Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
8. országos ülés 1910 a polgárságot, a mely egyébként is túl van terhelve, ujabb terhekkel megrónák. Mert mindhiába, itt uj adókkal jönni, az országot ideigóráig sanyargatni lehet, de elégedettséget és nagyobb teljesítésre képes nemzetet ezen az utón alkotni nem lehet. Erre nagy intézmények szükségesek, nem gyufamonopolium, szeszmonopolium és petroleummonopolium, hanem rá kell térnünk arra, hogy ebből a nemzetből egy nagy, erős ipari államot alkossunk, bele kell vinnünk ebbe a nemzetbe azt, hogy a nemzetben lévő tőkék étvágyat kapjanak, buzdítást kapjanak arra, hogy idebent alkossanak ipart, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és másrészt a külföldi tőkét is ide kell édesgetnünk iparunk fejlesztésére. Ennek pedig határozottan az a módja, hogy kimutassuk ország-világ előtt, hogy — non verba sed facta, — gazdasági téren ez a nemzet önállósítani, függetleníteni akarja magát. (Mérik helyeslés a baloldalon.) Ezért én és elvbarátaim a leghatározottabban ragaszkodunk ahhoz, hogy a gazdasági önállóságnak előfeltétele.- az önálló bank, a külön vámterület a törvényes terminusokra felállittassék. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen magamévá teszem a kereskedelemügyi minister ur egyik beszédében kifejtett azon álláspontját, hogy egymaga a bank és a vámterület nem nyújt elég biztosítékot a gazdasági önállóságra. Ezért gazdasági politikánkat, közlekedési, kereskedelmi, kül- és belpolitikánkat, hitelviszonyainkat mind abból a szellemből, abból az alapgondolatból kiindulva kell megalkotnunk, vezetnünk és irányitanunk lépésről lépésre előre, hogy az országot Ausztriától, a külföldtől gazdaságilag önállósítsuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Hogyha az igen t. kormány, ha az uralkodó érdeke, ha a nagyhatalmi érdekek azt kívánják, hogy a magyar nemzet az eddiginél nagyobb áldozatokat hozzon a véderő fejlesztésére, akkor ne keressék ennek fedezetét az adóemelésekben, hanem igenis, gazdasági életünk felújításában, gazdasági életünk megerősítésében, ennek pedig más útját még senki sem mutatta meg, mint az önállóságot. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Én utalok konkrét példára is. Jól méltóztatnak emlékezni, hogy a midőn gróf Tisza István kormánya . . . (Éljenzés a jobboldalon.) Holló Lajos: Mit szól ehhez Khuen? Gr. Khuen-Héderváry Károly minisíerelnök: Én is éltetem! Gr. Batthyány Tivadar: .. . hogy a midőn gr. Tisza István (Éljenzés a jobboldalon. Zaj és derültség a baloldalon.) kormánya . . . Folytathatnánk, t. ház, e kis játékot, de hiszen nagyon sürgős az indemnitás megszavazása, tehát ne vesztegessük az időt Tisza István éltetésével. (Zaj. Elnök csenget.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. I. KÖTET. július 8-án, pénteken. 57 Ismétlem, hogy midőn gróf Tisza kormánya kisebbségbe jutott, és a függetlenségi és 48-as párt lett, habár nem abszolút többsége, de legnagyobb pártja a parlamentnek, midőn a koaleált pártok a gazdasági önállóságot tűzték ki, mint elérendő czélt: következett azután a darabontkormányzat. Mindenki tudta azt, itt bent éreztük, hogy a gazdasági önállóságot most, akkor, a midőn a Eejérváry-kormányzat alkotmányellenesen bár, de életbeléptette a külállamokkal kötött kereskedelmi szerződéseket, igen nagy, majdnem leküzdhetetlen nehézségekkel járna a külön vámterület azonnali felállítása. (Az elnöki széket Kabos Ferencz foglalja el.) És mégis azt tapasztaljuk, hogy abban az időben a külföldről igen nagy számban jöttek érdeklődők, tőkepénzesek, uj ipari vállalatok létesítésére. Miért? Azért, mert ők sem tartották kizártnak a lehetőséget, hogy Magyarországon a vám-elkülönítés megtörténik s erre az eshetőségre már előre provideálni akartak, hogy itt összeköttetéseiket fentartsák és pedig ugy, hogy a helyett, hogy az ipari termékeket Ausztriából hoznák be, azokat itt ők maguk állítsák elő. Ez, t. képviselőház, tény, valamint tény az is — ésetekintetbe hivatkozhatom nagy pénzintézeteink vezetőire is, a kik megfogják állapítani, — hogy az nap és a következő napokon, a mikor a kiegyezés 10 évre újból megköttetett Ausztriával: özönével jöttek a külföldi rendelések, hogy a megkezdett iparfejlesztési vállalatokat lehetőleg stornírozzák. És mindez miért történt? Azért, mert a külföldi és az osztrák tőke tudta, hogy a vámközösség folytán tíz évig most már ismét felesleges neki tőkéjével Magyarországba jönni, mivel elláthatja Magyarországnak ipari szükségletét Ausztriából 'is. (Igaz! Ugy van! bal felöl) íme, t. képviselőház, csak az a tény, hogy egy-két esztendeig a nagytőke azt hitte, azt hihette, hogy esetleg a gazdasági önállóságot Magyarország ki fogja magának vívhatni, már ez a hiedelem is nagy mértékben fokozta az iparnak fejlesztését Magyarországon. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Méltóztassék már most elképzelni, minő lendületnek nézne ez az ország elébe, ha egyszer egy olyan kormány ülne a ministeri székekben, a melynek programmjában, bár lépésről-lépésre, fokozatosan és a törvényes terminusokhoz kötve, de ott szerepelne a gazdasági önállóság. (Igaz! Ugy van! a baloldalon- Felkiáltások jobbfelöl: Négy évig voltak kormányon!) Ha megérjük ezt az időt, akkor igenis, lehet a hadsereg nagymérvű fejlesztéséről beszélni (Ugy van! bal felöl.) és akkor felesleges lesz a szegény nép százezreit és millióit sanyargató adókat és monopóliumokat fokozni. (Ugy van! balfelöl.) 8
