Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-8
8. országos ülés 1910 július 8-án, pénteken. 43 után, elmentem Borosjenőre. A borosjenői állomásra három órakor érkeztem meg. A mint leszálltam a vonatról, három, szuronyokkal ellátott csendőr elém állott és felszólított, hogy azonnal térjek vissza. (Derültség.) Megmagyaráztam a csendőr uraknak, hogy lehetetlen visszatérnem, ha vonat nem , áll rendelkezésemre és egyben, hivatkozva arra, hogy már megválasztott képviselő vagyok, tiltakoztam is ezen rendelkezés ellen, a mi persze nem használt, (Derültség.) mert a három csendőr körülvett. Egyikük azonban értesitette a közelben tartózkodó csendőrhadnagy urat, a ki szintén megjelent a helyszínén és elrendelte, hogy engemet azonnal utaztassanak vissza. (Derültség.) Ekkor ismételten hivatkoztam arra, hogy mint megválasztott képviselő nem veszem tudomásul ezt a felszólítást és nem akarok engedelmeskedni az ő parancsának. A csendőrhadnagy ur erre azt mondotta, hogy maradjak ott, ő majd bemegy a városba. Én t. i. arra is kértem, hogy jelentse he a főszolgabírónak és a választási elnöknek ezt az esetet, mert én csupán Eehér György barátomhoz akarók menni, a mihez jogom lévén, feltétlenül ragaszkodom kívánságomhoz. Szabó Vincze csendőrhadnagy ur el is ment és ugy látszik, beszélt is ugy a választási elnökkel, mint a főszolgabíróval, de mikor visszajött ismételten csak azt mondta, hogy a legközelebbi vonattal menjek vissza, különben karhatalommal fog elvezettetni. (Derültség.) Ez ellen is tiltakoztam, mire ő azt válaszolta, hogy: »parancs — parancs«, mert — a mint mondta — Borsos Géza főszolgabíró ur meghagyta neki, hogy engemet utaztasson vissza. A mentelmi jog nem az én jogom, nem is az egyes képviselőknek joga, hanem magának a képviselőháznak legeminensehb joga. Én tehát azonnal táviratilag értesítettem a történtekről a ministerelnök urat, mint belügyministert, orvoslást kérve tőle. Azt hittem és most is azt hiszem, hogy helyesen cselekedtem, a midőn ezt tettem tekintettel arra, hogy a képviselőház megnyitása előtt a háznak nem tehettem jelentést mentelmi jogom megsértéséről. Most sem tettem volna ezt, ha időközben nem veszem észre, hogy a belügyminister ur szemében ez egy nagyon csekélyke ügy, melyről még a háznak sincs tudomása, habár, szerény véleményem szerint, a belügyminister urnak kötelessége lett volna jelentésemet, a ház megalakulása után, nyomban tudomására hozni a mélyen t. elnök urnak. Mivel ez nem történt, a ház pedig már megalakult, mély tisztelettel magam jelentem be ezt az esetet a t. háznak, kérve, méltóztassék ezen bejelentést a házszabályok 188. §-a értelmében a mentelmi bizottsághoz utasítani. Es most még csak egyet vagyok bátor megjegyezni, ne hogy az előadandó második esetnél ismétlésekbe essem. (Halljuk! Halljuk!) A csendőr urak — a káplároktól felfelé mindenik — közjogi fejtegetésekbe bocsátkoztak velem (Elénk derültség.) és, habár felmutattam írásaimat, megnyugodtak ugyan, de mégsem akezeptálták azokat, mivel nem volt rajtuk pecsét. Folyton azt vitatták, hogy a mentelmi jog a választás után még nem veszi kezdetét, majd csak akkor, ha igazolt képviselő leszek. (Élénk derültség.) Sérteném ezt a házat, ha erről itt fejtegetésekbe bocsátkoznám. Erre az esetre nézve mindjárt megnevezem tanúimat. Szabó Vincze csendőrhadnagy, borosjenői szakaszparancsnok szerepelt itt, hivatkozva Borsos Béla főszolgabíróra. Tanúim MargincziUrs János földbirtokos, Kresztaménesről, Eelmezár Valér, görög katholikus román lelkész Kurtaszérról, Popiviczi György lelkész Nádasról, Muntean Adrián Kresztaménesről, Fazekas Lajos, ügyvédjelölt Aradról és Marossi József őrsparancsnok Borosjenó'ről. A második eset törtónt 1910. évi június 14-én Kerülős községben, a mely a borosjenői választókerülethez tartozik. Tarziu Ágoston esperes urnái voltam, otthon volt a felesége, a segédlelkész és így velem együtt négyen voltunk. Déli 12 óra tájban megjelent Kosztin József őrsvezető egy más csendőrrel és hivatkozva Menkina századostól, az aradi csendőrség parancsnokától érkezett táviratra, fölszólított, hogy azonnal távozzam az esperes házából. Ezen mélyen t. csendőr urnak is megmagyaráztam, hogy máiöt nap óta megválasztott országgyűlési képviselő vagyok. Hivatkoztam arra, hogy engem a mentelmi jog véd, felhívtam, hogy tanuk jelenlétében nyilatkozzék, vádolva vagyok-e bűncselekménynyel, vagy miért kell távoznom. Erre kijelentette, hogy abszolúte semmi bűncselekménynyel sem vagyok vádolva, de azt is kijelentette, hogy ha azonnal nem távozom, a csendőrrel olyan szépen felültet a kocsira és elvitet, hogy nem fogom elfelejteni. (Derültség és mozgás balfelöl. Felkiáltások balfelöl: Szép jogállam!) De, mélyen t. képviselőház, a csendőrőrsvezető ur ismét mentelmi jogi fejtegetésekbe bocsátkozott ; ugy látszik, a csendőr uraknak a mentelmi jog fogalmáról tartottak előadásokat, nem pedig arról, hogy a polgárok jogbiztonságát hogyan kell megvédeni. (Felkiáltások balfelöl: Akárki ellen, széggen volt igy eljárni! Zaj. Mozgás.) Gál Sándor: Altalános jelenség volt ez a csendőrség és a katonaság részéről. (Zaj és közbeszólások balfelöl.) Pop Cs. István: A t. közbeszóló urnak megmondhatom, hogy mi nemzetiségiek csakugyan megéreztük, hogy minket a mentelmi jog nem véd. Pedig, azt hiszem, bármely megválasztott országgyűlési képviselő épp ugy hivatkozkatik arra a mentelmi jogra, mint Ön. (Elénk helyeslés bal felől) •. . 6*