Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-21

21. országos ülés 1910 július 23-án, szombaton. 379 legyen a tekintetben, hogy adójuk, vagy véradójuk mire fordittassék. De ezen okokon kivül elsősorban azért tartom sürgősnek ezen törvényjavaslat megalkotását, mert a mi politikai életünk, sajnos, nagyon bizonytalan. Ausztriának a mi belügyeinkbe nagyon erős befolyása van és nem tudjuk, mikor változik meg a politikai élet ugy, Hogy Ausztriának ezen belügyeinkbe való befolyása egyszerre nagyon is megerősödik. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Kovács Gyula : T. képviselőház, én sötét szinben látom a jövőt és attól tartok, hogy Ausztria befolyása a mi ügyeinkre lehet, hogy hónapok múlva, lehet, hogy évek múlva, de nagyon megerősödhetik. Ezen okból is sürgősnek tartom, hogy most alkossuk meg ezt a törvényt. De sürgős ezen javaslat megalkotása azért is, mert vannak fontos törvényjavaslataink, a melyek megalkotásra várnak. Ezek megalkotását ettől a parlamenttől már várni nem lehet. Ezeket a törvényjavaslatokat a népparlamentnek kell majd megalkotnia. Hogy tovább ne menjek, itt van az önálló magyar vámterületnek és az önálló magyar banknak a kérdése. Sajnos, a kormány nagy többséggel jött be és igy nem remélhető az, hogy a közös bank szabadalmának meghosszabbítását az ellenzék ma megakadályozhatná. Viszont nem hinném, hogy a kormány, bármekkora többséggel rendelkezzék is, a közös bank szabadalmát 1917 január 1-én tul meghosszabbítaná. Nem hinném azért, mert kell, hogy ez a két időpont, a közös bank szabadalma és a közös vámterület ideje együvé essék. S ha a kormány mégis 1917 január 1-én tul akarná a közös bank szabadalmát meghosszabbítani, indokolatlanul megzavarná a parlament munkaképességét. Ha pedig 1917 január 1-ére ezt a két fontos törvényt meg kell alkotni és az ötéves cziklus betartatik, akkor a következő parlament legjobb esetben az 1915. év végén ülhetne össze, vagyis egy évi idő lenne ezen fontos kérdések előkészítésére, a mi szerintem igen kevés. Ha tehát a választási törvény megalkotásának előmunkálatait most meg nem kezdjük, ez ezen parlamenti cziklusból ki is maradhat. De nemcsak sürgősen, hanem jól és tökéletesen kell a törvényt megalkotni, mert ha elhibázzuk a törvényjavaslat megalkotását, ha kiadjuk a magyarság vezető szerepét kezünkből, többé nem lenne módunk arra, hogy ezt a hibát jóvá tegyük. Viszont ha ugy alkotjuk meg, hogy az a nemzetiségiek érdekeit erősen sérti, vagy pedig a munkásság jogos kívánalmait figyelmen kivül hagyja, ez felesleges zavarokat, torzsalkodásokat és czivakodásokat idézne elő, a mi szintén nem lehetne Magyarország előnyére. Én tehát ezekből az okokból azt óhajtanám, hogy ez a törvényjavaslat jól legyen megalkotva, és ebben a tekintetben elismerem, hogy a t. ministerelnök ur helyesen mondta, s egyetértek vele abban, hogy e törvény megalkotásánál óvatosan kell eljárni. EEsmerem azon kijelentésének helyességét is, hogy ezen kérdés elintézésénél minden hazafias aggodalmat kellően mérlegelni kell. Azonban azt tartom, hogy a hazafias aggodalmakat csak addig szabad mérlegelni, akármily befokyásos helyről jönnek is azok, a míg ezek a törvény demokratikus megalkotását nem akadályozzák, s a törvény megalkotását nem hátráltatják. Ugy látom, hogy ezek a hazafias aggodalmak az igen t. ministerelnök úrra igen nagy befolyással vannak, mert akkor, a mikor 1910. január 24-én a kormány bemutatkozott, az igen t. ministerelnök ur a választói jog kérdésében a következőket mondotta (olvassa): »Mindaddig mig a megzavart egyensúly nemzeti szükségleteink és intézményeink között helyre nem áll, a békés továbbfejlődés útjait biztosítva nem látom. Ennek a czélnak elérése végett parancsoló kötelessége mindenkinek, ki ebben az országban kormányt vállal, hogy teljes erejét és minden tehetségét nagy reformok utján belügyi intézményeink alapos újjászervezésének szentelje. Első helyen áll ezek között a választói jog reformja, a mely az állampolgároknak a törvényhozó hatalom gyakorlatában való részvételét a politikai jogegyenlőség alapján lesz hivatva biztosítani.« De még ennél is sokkal határozottabban nyilatkozott a t. ministerelnök or akkor, a mikor azon szerinte nagyon szép és illusztris gyülekezetben, mely több ezer főből állott, a milyen gyűlés előtt ő még sohasem beszélt t. i. a vigadói gyűlés előtt a választói jog kérdésében a következőket mondotta : »Ezen nagy reformok sorozatának leglényegesebb kiindulási pontja legelső sorban az a kérdés, mely az utóbbi időben a közvéleményt foglalkoztatja, a lelkeket nyugtalanítja és ez a választási reform kérdése, A múlt kormány is azt vette fel programmjába mint megvalósitandót és mint elsősorban is általa megvalósítandó reformprogrammot. Ennek a kérdésnek rendezését elsősorban kell felvenni. Ennek a kérdésnek a megoldása annyira fontos, hogy előtérbe is kell azt állítani és nem sokáig halasztható többé. És a midőn ezen előzmények után kijelentem, hogy a kormány is főfeladatának tekinti, hogy a választói reformra vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb a ház asztalára tehesse, ugy véli ezen reformot a maga részéről a törvényhozásnak bemutatni, hogy azt az általános választói jog elvei alapján akarja felépíteni.« A ministerelnök tehát elsőrendű feladatnak, sürgős szükségnek jelezte akkor az általános választói törvénynek megalkotását. Es mit látunk legutóbbi beszédében ? Szószerint — jegyzeteim között nem találom, de emlékezem — azt mondotta, hogy »ennek a törvénynek megalkotásánál nem az a fontos, ki hogyan gondolkozik, hanem az, hogy adott időben mi a lehető.« Hát én nem tudom, mikor lenne itt az az adott idő. A mikor a kormány itt bemutatkozott, a mikor a ministerelnök ur a Vigadóban beszélt, akkor, saját állítása szerint, még egyetlen egy ember sem támogatta ; ma azon48*