Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-32

12 32. országos ülés 1910 október 3-án, hétfőn. Nem akarok most annak vitatkozásába bocsátkozni, hogy van-e, nincs-e befolyása a tarifának az árakra, bár szakemberek mondják, bogy épen a tömegszállitásra való ingernél fogva igenis van befolyása, de eltekintve ettől a kérdéstől, annál az egyetlen oknál fogva, bogy Magyarországon járó vasutakon, a déli vasúton és a győi— sopron—ebenfurti vasúton, Bécsbe tarifakedvezménynyel szállitanak szarvasmarhát 1910 szeptember hava óta, elengedhetetlen kötelessége, szerény nézetem szerint a kormánynak, hogy a budapesti vásár részére is ily tarifakedvezményt eszközöljön ki egyrészt a déli vasúton és egyéb vasutakon, másrészt adjon ily kedvezményt az államvasutak összes vonalain is. Ebben a tekintetben eddig nagyon mostohán bántak Budapesttel, annak idején Baross Gábor minister megadta a budapesti vásárra szállított mindennemű élelmiszereknek, tehát az állatoknak is, a 10%-os kedvezményt. Ezt 1904-ben elvették Budapesttől. Csekély kedvezmény, de ezt is elvették és azóta évről-évre előterjeszti Budapest főváros törvényhatósága a maga alázatos instancziáját a váltakozó kormányoknál, de egy sem adta vissza azt, a mi már tulaj donképen megvolt. Ma már a 10% nem jelent semmit, a mikor Bécsbe 50% kedvezménynyel szállitanak és bátor vagyok felkérni a kormányt, hogy Budapest fogyasztóközönségének érdekében hasonló intézkedésről gondoskodni méltóztassék. Van egy másik rettenetes sérelme Budapest főváros fogyasztóközönségének, a mely sérelem szintén sürgősen orvosolható és orvosolandó, ez pedig a husfogyasztási adó. Ebben a tekintetben Budaj^est privilégiumot élvez. Budapestnek sokkal nagyobb a husfogyasztó adója, mint a vidéknek. A vidéki nagyvárosok közül Pozsony némi tekintetben kullog Budapest mögött, mert szintén zárt város, de Pozsonynál is nagyobb a husfogyasztási adója Budapestnek. Ennek illusztrálására legyen szabad előadnom, hogy egész Magyarországon a husfogyasztási adó jövedelme 9 millió korona, és ennek felét Budapest fogyasztóközönsége fizeti, vagyis magában Budapestnek a fogyasztási adója négy millió koronánál többet tesz ki. Németország 1910. évi áprilisben eltörölte a husfogyasztási adót. Francziaországban kilogrammonkint van kiszabva a husfogyasztási adó, ez tehát nem vezet igazságtalanságra. Ausztriában is megvan a különbség a 400 kilogrammon alul és felül levő élő állat között. A 400 kilogrammon alul levő állatért darabonkint 9 koronát, a nehezebbért pedig darabonkínt 18 koronát fizetnek. Hogy áll ez a dolog nálunk 1 Az élő marha után tekintet nélkül annak súlyára fizetik az adót. Pedig köztudomású dolog, hogy Budapestre a kisebb sulyu marhát hozzák, a nagyobb sulyut inkább exportálják. Budapesten a marha után darabonkint az állami fogyaszási adó 12 korona 60 fillér, a mihez még 2 korona 90 fillér községi adó jár. A sertésnél darabonkint 3 korona 16 fillér. az állami husfogyasztási adó, a mihez még 1 korona 6 fillér városi adó jár. A mi azonban sehol nincs egész Magyarországon, itt a legkisebb szárnyasokra is súlyos fogyasztási adót vetnek. Pulykáért, ludért darabonkint 20 fillér állami és 5 fillér községi husfogyasztási adót kell fizetni. Csirkéért, galambért darabonkint 6 fillér állami és 2 fillér községi fogyasztási adót szednek. A szarvasért, tehát a vadállományért darabonkint 8 korona fogyasztási adót, a nyúlért darabonként állami adóban 30, községi adóban 10, összesen tehát 40 fillér fogyasztási adót fizetnek Budapesten. így történik azután, hogy ezen rengeteg, barbár fogyasztási adó mellett maga az adó átlag kilogrammonkint a húst tiz fillérrel drágítja meg. Bátor vagyok még hozzáadni, a mit talán az imént kellett volna előterjesztenem, hogy a takarmány, talán azért, mert — hajlandó vagyok jót feltételezni a t. kormányról — nem számított a drágaság ezen kifejlődésére, nemcsak, hogy a tarifákat eddig nem mérsékelte, nemcsak, hogy a fogyasztóközönségnek ezt az igazságot ki nem szolgáltatta, hanem egész csendben, — mert hiszen az árakat csendben szokták emelni — 1910 elején a tarifákat felemelte a magyar államvasút és pedig olykép, hogy ennek árbefolyásoló hatása az, hogy a budapesti központi vásárcsarnokba érkezett áruknál a múlt évi forgalmat alapul véve, miután 10—27%-os tarifaemelés történt ez évben, a szállítási [költség évenkint 236.000 K-val több, mint tavaly volt, a marhavásárra vitt áruknál pedig 198.000 K-val több, mint tavaly volt. így tehát fuvarköltségben Budapest fogyasztóközönsége a tarifaemelés folytán évenkint 434.000 K-val fizet többet, mint tavaly. Egy másik igazságtalanság, a mit szintén igen rövid utón lehetne orvosolni, a szigorú husszállitási rendelet, mely két év óta van életben. Ennek kölcsönösnek kellene lenni, mert hiszen ha Magyarországon szigorúbbak a husszállitási szabályok mint Ausztriában, akkor ugyebár azt a husszálbtót ez arra ingerli, hogy olyan helyre küldje a húst, a hol kevésbbé szigorúak, és kevesebb szekatúrának van kitéve. Ezen husszáUitási rendelet szerint pl. egyik községből a másikba vagy Budapestre a levágott marhát máskép nem lehet hozni, csak öt darabba vágva, vagyis kisebb adagokat Budapestre hozni nem lehet. így azon előkelőbb szállodások és vendéglősök, kik elsőrendű minőségű húst akarnak adni vendégeiknek, épen ezen husszállitási rendeletnél fogva Bécsből hozatják a kisebb adagu pecsenyehusokat, nem pedig vidékről, mert hiszen vidékről csak öt darabra vágva lehet a húst behozni. Mindennapi panasz továbbá az, hogy semmi gondja a kormánynak arra nincs, hogy a növendékmarha és a tenyészállatállomány megkíméltessék, hogy valamiféle rendszabály legyen, hogy ne lehessen akármikép növendékmarhát levágni és korlát nélkül exportálni,