Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

82 9. országos ülés Í9ÍÖ Julius 9-én, szombaton. nek fél és negyedéves korcsmai jog adatott. Ezt a jogot a volt jobbágyok adták bérbe félévre, negyedévre, szóval használták és jövedelmük volt. 1848 után is az ő jövedelmük közt maradt, de 1848 után a közös teherviselés kimondása után a községeknek teherviselése nem lett rendezve, ott nem hajtatott végre a törvény és még a 70-es évekből is vannak jegyzőkönyvek, a melyek szerint a volt úrbéri birtokosság kizárólagos jövedelméből fedezték a község minden kiadását. Divatba jött, hogy a községi kiadásokat a biró, a ki kezelte a birtokosok pénzét és a politikai község pénzeit is, onnan fedezte, a honnan pénzt kapott, összekeverte a dolgokat és a korcsmai jövedelmet, a mely mégis a kisbirtokosságé volt, felhasználta a politikai község kiadásainak fedezésére. A mikor 1888-ban bekövetkezett a beváltás, a nép nem tudta a különbséget a politikai község és a gazdaközösség közt és a mikor kérdezték a bírótól, kié a korcsma, aztTrnondta : a községé ; mert mindent községnek neveztek, a mi a gazdaközösségnek vagyona volt. j Azt mondta, hogy a községé és megtörtént a hiba, hogy a beváltásnál az ilyen jogokat a politikai község nevére irták, és a regále-kártalanitási kötvényeket a politikai község nevére állitották ki, nem a gazdaközösség nevére. Azóta már huszonnégy éven át a politikai községek használják a jövedelmet, holott az a volt úrbéri birtokosoké. En ebben a tekintetben Somogy vármegyében láttam példákat. Kivált ott fontos ez az ügy, a hol a községbe nagy uradalmak vannak beékelve. Ismerek községeket, a hol 30.000 K ez a regálekártalanitási tőke ; az uradalmak 70%-át fizetik a községi adóknak, és igy most 70% erejéig az uradalmak használják a regálé-jövedelmet. (Mozgás.) Ez óriási sérelem, óriási jogtalanság a kisgazda-társadalomra nézve, és ennek az anyagi megrövidítése. Én e tekintetben mozgalmat inditottam Somogy vármegyében, közigazgatási utón valamint törvényhozási utón kerestünk orvoslást. Már most megvan a kir. Curiának harmadszori döntése. Megvan az 1898-iki döntés, a melyben határozottan kimondja a Curia, hogy ezek a regálekártalanitási tőkék kamataikkal együtt a volt úrbéres birtokosság tulajdonát képezik. Csak azt köti ki, hogy (Zaj.) azok továbbra is a politikai község kezelésében hagyandók és a politikai község köteles a jövedelmeket a volt úrbéres birtokosság czéljaira fordítani. Ez ugyan a lényegen nem változtat semmit, de azzal a ténynyel állunk szemben, hogy a legfőbb bíróságnak már ismételten kimondott határozata, döntése ellenére Magyarország legnagyobb részében ezek a vagyonok, ezek az összegek, még ma is a politikai község használatában vannak. Szándékomban van még ezért meginterpellálni a minister urakat és ennek a curiai Ítéletnek keresztülhajtását szorgalmazni, a mivel óriási igazságtalanságot és helytelenséget fogunk megszüntetni. Ezeket itt csak annak megerősítésére hoztam fel, hogy ilyen állapotok állanak elő akkor, ha a népet csak felületesen nézik meg, ha a néppel saját sorsa intézésében nem fognak kezet és nem együtt dolgoznak vele. Ha végignézünk tovább népünk sorsán, vegyük csak szemügyre a vármegye igazgatását. Én, a ki néhány éve a vármegyei közigazgatásban vagyok, megfigyeltem a dolgot, bár megfigyeltem már előbb is. Ha szolgabírót kell választani, összeülnek a vármegye urai, kijelölik, hogy ki legyen a szolgabíró. Herczegh Sándor: Az parancs! Szabó István (nagyatádi): Ha alispánt kell választani, ép igy történik a dolog, ha aljegyzőt, ha főjegyzőt kell választani, épen igy van. Már most — tisztelet a kivételeknek, mert én mindenkiben elismerem a jó szándékot — láttam eseteket, hogy a szolgabíró szénásszekereken hordatja be a szénát, ha több hold földeket munkáltat meg saját részére. (JJgy van ! a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Azt vagyok bátor kérdezni, ha már ilyen állapotok vannak és az a kisbirtokos akár határsértés esetében, akár egy utkérdésben, akár más ügyben szomszédjával összeütközésbe vagy ellentétbe jön és elmegy igazságát keresni a közigazgatási hatósághoz, — mondom, nem akarok gyanúsítani és tisztelet a kivételnek — annak a közigazgatás nem ül ott a háta megett, az, a ki őt hivatalába betette, a kinek állását köszönheti, ki tartja őt abban és ki tudja őt állásától megfosztani. Pap Zoltán : A nép ellen dolgoznak ! (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Szabó István (nagyatádi) : Nem befolyásolja-e azt a tisztviselőt az ő állása, azzal a nyomorult emberrel szemben, a kitől semmit sem várhat ? Muzslay Gyula : Államosítani kell! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a nép-párton) : Hogy egész bizonyos legyen a jövő választás. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi): A közbeszólásra annyit mondhatok, hogy ezek az állapotok fennálltak és sok helyen most is fennállanak, noha most már mégis szünőben vannak, mert az a nép, a mely ennyire vissza volt szorítva, öntudatra ébredt és kezd a maga lábán állni, a törvényhatósághoz beküldi a saját embereit, hogy ezeket az állapotokat részben igy is megszüntessék. Az államosításnak nem vagyok barátja. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Még azt is akarják kiszolgáltatni a császári akaratnak ! Szabó István (nagyatádi) : Nem vagyok barátja azért, mert most akarja a nép ennek a nemzetnek régi jogát, régi szabadságát a vármegyékben élvezni, a melynek előnyeit eddig még nem élvezte, (ügy van ! a szélsobáloldalon.) De ha az államosítás bekövetkezik, akkor megszűnik az egész. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A milyen hiba az, hogy a népnek csak egy osztálya ülteti be hivatalába a tiszt-