Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-22
22. országos ülés 1910 Julius 25-én, hétfőn. 391 hanem általánosan, országszerte fennállanak, akkor a legnagyobb hibának tartom azt, hogy attól tegye függővé az erre vonatkozó törvény végrehajtását egy kormány, hogy vájjon kéri-e azt valaki vagy nem kéri. Feltétlenül kötélezőleg kellett volna kimondani a kataszter kiigazítását, csak ekkor szolgálta volna a közérdeket. Különösen fontos, hogy a mikor megindult az erre vonatkozó eljárás, a jegyzők és a kataszteri nyilvántartók révén forgalomba hozatott az a hir, hogy ugy menjen mindenki kérni a kataszter kiigazitását, hogy azért bűnhődni fog, mert ha eddig terhes volt az adója, ezután még terhesebb lesz. (Derültség a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ez nem tréfadolog ; ez igy volt és ez a körülmény igenis nagyon sokakat visszariasztott attól, hogy jogos panaszaikat előadják, illetőleg a kiigazítást kérelmezzék. Biztosítom róla képviselőtársamat, hogy nem sok nagybirtokos van, talán egy sincsen, a ki a kataszter kiigazitását kérte volna. Tekintettel arra, hogy 20—25 esztendővel ezelőtt, a mikor a kataszter készült, még a közlekedési viszonyok olyan hiányosak voltak, hogy egyes területei az országnak alig voltak megközelíthetők és ezek a területek, mint kibaszna 1hatatlanok lettek a kataszterbe felvéve, úgyszólván adómentesen, természetes, hogy ezeknek a területeknek a birtokosai a kataszter kiigazitását szintén nem kérik. Ezek a területek azonban most már a közlekedési utak kiépítése, vasutak, kőutak, továbbá a technikai vívmányok folytán megközelíthetőkké és kihasználhatókká váltak, ugy hogy ma már sokkal nagyobb értéket képviselnek, mint az Alföld legértékesebb területei. Természetes, hogy ha arról van szó, hogy az egyes panaszosok sérelmeit igazságosan orvosolni kell, ez lehetetlenné válik ilyen körülmények közt. mert hisz a róluk leveendő terhet nem lehet másoknak, azoknak a terhére róni, a kik talán aránytalanul kevesebbel vannak megadóztatva. Ezért mondom én azt, hogy ez a törvény teljesen helytelen és czéltalan intézkedéseket tartalmaz, ezt a törvényt kellett volna felfüggesztenie a kormánynak, és most is kérem, — habár épen a napokpan olvastam, hogy a pénzügyminister elnöklete alatt az országos földadó-bizottság utazó küldöttségeket nevezett ki — függeszsze fel az erre vonatkozó eljárást, mert minden fillér, a mit ebből a czélból kifizetnek, kidobott pénz, teljesen ellenérték nélkül vész el. És hogy ha a kormány e helyett egy olyan javaslatot terjeszt elő, mely a kötelező kiigazítást rendeli el és gondoskodni fog arról, hogy az a kötelező kiigazítás lelkiismeretesen hajtassék végre, biztosithatom róla, hogy millióknak és millióknak hálája kiséri munkáját. T. képviselőház ! Hieronymi minister ur már nem ujoncz a ministerkedés terén. Legközelebbi szereplése azonban nem volt valami szimpatikus, sőt határozottan ellenszenvesnek mondhatjuk azt, mert egy olyan kormányban vállalt szerepet, a mely kormányt törvénytelennek voltunk kénytelenek tartani. Nem mondom, hogy tisztán és egyedül ez, de talán épen ez indította őt arra, hogy programiujában olyan munkálatot vegyen fel, a mely munkálat végrehajtása igazán országunk egy nagy részének nagy hasznára válhatik. Ö t. i. programmjába vette abban az időben, hogy kiépítteti a Duna-Tisza közti csatornát Eudajaesttől Csongrádig, viziuttal köti össze a nagy magyar Alföldet Budapesttel és Bécscsel. A ki e kérdéssel csak a legkevésbbé is foglalkozott, bizonyára azt fogja mondani, hogy ennek a munkálatnak a véghezvitele nagyfontosságú, valóságos jótétemény az ország egy nagy részére, mert milliókra és milliókra menne évenként az a haszon, a mit a fuvaron a nagy magyar Alföld megtakaríthatna, (ügy van I balfelől.) T. képviselőház! Nem hiszem, hogy ez a munkálat benne foglaltatnék a kormány tervében, mert van ugyan a trónbeszédben és a válaszfeliratban is egy elrejtett passzus, a mely ugy szól, hogy a hajózható vízi utak kiépítése terén kilátásba helyezett tervek- is vannak, azonban nem hiszem, hogy ez a nagy munkálat ebbe a megjegyzésbe beleférne, mert a mint akkor a miniszter ur kiemelendőnek tartotta ezt a munkát, én azt hiszem, hogy most is kiemelendőnek tartotta volna, mert még a ministereknek sem tulajdonságuk az, hogy az ilyen nagy munkálatokat szerénységgel takargassák. Tudom, vagy legalább sejtem, hogy azt fogja mondani a minister ur... Egy hang (a balolddon): Semmit sem fog mondani. Bikádi Antal: Hát ha nom fogja mondani, legalább is gondolja, hogy előző ministersége alatt azért nem kezdhetett hozzá ennek a nagy munkának megcsinálásához, mert nem volt reá ideje. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Nem azért. Bikádi Antal: Most pedig valószínűleg azt mondja majd, hogy nincsen reá pénz, mert hiszen kétségtelen, ez bizony nagy összegekbe kerülne. En a magam részéről arra kérem a minister urat, vegye fel ezt a kérdést újból a legközelebb teljesítendő munkálatok programmjába, mert ez az ország lakosainak azt a nagy részét érinti, a mely legtermékenyebb vidékén lakik ugyan, de mostoha viszonyok közt is kormánytámogatásban nem igen részesült még soha. Általában mezőgazdaságunk, de különösen a kisgazdák érdekében olyan kevés történik a kormány részéről, hogy igazán kívánatos volna, ha ezen a réven bizonyos előnyökhez juttatnánk őket. (Helyeslés balfelől.) A magam részéről ezt a kérdést nem hallgathatom el és ha a minister ur meg nem igéri, hogy újból programmjába veszi ezt, hát én mozgalmat fogok indítani (Derültség jobbfelől.) és nem hagyok békét a minister urnak addig, a mig ezt meg nem csinálja. (Helyeslés a baloldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Helyes!
