Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. 89 Csermák Ernő (olvassa): »Ezennel elismerem, hogy berencsi országgyűlési képviselőválasztók holnapi napidíj és ellátási dij ellenében az esetben, ha Darvas Bélára fognak szavazni, kötelesek lesznek a 13 embernek 424 K-át kifizetni. Kelt Berencsen, 1910 május 31-én.« Aláirva Reichman Emil, vagy Emánuel, az már tökéletesen mindegy. (Felkiáltások jobb felől: Ki az?) Egy hang (a jobboldalon): Apokrif! (Zaj.) Sümegi Vilmos: Majd produkálunk többet is, a mely nem apokrif. Csermák Ernő: Hogy ez nem szórványos eset. . . (Zaj és közbeszólások.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy ennek az okiratnak, a melyet páratlan czinizmussal adtak ki, a belseje is ki van javítva, benne van a vázsonyi község neve is. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! Derültség.) Justh Gyula : Bizony hallatlan! Csermák Ernő: És ha valami örvendetes dolog volt ebben a választásban, csak az az egy volt, hogy felvették a készfizetést. (Elénk derültség.) Eeltétlenül felvették, ezeket az okiratokat is készpénzzel, aranynyal váltották be, a mikor felmutatták. (Mozgás.) Hát ez bizony nagyon szomorú állapot és akkor, mikor ilyen körülmények közt előáll az a felirat, melyet a munkapárt terjeszt be és abban előadják, hogy megnyugvással tekintünk erre a választásra, akkor én szégyellem magamat, mert én nem tekinthetek arra megnyugvással, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert tudom és látom, hogyan törtónt ez a választás, látom, hogy az a hatás, melyet a köznépre gyakorol, végtelenül demoralizáló, minden társadalmi rendnek, minden tekintélynek megtagadása, a mely csak arra vezet, hogy a társadalmi, a politikai élet, a választó lelkülete lesülyed oly fokra, a hol megvásárolható áruvá, barommá válik. Hiszen már az űrmértékek, a sulyegységek is megváltoztak a választás folyamán; nem a liter volt az egysége az űrmértéknek, hanem a gönczi hordó. (Derültség. Felkiáltások balfelöl: Tapasztalásból tudja!) Justh Gyula: Persze, hogy abból, láttuk a hordókat! Csermák Ernő: Az a malacz sem olyan kis malacz, a mely szaladgál, hanem... (Zaj.) Mikor ily körülmények között az előadó ur előáll azzal a munkapárti javaslattal, a mely rámutat erre a választásra és azt mondja: meg vagyok elégedve, akkor én meg azt mondom, hogy én nem vagyok megelégedve. (Elénk derültség.) Ha már kezdjük politikai pártállás szempontjából bírálni ezt a javaslatot, melyik párt felett gyakorolja ez a javaslat elsősorban a kritikát? Hiszen a 67-es politikát alázza le a sárga földig, mikor azt mondja, hogy azt a korszakot,jnikor a koaliczió volt uralmon, a mely pedig 67-es alapon kormányzott, ki kell törölni, KÍPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. I. KÖIET. az egy űrt képez, mely felett dicső átbidalás fog következni. Én nem látom az indokát annak, miért kell ezt különösen áthidalni. Azok a czélok, azok a kívánságok, melyeket a koaliczió tűzött maga elé, azok a nemzeti engedmények — nem is engedmények azok, hanem nemzeti jogok megvalósítása — (Igaz! TJgy van! a szeísobaloldalon.) mind 67-es alapon nyugodtak. Még nem is keresték azt, hogy az a kiegyezésben kontemplált magyar hadsereg, mely kiegészítő részét képezi annak a közös hadseregnek, de a magyar hadsereg nevét viseli, és melyet mint magyar hadsereget kell keresni a hadsereg kötelékében, — hogy az megvalósíttassák. Csak azt kívánták, hogy az önálló bank állíttassák fel, hogy a mi pénzünk, a mi tárczánk ne legyen másnak a zsebében, hanem megvalósítsuk azt, a mit a kiegyezés határozottan mint jogot tartott fenn részünkre ós megadta az alkalmat és a módot, hogy akkor állítsuk fel, mikor azt magunk akarjuk. A nemzet többsége akarta, a nemzet többsége kifejezte azt a kívánságát, hogy az önálló bankot fel akarja állítani és mégis azt kellett tapasztalni, hogy a nemzet többségének ezen kifejezett kívánsága figyelembe nem vétetett, hanem csak az a kívánság, a melyet ilyen eszközökkel, terrorizmussal, pénzzel, vesztegetéssel juttattak kifejezésre. Ha így áll a dolog, akkor én ezt a felirati javaslatot nem tekinthetem a nemzeti akarat megnyilvánulásának, hanem tekinthetem egy olyan dolognak, a mely dologgal nekünk szembe kell szállani, mert az nem a nemzet igazi és való akarata. Elismerem azt, hogy nekünk Ausztriával szemben kétféle viszonyunk van: egyrészről velünk szemben áll a nép, másrészről pedig szemben állanak annak hivatalos képviselői. Én még akárhányszor osztrák emberrel érintkeztem, mindig a legnagyobb tisztességet, a legnagyobb előzékenységet tapasztaltam a nép részéről. És nem lehet felejteni azt, hogy akkor, mikor a szabadságharczok folytak, annak az Ausztriának népe is csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, a mely a népek szabadságát iparkodott kivívni: és Magyarország csataterein osztrák alattvalóknak vére is folyt, a kik harczoltak a magyar szabadságért. De a mikor arról van szó, hogy Ausztriának hivatalos képviselete áll velünk szemben, akkor egészen mást tapasztalunk. Akkor ez a hivatalos képviselet már más álláspontra helyezkedik, akkor már nincs a kívánságoknak az a tömege, a melyet velünk szemben jogtalanul fel ne állítana. Hiszen adófizető polgárai vagyunk mi Ausztriának. Hogy egyébről ne szóljak, az a 29 millió forint hozzájárulás, akármi annak az alapja, Ausztria adófizetőivé tett bennünket. Adót fizetünk minden téren és akkor előáll a munkapárt felirata és azt mondja, hogy a kész12