határvonala, hogy kihirdetjük azt a törvényt, hanem ott reális, intézményes biztosítékokról kell gondoskodnunk, különösen a jogegység szempontjából, hogy miként hajtatík az a törvény végre. A t. előadó ur nyomban konczedálta, hogy a jogegység ezen a területen megóva nincs. Már most én azt állítottam., hogy annak a kiegyezési törvénynek 48. §-a gondatlanul volt szövegezve ; mert világosan meg van mondva a 47. §-ban, hogy az autonóm ügyek közé csak azok tartoznak, a melyek a közös országgyűlésnek és a végrehajtó hatalomnak lentartva nincsenek. Miután pedig a kereskedelmi ügyekre vonatkozó intézkedés kifejezetten és világosan a közös országgyűlésnek van mind a törvényhozási, mind a végrehajtó hatalom szempontjából fentartva, tiszta és világos, hogy a törvénykezés tekintetében sincs semmiféle autonómikus idtézkedésnek jogosultsága. Ezzel el is búcsúzom ettől ä kérdéstől. A kereskedelmi vétségekre nézve pedig szintén abban a helyzetben vagyok, hogy a mostani t. minister ur sokkal közelebb áll az én álláspontomhoz, a mennyiben konczedálta, hogy ezt rendezni kell és az életbeléptetési törvényben ezt rendezni is szándékozik. A mélyen t. előadó ur ezzel szemben pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez tulajdonképen leriminális eljárás. jf' W Hogy a kereskedelmi vétségekre vonatkozó eljárás tulajdonképen milyen eljárás, kriminális eljárás-e vagy ezivileljárás-e, e részben rettentő sok tinta fogyasztatott már el; azonban egy dolog tisztában áll és ez az, hogy ezeket a kérdéseket a polgári bíróságok kezelik és Ítélkeznek felette. Annak a törvénynek tehát, a mely az egyik részét a törvényszéket meg is akarja szüntetni, másrészt, pedig a kereskedelmi ügybirósági külön ügykörét teljesen beolvasztja, annak intézkednie kellene az én felfogásom szerint magában a materiális törvényben arról, hogy ezek a vétségek miként kezeltessenek. Már most a miért én tulajdonképen felszólaltam és a miért kötelességem volt felszólalni, az a birói felelősségre vonatkozó kérdés. Szíves emlékezetükbe idézem, hogy én az általános vita keretében azt lláspontot voltam bátor elfoglalni, hogy annak a törvénynek, a mely a bizonyítékok mérlegelését korlátlanná teszi, gondoskodnia kellene a birói felelősségről is, mert ellenesetben igen sok és nagy baj szánnazhatik a kérdésből. Ezen a ponton is furcsa helyzetben vagyok, a mennyiben az igazságügyminister ur álláspontomhoz sokkal közelebb állva azt mondja, hogy igenis ő is elavultnak tartja a fegyelmi törvényt és intézkedéseket tart szükségesnek ; tehát habár nem is teljesen kongruensen velsm, de legalább a fegyelmi törvényben a birói felelősség kérdését megoldani szándékozik, e tekintetben törvényjavaslatot is ígér. Köszönettel veszem ezt a feh ilágositást is. Ezzel szemben az előadó ur azt mondja nekem, hogy mi is volna az a birói felelősségről szóló törvény, ő azt egyáltalán nem is érti, hogy mit lehetne a birói felelősség kérdésébe felölelni egyebet, mint hogy jóhiszeműleg sérti-e meg a biró a törvényt, vagy nem. Kegyeskedjenek megengedni. — nagyon rövid lesz felszólalásom, — hogy felvilágosításul a következőket jegyezzem meg. Először is az előadó urnak és mindkettőnknek közös elődünk volt ki erről a birói felelősségről egy külön törvényjavaslatot szerkesztett. Ez Fabinyi Teofil volt. Igaz, hogy a mit ő annak idején csinált, elnevezték a bírák cselédtörvénynek, de tényleg létezett egy törvényj avaslat ezen kérdésben, tehát már van egy jyreczedcns, a mely ezzel a kérdéssel érdemlegesen foglalkozik. De hogy a birói felelősségről szóló törvényre mennyire szükség van, aziránt méltóztassék megengedni, hogy fölemlítsen), hogy hiszen a biró felelősségre vonásának egyik fundamentuma kell hogy legyen a birói eskü. Az, hogy a mire a bíró megesküszik, azt meg is tartsa és hogy annak megfeleljen. Nekünk a birói esküről törvényünk eddig nincs. Gondolom, csak az ügyviteli szabályokban van szabályozva, de törvényileg szabályozott birói eskünk nincs. Az eskü tekintetében még az az anomália is fennforog, hogy annak az ügyviteli szabályokban megállapított eskünek letétele szintén paródiává válik, mert e tekintetben ugyanazon esküt a biró, a hányszor kineveztetik, annyiszor kell, hogy újra letegye, ugy hogy van biró, a ki tizszer esküdött ugyanarra a formulára. De magának az eskünek a kérdése nem csupán ilyen egyszerű kérdés, hanem jogi és etikai, társadalmi szempontból, felelősség szempontjából annak törvénynél való szabályozása föltétlenül szükséges. De én eltekintve a máT létezett törvényjavaslattól és annak a materiális kártérítési kötelezettségre vonatkozó részétől, a birói felelősségről szóló törvénynyel kapcsolatban egy a közéletben naponként fölvetett, elég nagyhorderejű kérdésre kívánom felhívni a t. ház szíves figyelmét. Ez a szabadkőmives bírák kérdése. T. képviselőház! Nehogy félreértésre szolgáltassak okot, megvallom, hogy nekem a szabadkőmivességről felfogásom, hogy az emberiség jogaiért való küzdelemben a világtörténelem emléket állított a szabadkőmives intézménynek és annak humanitárius téren való működését országszerte, mindenütt tisztelettel ismerik el. Ezen a területen szívesen is látom ezt a működést, mégis