Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-8

8. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. 15 zett és ebben az egységes magyar társadalomban a magyar nemzeti eszme és ezzel a magyar nemzetnek egysége kialakult. E szabadelvüségnek köszönhetjük azt, hogy 1867 után ezen annyi felekezetre és nemzetiségekre oszlott országban egy egységes magyar állam keletkezett. (Felkiáltások balfelöl: Azelőtt nem volt?) A szabadelvüség volt az a varázserő, a mely a nemzetnek egyes részeit, akkor, a midőn neki a fejlődés útját megnyitotta, megtanitotta arra is, hogy minden résznek megvan a joga a szabad fejlődésre, egyszersmind azonban kötelessége is, hogy a többieket ezen szabad fejlődésükben ne gátolja. Ez a helyzet, a melyben az ellentétek oly könnyen keletkeznek, ma is fennáll; mert a rendekre való tagoltság a felekezeti és nemzetiségi különbségek talán, lagalább részben, ma gyengébbek ugyan mint régebben, de a gazdasági szempont növekedő jelentőségével megvan a veszedelem arra, hogy érdek-ellentét keletkezzék a nemzeti munka különböző ágaiban. Ezeket az érdek-ellentéteket kiegyenliteni és a nemzeti munkának minden ágát a maga jogos fejlődésében előmozditani és érdekeinket egyesíteni e közös nagy nemzeti munkában: ezt ismét csak a szabadelvüségtől remélhetjük. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Még csak egy-két szót akarok mondani. (Sálijuk! Halljuk!) A modern magyar históriának legkiválóbb alakjai mind, vagy legalább igen kevés kivétellel, a szabadelvűségnek hű követői voltak. S a mai magyar állam keletkezésénél Deák Ferencz és gr. Andrássy Gyula személyében a szabadelvüség állott őrt. Ha tehát hivek akarunk lenni azokhoz a nagy férfiakhoz, a kik a modern magyar államot megteremtették, ha követni akarjuk a példájuk által megszentelt nemzeti hagyományokat, ós hogyha szem előtt tartjuk azt a százados nagy politikai axiómát, hogy minden állam azon elveknek művelése és szolgálata által lesz nagygyá, a melyeknek keletkezését köszönheti, akkor azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk az iránt, hogy a mint ezen államnak keletkezését, ugy fejlődését és nagyságát, békés virágzását és haladását egyedül a a szabadelvüségnek köszönhetjük. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezen igen rövid észrevételeim után van szerencsém az általam benyújtott válaszfelirati javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Hammersberg László jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. előadó urnak bevezető beszédére csak igen röviden akarok észrevételt tenni. O rövid, de lendületes szavakkal dicsőitette a nemzet és király közti egyetértésnek üdvös hatásait, a szabadelvüségnek nemzetegységesitő befolyását. Én azt, a mit a t. képviselő ur az előadói székből mondott, körülbelül mind aláirhatom, egy módositással, t. i. hogy a mit ő modus indicativusban mondott, én modus optativusban mondanám. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek után át kellene térnem a trónbeszédnek és az arra a képviselőház bizottsága által indítványozott válaszfelirati tervezetnek méltatására. Ezt is igen röviden tehetem, mert mindjárt kijelentem, hogy a képviselőház bizottsága által benyújtott felirati javaslat sem engem, sem elvbarátaimat nem elégíti ki és hogy ennek folytán, mint elleninditványt, egy más felirati javaslatot leszek bátor a háznak asztalára letenni. De egész általánosságban bátor vagyok megjegyezni, hogy a közvéleménynek egy igen nagy és igen elterjedt felfogásától a trónbeszéd megítélésében eltérek. Kevesen voltak megelégedve a legmagasabb királyi trónbeszéddel azokon kívül, a kiknek megelégedve lenniök pártállásukból folyó, politikai kötelesség. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársaim, hiszen nem tudják, hogy én mire akarok átmenni. Azt akarom épen kifejezésre juttatni, hogy a közvéleménynek elégedetlen árnyalataitól eltérve, én a trónbeszéddel nagyon meg vagyok elégedve, meg vagyok vele elégedve a stilszerűségnek szempontjából. (Derültség a baloldalon.) És ezt akarom röviden megmagyarázni. Mindnyájan tudjuk, hogy az a t. többség, a melylyel szemben állunk, semmi egyéb, mint a régi hosszú időn át az országban uralmon volt szabadelvüpárt feltámadása. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Ez a feltámadás és ennek minden jelensége, a névváltoztatástól eltekintve — de talán az is — teljesen stílszerűen ment végbe és a legmagasabb királyi trónbeszédben ennek a stílszerű munkának kicsucsosodását látom. Megindult az uj szabadelvű kormány, nem túlságosan élénk közjogi lelkiismerettel, (Ugy van! balfelöl.), mert midőn első feladata lett volna a törvényes pénzügyi kezelés folytonosságának helyreállítására törekedni, e helyett az utolsó országgyűlésnek törvényünk és alkotmányunk ellenére hosszabb időre való elnapolását (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és azután feloszlatását hozta a királynak javaslatba. Nem mentség e tekintetben, hogy a kormány azt vélte előrelátni, hogy a pénzügyi felhatalmazást az akkori képviselőház ugy sem fogja megadni. Ez nem mentség, mert először ezt nem is láthatta előre (Zaj és derültség a jobboldalon. Elnök csenget.), nem láthatta előre, mert pl. csekély magam és annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, igen számos tagja azt a tételt vitatta, a melyet vitatunk ma is, hogy az uj kormánynak, a mely a par-