Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-32
8 32. országos ülés 1910 október 3-án, hétfőn. Ismeretes, hogy Budajiesten — hiszen valóságos forradalmi állapotok vannak — milyen drága a lakás. A közönséges polgár egyszerűen nem tudja megfizetni a tisztességes lakást. Mindezekhez járul a legutóbbi időben a husdrágaság is, a melynek tárgyában bátor vagyok a kormányhoz néhány kérdést intézni. Mikor 1910 nyarán a Romániával kötött egyezményt tárgyalta a t. ház, Szterényi József t. képviselő ur beszédében kimutatta, hogy Budapesten 1900-tól 1907-ig a szarvasmarha ára 32 p 4%kal, a sertésé 40.9%-kal emelkedett és kimutatta azt is, hogy ilyen áremelkedés Európa egyetlen egy államában sem állapitható meg ; áremelkedés mindenütt volt, Berlinben; Parisban, Bécsben, de mindenütt kisebb százalékkal. Ezen adatai 1907-ig szóltak. 1907 óta még sokkal kedvezőtlenebb a helyzet és különösen kedvezőtlen lett 1910-ben, ugy hogy ezen százalékos emelkedés ma már legalább kétszer annyit tesz ki, mint a mennyit Szterényi József ur ő exczellencziája kimutatott. Hogy az 1910. évi áremelkedés milyen nagy, arra vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy egy pár adatot soroljak fel, a melyek a hivatalos árjegyzésből vannak kivéve. 1909. szeptemberében az élő magyar ökör kilója, budapesti vásáron, 48—83-6 fillér volt ; az élő tarka ökör kilója 50—92 fillér, 1910 szeptemberében — vagyis az idei szeptemberben — az élő magyar ökör kilója 56—96 fillér, az élő tarka ökör kilója 58—109 fillér. Az élő öreg sertés kilója 1909 szeptemberében 122—124 fillér volt, 1910. szeptemberében 148—159 fillér. Az élő belföldi borjú ára kilónkint 1909 szeptemberében 88— 120 fillér volt, 1910 szeptemberében 108—140 fillér. Megjegyzem, hogy a borjú ára kilónkint átlagosan 35 fillérrel drágább Budapesten, mint Bécsben. Ezen számadatok mellett még hangsúlyozni kell azt, hogy az előbb csak bizonyos minimális és maximális árakat voltam bátor felemlíteni, de a ki az eladási darabszámokat is figyelembe veszi, megállapithatja azt is, hogy az előző években sokkal több darab jószág kelt el minimális áron, ma ellenben — bár most is kelnek el minimális áron is — aránytalanul több darab jószág kel el a .maximális áron, a mi, igen természetesen, ismét az átlagos drágaságot emeli. Az is csak természetes, t. ház, hogy az élő állat árával párhuzamosan a húsárak is tetemesen emelkedtek az 1909. év óta. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag is felsorolhassak néhány adatot, ugyancsak a hivatalos árjegyzésből. Az 1909. év szeptemberében a silányabb leveshus ára kilónkint átlag 144 fillér, a jobbfajta leveshusé pedig 168 fillér volt. Ezzel szemben 1910 szeptemberében a silányabb leveshus ára 156—188 fillérig, a jobb leveshus ára 192—230 fillérig emelkedett. A rostélyos ára volt 1909 szeptemberében 180—190 fillér, 1910 szeptemberében 220—300 fillér. A mi pedig a vesepecsenyét illeti, hát arról beszélni sem lehet, mert annak ára már a gyémánt árával fog nemsokára vetekedni, a mennyiben kilója 5—6 koronát tesz ki. A sertéshús ára volt 1909 szeptemberében : sertésczomb 177—180 fillér, sertéskaraj 221—224 fillér kilónkint, 1910 szeptemberében pedig a sertésczomb 188—200, a sertéskaraj 220—260 fillér. A borjúhús ára 1909 szeptemberében kilónkint volt: borjuczomb 234—240 fillér, borju-cotelette 140—190 fillér, 1910 szeptemberében borjuczomb 300—320 fillér, borju-cotelette 220—260 fillér. A húsáraknak ilyen rohamos emelkedése természetesen arra vezet, hogy a nép zöme nem tudja kielégiteni elsőrendű, szükségleteit s hogy ma már Budapesten húshoz csakis jobbmódu polgárok és ezek is szűk adagolással juthatnak. Statisztikai adatok is bizonyítják ezt. így — a mint a t. házban az már említés tárgya volt — statisztikai adatok igazolják, hogy mig 10 évvel ezelőtt nemcsak Budapesten, de egész Magyarországon az évi fogyasztás szempontjából egy lélekszámra évenként 53 kg hus jutott, addig ma már csak 43'8 kilogramm jut. vagyis majdnem 10 kilogrammal kevesebb, mint tiz évvel ezelőtt. Természetes, hogy ez a jövő generáczió és a közgazdaság minden szempontjából felette szomorú helyzet annál inkább, mert a természetes fejlődéssel, különösen a városokban az ipar és a kereskedelem fejlődésével járó nagyobb fogyasztóképesség épen azt kívánná, meg, hogy a húsfogyasztás emelkedjék. A mint az elősorolt esetekből méltóztatnak látni, az élő állatárak és a húsárak között semmi feltűnő aránytalanság nincsen. Hiszen a mészáros a silányabb állatnak csak 44%-kát, a jobb állatnak pedig mintegy 54%-kát értékesítheti hus gyanánt, és ezekből is még 10—12% csont; ha ezen különbözetet méltóztatnak figyelembe venni, akkor meg lehet állapítani, hogy az élő állatárak és a budapesti húsárak között semmi különös aránytalanság nincsen. Ez különben beigazolást nyert Budapesten több ízben. így 1907-ben Budapest törvényhatósága 4—5 hónapon át j>róbavágásokat eszközölt és bizony nem igen tudta olcsóbban adni a húst, mint a mészárosok. Ezt a próbavágatást megkísérelték 1910-ben Budapesten és Beregszászon is, de ismét nem jött ki kedvező eredmény a húsárak szempontjából. Es hogy nincs semmiféle aránytalanság a húsárak és az élő állatok közt, annak legfényesebb bizonyítéka az, hogy pl. a budapesti köztisztviselők fogyasztószövetkezetének 5000 állandó husvevője van, tehát igen szépen tud berendezkedni husvásárlás és huseladás szempontjából és nem dolgozik kereskedői haszonra, mégis csak 1—5 fillérrel adja a hus kilóját olcsóbban, mint átlag a budapesti mészáros. De ha drágább lenne is a hus, ha a mészárosok még jobban ki akarnák aknázni a helyzetet, igazán csodálni sem lehetne, mert a husdrágasággal párhuzamosan jár a hushiány. Budapest heti szükséglete marhában 2000 darab, sertésben átlag
