Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-39
39. országos ülés 1910 november 19-én. szombaton. 157 akkori ministerelnök ur, a ki ismerte ezen sérelmünk alaposságát, adós maradt és aztán időközben fizetésképtelenné is vált ebben a tekintetben. De a ministerelnök ur jól tudja, a mit én is tudok, hogy fikczió az, a mire hivatkozni méltóztatott, hogy nekünk van ott jogunk, én is mondtam, hogy van jogunk, hisz őrültek lettünk volna, ha erről a jogról lemondtunk volna és gondnokság alá kellett volna helyeztetnünk magunkat, ha feladtuk volna azt a jogot, hogy bizonyos garancziák teljesítése esetén iskolákat állithassunk fel. De ezzel a joggal odalenn — nem akartam a szójátékot használni — bánóknál ugy bánnak, hogy becsukják az ajtót, hogy a mikor kopogtatunk, akkor azt mondják, hogy szabad, de nem lehet, mert be van csukva és nem nyitják ki. Ha azokkal a visszaélésekkel akarunk foglalkozni, a melyeknek segítségével ott iskoláztatási jogunkat kijátszszák, a melyekkel lehetetlenné teszik ennek a jogunknak gyakorlását, akkor erre majd fogom kérni a t. ház szíves türelmét, hogy alkalmilag egy vita keretébe vigyük bele ezeket a kérdéseket, vitassuk meg azokat a maga egész territóriumán, (Helyeslés.) hiszen nem is ujak ezek a kérdések, magam is nem először hoztam a ház elé, a legnagyobb részletességgel, okmányokkal mutattam ki, a mint a ministerelnök ur is okmányokból jól ismeri, hogy a magyar iskolák felállítását ezek lehetetlenné teszik. Végre még csak egy kérdést. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur a bánnak látogatásai tárgyában megnyugtató kijelentést tett egy irányban. Ezt tudomásul veszszük, tudomásul kell vennünk mindnyájunknak, és abban kötelességünk is megnyugodni, ha a ministerelnök ur a ház tudomására juttatja, hogy azok az előterjesztések, a melyeket a bán szükségeseknek tartott, a ministerelaök urnái tétettek meg, a ministerelnök ur tette meg törvényadta jogánál fogva 0 felségének az ottani horvát országgyűlés egybehívására vonatkozó előterjesztést: abban is meg kell nyugodnunk, hogy a bánnak a királyhoz történt meghívása a ministerelnök ur kezdeményezésére történt, mert nem állhatjuk útját sem annak, hogy a király azokat hallgassa meg, a kiket meghallgatni jónak lát, sem pedig annak, hogy a ministerelnök ur módot adjon 0 felségének, hogy közvetlen forrásból halljon valamit, amit különben csak másodkézből kapna. Idáig rendben van a dolog, mert ez közjogilag korrekt, nem kifogásolható ós kizárólag bizalmi kérdés. A mi azonban a másikat illeti, itt sajnálatomra nem vagyunk egy nézeten. Nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur ezen a nézeten van és még jobban sajnálnám, ha ezen a nézeten meg is maradna. Az 1873 : XXXIV. t.-czikk 5. §-a, a melyre felszólalásomban volt szerencsém hivatkozni, egy közjogi garancziális törvény. (Ugy van! a baloldalon.) Nem ok nélkül van az ott, hogy a bán a. kormányzatban nem vesz részt közvetlenül, hanem minden előterjesztését a horvát minister utján teszi meg. Az sem közönyös kérdés, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-ában szintén mint garancziális rendelkezés van felvéve, hogy a külügyekben a magyar kormány a maga tagjai, t. i. a magyar kormány tagjai által vesz részt. Van bennem annyi ildomosság, hogy semmi kifogásolni valót ne találjak azon, ha Aehrenthal külügyminister ur, vagy akármelyik osztrák hatalmasság egy magyar közfunkczionáriust magához reggelire meghív. Ennyire ízléstelenek nem vagyunk, én legalább a magam részéről nem, Azonban nagy különbség van a között, a mit a ministerelnök ur konczedál. Semmi kifogásom az ellen, hogy ott reggeliznek, csak magyar érdekeket ne reggelizzenek. (Elénk derültség.) Az ellen pedig, hogy a bán ur összeköttetéseket keressen a császári r ház ministerével, ezer okom van tiltakozni, (Élénk helyeslés a haloldalon.) Ehhez neki nincs joga. Elégedjen ő meg a?zal az összeköttetéssel, a melyben áll a ministerelnök úrral és a többi magyar ministerrel. (Helyeslés a baloldalon.) Ez volt tiszteletteljes megjegyzésem, és ezen egy okból nem veszem a ministerelnök ur válaszát tudomásul. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatnak-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a ház többsége a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi. Következik Ugron Gábor képviselő ur interpellácziója, Ugron Gábor: Kérem a t. házat, méltóztassanak megengedni, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A képviselőház ehhez hozzájárul s az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 55 perezkor.) Hitelesítették : Desbordes Ernő s. k. Scüovszky Béla s. k.
