Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
44 B. országos ülés 1910 Julius 8-án, pénteken. T. ház! Mikor már okmánynyal is igazoltam, hogy ki vagyok, ugyanez a csendőrőrsvezető ur és a bajtársa kezdettek fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy tulajdonképen a mentelmi jogom még nem kezdődik; mutassam ki, hogy verifikált-e az a parlament, a melynek tagja vagyok. Sikerült meggyőznöm a csendőr urakat, hogy a parlament, a mely még meg nem alakulhatott, nem vizsgálhatja felül a mandátumokat. Felszólítottak azonban, hogy ne parlamentirozzak velük, hanem azonnal induljak. Én, t. ház, mindenképen meg akartam védeni ezen jogomat és kijelentettem, hogy csak az erőszaknak fogok engedni, mire ő azt felelte, hogy »ime, erőszakot alkalmazok« és felszólított, hogy üljek a kocsira. (Mozgás.) Erre aztán, botrányt nem akarván provokálni, engedelmeskedtem és hat szuronyos csendőr között elhagytam azt a községet, a hol a csendőrök állítása és vallomása szerint sem történt egyáltalán semmi más, csak épen az, hogy egy főesperes barátomnál ebédeltem. (Mozgás balfelöl.) Ezen eset tanúi voltak: Tarziu Ágostonná, esperes felesége, Ambrosiu Illés és Radicza János földmivesek és Papp Gyula gör. kath. lelkész, kerülősi lakosok. Mély tisztelettel esedezem, hogy a házszabályok 188. §-a értelmében ezen esetet is a mentelmi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: A t. képviselő ur által bejelentett mentelmi esetek a házszabályok 188. §-a értelmében tárgyalás és jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasíttatnak. Következik a napirend értelmében a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatának (írom, 15) tárgyalása. Az első szó a bizottsági előadó urat illeti. (Halljuk!) Láng Lajos előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a bizottság válaszfelirati javaslata napok óta ki van nyomtatva és a ház tagjai között szét van osztva, nagyon természetes, hogy az érdeklődés ma minden oldalon inkább azon válaszfelirati javaslatok iránt nyilvánul meg, a melyek ezentúl fognak beterjesztetni. Ily körülmények között, azt hiszem, vétenék a t. ház türelme ellen, hogyha hosszasabban időzném bevezető beszédemnél. Csak két momentumot akarok kijelenteni, amelyek nézetem szerint az általam benyújtott válaszfelirati javaslatnak alaphangját és gerinczét képezik, Ugron Gábor: Gerincze nincs! Láng Lajos előadó :... és ezek egyrészt a nemzet és a korona közötti egyetértés és másrészt a szabadelvüség eszméje. (Helyeslés jobbfelöl.) Még ebben a keretben is igen rövid óhajtok lenni és a szó szoros értelmében csak néhány perezre fogom igénybe venni az igen t. ház figyelmét. (Halljuk!) T. ház! A nemzet és a korona századokon keresztül nem értették meg egymást. (Fölkiáltások balfelöl: Most sem! Soha! Mozgás.) Nemzeti történelmünknek legbüszkébben ragyogó lapjai azok a küzdelmek, a melyek a nemzet jogaiért, alkotmányos szabadságáért folytak. És azok a hősök, a kik ezen küzdelmeket vezették, kitörülhetetlen betűkkel irták be nevüket nemcsak a nemzetnek történelmébe, hanem a nemzet szivébe is; (TJgy van!) mert ezeknek a küzdelmeknek köszönhetjük azt, hogy a magyar nemzet a százados elnyomás daczára is megtartotta a maga individualitását. De bármilyen fényesek voltak ezek a küzdelmek, nem enyhítették a bajnak tulajdonképeni föforrását, és ez az volt, hogy századokon keresztül a nemzetnek és a dinasztiának érdekei nem fedték egymást, sőt igen gyakran egymással ellentétbe kerültek. Az áldásos változás akkor állott be, midőn a dinasztia megszűnt német nagyhatalom lenni; midőn érdekei mind a dinasztiának, mind a nemzetnek összeolvadtak és midőn az érdekek közösségéből egyszersmind az érzelmek közössége is keletkezett (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Mlenmondások balfelöl.) Ugron Gábor: Volna! Volna! (Zaj balfelöl.) Láng Lajos előadó: Ennek az átalakulásnak köszönheti a dinasztia azt, hogy két nagy vesztett hadjárat után házának történelmi fénye és hatalma ma erősebb, mint bármikor volt. Ennek az egyetértésnek és az érzések ezen közösségének köszönheti a magyar nemzet azt, hogy rövid egypár évtized alatt századok mulasztását tudta helyre hozni (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) és hogy az anyagi és szellemi kultúra minden terén az erő, a hatalom és a gazdagság oly fokára emelkedett, (Ellenmondások balfelöl. Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) a milyenre eddig senki sem gondolt. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ennek köszönheti a nemzet azt is, hogy a külföldön a régi rokonszenv mellett, a melylyel irántunk mindig viseltettek, egyszersmind a magyar nép tekintélyét is megteremtettük, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Lovászy Márton: Nem is tudnak rólunk! Azt sem tudják, hogy a világon vagyunk! Láng Lajos előadó : . . . azt a tekintélyt, a mely abból származott, hogy államalkotó ós államfentartó erőnek bizonyultunk az európai nagy államok közösségében. (Helyeslés jóbbfelől. Közbeszólások a baloldalon.) Azt hiszem, a t. ház nem várja tőlem, hogy a közbeszólásokra most reflektáljak; (Felkiáltások jobb felöl: Nem! JSlem!) azt hiszem, lesz alkalmam ezekre visszatérni előadói beszédemben majd akkor, a midőn a vita befejeztetett, ma csak hosszabbitanám a vitát, a mi pedig — azt hiszem — senkinek sem áll érdekében. (Helyeslés jóbbfelől.) Nem kevesebb fontosságú nemzeti életünkében a szabadelvüség eszméje. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A szabadelvüségnek köszönhetjük azt, hogy 1848 előtt ebben a rendekre tagolt országban egy egységes magyar társadalom keletke*
