Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-32

10 32. országos ülés 1910 marhát hoztak be és innen 240.000 darabot vittek ki; 1907-ben behoztak 2000 — és kivittek 217.000 darabot; 1908-ban behoztak 3000 és kivittek 259.000 darabot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) 1909-ben behoztak 2900 darabot és kivittek 369.000 darabot. (Élénk helyeslés balfelől.) Az 1910. év első felében behoztak 226 — és kivittek 168.864 darabot. Természetesen még nagyobb számokat találunk a sertéseknél. 1908-ban behoztak 3000 -- és kivittek 504.000 darabot; 1909-ben behoztak 800 — és kivittek 671.000 darabot: 1910. év első felében behoztak 63.000 — és kivittek 245.844 darabot. Ez a politika természetesen másra, mint állathiányra és husinségre, husdrágaságra, a fogyasztók megsarczolására nem vezet. (Mozgás balfelől.) Ugron Gábor: Csak a tenyésztés nem tartott lépést! Pető Sándor: Bécsnek heti szükséglete marhában 5000 darab és ebből Magyarország 4000 darabot szállít. Evi szükséglete sertésben 800.000 darab és ebből Magyarország 600.000 darabot szállít. A mikor ilyenek a bevitel és kivitel arányszámai, akkor csodálatos jelenség, hogy az agrárius urak már akkor is remonstráltak, midőn a romániai egyezményt tárgyalta a t. ház ; és remonstrálnak, a midőn a Szerbiával kötendő egyezményről van szó és Magyarország millió és milliónyi közönsége feljajdul, mert nem képes elviselni a husdrágaságot, a kormánytól és a törvényhozástól intézkedéseket kér azon czélból, hogy a vámhatárok megnyittassanak és ez által elviselhető ára legyen Magyarországon a húsnak. Hiszen kimutatták épen a t. kormány részéről, hogy az egész Balkán-kontingens nem tesz többet szarvasmarhánál, mint az Ausztria és Magyarország által fogyasztott mennyiségnek 1.55 százalékát, sertésnél pedig 2.3 százalékát. Természetes tehát, hogy egy ilyen csekély százaléknak a husdrágaság enyhítésére abszolúte semmi néven nevezendő befolyása nincs ; és igaza volt az igen tisztelt földmivelésügyi minister urnak a romániai egyezmény tárgyalásánál, a mikor a lázongó agrárius urakat azzal csillapította és békítette, hogy ne féljenek az urak, ez a kontingens, a melynek behozatalát a szerb és román egyezmény megengedi, semmi tekintetben sem fogja olcsóbbá tenni a húst. Annál kevésbbé lehet ennek hatása, mert a tapasztalatok szerint még sokkal nagj^obb husbehozatalnak sincsen árleszállitó hatása. Arleszállitó hatása csakis az élő marha behozatalának lehet. így, a mikor 1908-ban meg volt engedve Szerbia részére az, hogy a korábbi kontingensnek megfelelő husmennyiséget behozhasson, szarvasmarhából a megengedett kontingensnek csak 21, sertésből csak 85 százalékát hozták be. Ennek többféle oka van, a mit különben minden ember tud; egyik okot vagyok csak bátor megemlíteni és ez az, hogy, a mig élő állatnál a vám csak 9 K 40 f., a mi, ätvive a húsra, 18 K 80 fillért tesz ki, a húsnál a október 3-án

} hétfon. vám 30 korona. Ez a vámdifferenczia egymaga mutatja azt,. hogy a húsárak leszállítására behatással nem a friss vagy fagyasztott hus, hanem az élő állat vámja lehet csak, e kettő között pedig óriási különbség van. A mi a t. földmüvelésügyi kormány prcgrammját illeti, hogy az állathiányon intenzivebb marhatenyésztéssel és a legelők szaporításával kíván segíteni, ez igen szép dolog, de ez csak a jövő zenéje ; azonban a husdrágaság megvolt tegnap, megvan ma és meglesz holnap, nap-nap után fokozódik, tehát a mai napnak, a jelennek jelentkező szükségletét nem lehet orvosolni olyan reczeptekkel, a melyek hatása csak évek vagy évtizedek múlva jelentkezhetik. Azt kéri Magyarország fogyasztóközönsége, azt kérem én is az igen tisztelt kormánytól, hogy méltóztassék olyan orvosságokat keresni és találni, a melyek a mai nap szorult helyzetét javítják, a melyek a mai nap drágaságát enyhítik, a mely intézkedések lehetővé teszik azt, hogy ezen aránylag szegényes kereseti viszonyok között élő fővárosi polgárság emberségesen megélhessen és emberséges áron kapja meg a táplálékát. Ennek az én szerény nézetem szerint csak egyetlen egy igazi orvossága van és ez az : megnyitni a határokat nemcsak a hus, hanem az élő állatok számára is. Polónyi Géza : És a textiláruk számára is! Pető Sándor: A mi a textilárukat illeti, nekem azokhoz semmi közöm. Polónyi Géza: Ha azok olcsóbbak, olcsóbb a hus is. Pető Sándor: Csakhogy vagyok bátor rámutatni arra a csekély különbségre, hogy azt a textilárut kicsiny vagy nagy vám, kicsiny vagy nagy adó mellett lehet behozni, onnan, a honnan akarjuk ; de élő marhát vagy húst a legdrágább vám, a legdrágább adó mellett sem lehet behozni egyszerűen azért, mert el van tiltva a behozatal. Ezért veszedelmesebb ez a vámpolitika, mint az, a mely megvédi az iparczikkek behozatalát, akár indokolatlan magasabb vámokmellett is. A vámhatárok megnyitásának jelszava természetesen az agráriusok szervezetének nem tetszik, sőt Nyíregyházán ujabban kihirdették azon agrárius dogmát, a melynek uralma alatt adózik nemcsak Budapestnek, hanem egész Magyarországnak fogyasztóközönsége: hogy nem engedjük meg az élő állat és nem engedjük meg a hus behozatalát, nem szállítjuk le a hus árát. (Zaj.) Legelső sorban is a Balkánon kell keresnünk az orvosságot, nemcsak azért, mert ez közel fekszik hozzánk, nemcsak azért, mert ott van exportra alkalmas állatállomány, hanem azért is, mert a Balkánnal megkötendő ilyen egyezménynek nemcsak a fogyasztóközönség veszi a hasznát azzal, hogy emberséges árak fognak kialakulni, hanem egyúttal Magyarország iparának és kereskedelmének érdekei is azt kívánják, hogy szolgáltassunk előnyöket a Balkánnak azért, hogy viszont Magyarországnak ezen egyetlen egy természetes export-