Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-9

9. országos ülés 1910 Julius 9-én, szombaton. 75 Kérdezem a t, ministerelnök urat, hogyan ajánlhatta a koronának a trónbeszéd szövegezésének ezt a részét, a mely minden egyéb pártra nézve nemcsak sérelmes, de egyenesen sértő, a mennyiben egyenesen kimondja, hogy a korona kezdettől fogva, még a választások megkezdése előtt azt akarta volna, hogy egy bizonyos párt jöjjön többségre és a mi annyit jelent hogy a koronának csakis abban a pártban van bizalma. Legyen meggyőződve t. ministerelnök ur, hogy abban az esetben, ha a korona tudomást szerzett volna azon kvalifikálhatatlan választási viszszaélésekről, a melyeknek segítségével a többséget megszerezte, a trónbeszéd szövegezésének ezen részéhez semmiesetre sem járult volna hozzá. Azt mondja a trónbeszéd, hogy »teljes megnyugvással*. T. képviselőház! Mi az ország békés tovább fejlődésének biztositását nem az egyik vagy másik párt többségében látjuk, hanem látjuk az erkölcsösségben, az alkotmányosságban, látjuk a törvények tiszteletben tartásában és látjuk különösen abban, hogyha mindenki biztosítva van a törvény által garantált jogok élvezetében. Egy másik rész — tulajdonképen nem rész, hanem hiány — az, hogy a legmagasabb trónbeszédben Boszniáról egyetlen egy szó sincs. (Ugy van! a néppárton.) T. ház! Mi nagyon jól emlékszünk arra, mily óriási vérbeli és anyagi áldozatot hoztunk mi magyarok Bosznia és Herczegovina elfoglalásáért. Mi nagyon megérezzük azoknak az összegeknek hiányát, mely összegekkel évtizedeken át Bosznia kormányzásához hozzájárultunk. Mikor Bosznia annektáltatott, ez oly esemény volt, mely minket a háború küszöbére vitt, és mit tapasztaltunk akkor? A legnagyobb áldozatot meghozni mi készek voltunk, (Igenis! balfelöl.) hajlandók voltunk belemenni mindenbe és levonni az annektálásnak minden következményét. Ezek után, t. ministerelnök ur, ez a magyar nemzet talán megérdemelte azt, hogy most, midőn Bosznia és Herczegovina annektálása talán az egész közjogi alapot meg fogja változtatni, és midőn e két tartomány annektálása a jövőre nézve nagyon fontos kihatással bir, hogy akkor nekünk is közünk legyen ehhez és erről minket is értesítsenek. (Helyeslés balfelöl.) Elvárom a t. ministerelnök úrtól, hogy ez iránt minket meg fog nyugtatni és fel fog világosítani arról, hogy Boszniának mi lesz a sorsa. (Helyeslés balfélbl.) Ezek után benyújtom pártom nevében a következő felirati javaslatot. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa.) Császári és Apostoli Királyi Felség ! Legkegyelmesebb Urunk! Hosszú századok próbáiban megedzett alattvalói hűséggel járulunk Felséged elé. A szent István fölkent utódaihoz való állhatatos ragaszkodás, a melynek ereje soha meg nem csökkent, ad nekünk jogot, a felelősség, a mely reánk, mint a nép választottjaira, sulyosodik, ad bátorságot, hogy őszintén tárjuk fel Felséged előtt országunk sebeit és jelöljük meg a gyógymódokat, a melyek szilárd meggyőződésünk szerint egészségessé, erőssé tehetik nemzetünket. Meghajtva zászlónkat őseink bölcsesége előtt, önálló nemzeti létünk föntartása érdekében ragaszkodunk a pragmatika szankczió teremtette jogállapothoz. Hűséggel viseltetünk Felséged ós a felséges Uralkodóház iránt, abban a hitben lévén, hogy a magyar nemzeti állam kiépítését, haladását, fejlődését közös egyetértéssel kell munkálnunk, mert az ország ereje, a trón biztonsága, az Uralkodóház fénye a nemzet dicsősége. Felséges Urunk! A legmagasabb trónbeszédből alattvalói hódolattal értesültünk Felséged kormányának jövőre vonatkozó terveiről. A nemzet jólétének, erejének gyarapítására czélzó munkát ígér. A nemzet jólétét gyarapító békés munkának mi is hívei vagyunk. Azonban kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a kormány firogrammjának üdvös, népboldogító és erősítő eredményeiben bizni nem tudunk. Ugy látjuk, hogy a kormány működésének alapjává azt a szabadelvűséget tette, a melynek káros hatásait már egész köz- és magán-, társadalmi és gazdasági életünk sinyli. Meggyőződésünk, hogy egyedül a keresztény szellem lehet szilárd bázisa a nemzetek fejlődésének és orvosszere a megsokasodott, s már nemzeti létünket is fenyegető társadalmi bajoknak. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Azon gazdasági liberalizmus, a melynek a Felséged kormánya által előidézett rendszer ez idő szerint is hódol, a féktelen önzést tette a köz- és magánélet vezérlő elvévé, a mely a szeretet, a méltányosság, sokszor az igazság lábbal tiprásával az erő, a furfang, a pénz jogán igába hajtotta a munkát s a gazdaságilag gyenge exisztencziák kizsákmányolása révén egyesek tulajdonába juttatta a haladás összes vivmányait. Mig igy egyik oldalon hihetetlen gyorsan mérhetetlen vagyon halmozódott fel kevesek kezében, addig a másik oldalon a vagyoni s az azt többnyire kisérő erkölcsi sülyedés az állam, legnépesebb, a honfentartás és védelem szempontjából legszükségesebb, magának a haladásnak, a nemzeti vagyonosodásnak nélkülözhetetlen osztályait, a kisgazdákét, iparosokét, munkásokét a tönk szélére vitte. Egy része, nem birva már a gazdasági nyomást, folyton apasztva a nemzet vérét, tengerentúlra vándorol, a másik hazaflságában is megtántorodva, forradalommal is kész a társadalmi rendet megtámadni. Az erkölcsi züllés beláthatatlan méreteket öltött, a bűntények szaporodnak s az államot évről-évre súlyosabban terheli a közbiztonság s a törvények védelmére rendelt intézmények föntartása és szükséges szaporításaEnnyi és ily nagy bajok gyökeres orvoslást várnak Beteg lévén a társadalom egész teste, 10*