Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-21

374 21. országos ülés 1910 Julius 23-án, szombaton. zeit használja ki jobban, mint korábban. (Közbeszólás a jobboldalon.) A szubvencziós segélyezésre nézve, a melyet méltóztatott most a közbeszólással érinteni, leszek bátor t. képviselő ur olyan adatokkal szolgáim, a melyek aí;t hiszem meg fogják győzni a t. képviselő urat arról, hogy a szubvencziós segély egy igen hasznos befektetés és hasznos cselekedete volt eddig minden kormánynak. Méltóztatnak mindig a jelszavak eüen debahálni, tehát nagyon jó lenne, ha magunk nem használnánk más téren jelszavakat, mint ujabban a szubvencziót. Szmrecsányi György: ügy van! Helyes!! (Derültség jobbfelöl. Felkiáltások : Gratulálunk !) Szterétiyi József: Áttérek már most magára a szubvencziós ügyre. Végtelenül sajnálom, hogy ama beállítás, a melybe a t. ministerelnök ur, ismétlem, kétségkívül akarata ellenére állította a szubvencziókat, oly magyarázatra adhat alkalmat, mintha azok a nagy vállalatok, — mert itt azokról van szó — a melyek túlnyomólag idegenből hozzánk jöttek a magyar közgazdasági életet megtermékenyítendő, ipari fejlődésünket elősegítendő, csak a szubvenczióért jöttek volna. Ez magyarázható bele a ministerelnök ur beszédének azon részébe, a melyben azt méltóztatik mondani (olvassa) : »Vállalkozók jöttek és jönnek, mikor szubvencziókra van kilátás, az természetes, és mindaddig fognak is jönni, a meddig pénz lesz. De ha a pénz elfogy és nincs szubvenczió, akkor nincsenek vállalkozók, a kik csak ilynemű vállalkozásokra utaznak. Azért ugy látom, hogy az utóbbi időben, mikor elfogyott a nóta, akkor megcsappant az iparfejlesztésnek hatása is.« Majd később : »Bs ha valami elriasztotta a szolid tőkét, azok a szubvencziók voltak. Mert ez kompromittálta az egészséges vállalkozó minden tevékenységét.* T. ház! Méltóztassanak megengedni annak konstatálását, hogy a szubvencziós rendszer nem az utolsó évek találmánya, (Ugy van! balfelől.) hogy a szubvencziós rendszer a magyar iparfejlesztésben, mint szükségszerűség, évtizedekre nyúlik vissza és a szabadelvű kormányoknak ez irányú tevékenységét, hogy ezen eszköz igénybevételével is igyekeztek iparfejlődésünket előmozdítani, én csak mint elismerésre méltót emelhetem ki. Hock János: A hírlapirodalomban is eléggé használták a szubvencziót. Szterényi József: A szubvencziós rendszer a 80-as években kezdődik az első iparfejlesztő törvény megalkotásával; erősebb mérveket kezd ölteni néhai Baross Gábor alatt, még nagyobb lendületet vesz néhai Hegedüs Sándor alatt és rendszerbe foglaltatik a mostam kereskedelmi minister ur első kereskedelmi ministersége idején. Helyes-e, t. ház, a szubvencziós rendszer az iparfejlesztésben, vagy nem, arról lehet vitatkozni ; hiszen a mi gazdasági viszonyunk mellett kell nyújtani valami előnyt annak az indusztriának, a mely a szabadforgalom mellett, vámvédelem nélkül jön be mihozzánk, különben pedig egyáltalában nem jön. Arra nézve, hogy a szubvencziós rend szer helyes volt, — hangsúlyozom : eddig — legyen szabad t. ház, bármennyire igyekezem rövidre szabni beszédemet, utalnom egy munkálatra, a melyet a t. kereskedelemügyi minister ur 1904-ben terjesztett a törvényhozás elé és a mely annak idején oly feltűnést keltett, hogy a különböző külföldi kormányok kérték annak megküldését, mert ez volt az első eset, hogy iparpolitika, vagy szorosabb értelemben vett iparfejlesztési politika, hogy ugy fejezzem ki magamat, kodifikáltatott. Ebben az emlékiratban az foglaltatik erre nézve, hogy (olvassa) : >>Az a kérdés, hogy hazai viszonyaink közt indokolt-e az iparnak közvetlen támogatása, ma már vita tárgyát sem képezheti, annyira nyilvánvaló és beigazolt tény, hogy nemcsak indokolt, hanem elkerülhetetlenül szükséges is. Erre nézve egyébként jellemző, hogy Ausztria a maga aránytalanul erősebb iparát is szükségesnek tartja, mint ez az 1901. évi iparfejlesztési törvényjavaslatból kitűnik, közvetlen anyagi támogatás utján fejlesztem. Az anyagi támogatásnak többféle módja van; az egyik az egyszer s mindenkorra szóló vissza nem térítendő, előre meghatározott államsegélye Később indokolja a minister ur azt is, hogy miért szükséges ez (olvassa) : »A kezdet nehézségeinek leküzdésére minden vállalatnak olyan terheket kell elviselnie, a melyek az első években súlyosan éreztetik hatásukat. Munkásokat kell kiképezni, a mi rengeteg költséget emészt fel. Ezenközben igen sok anyag romük el, a mi ismét nagy teher, a vállalat képzett munkáselem hiányában alig termelhet kezdetben kifogástalan árut, tehát annak értékesítésénél ismét veszteségei vannak, üzeme eleintén még aránylag kicsi, tehát nem fedezheti a rezsi-t, végül a piacz felkutatása és megnyerése is nagyobb terhet képez kezdetben, ugy hogy nagyon természetes, hogy sok iparágban addig, míg az üzem nem teljes, az első időben nyereséges vállalat nem lehet«. Igen t. képviselő urak, a kik az iparfejlesztéssel egyáltalában foglalkozni kívánnak, azoknak az uraknak nem ajánlhatnék mást melegebben, mint hogy a kereskedelmi minister ur által akkor előterjesztett emlékiratot méltóztassék tanulmány tárgyává tenni, mielőtt elitélő Ítéletet méltóztatott hozni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most, mielőtt a konkrét adatokra térnék, legyen szabad ig got szolgáltatni a ministerelnök urnak abban a tekintetben, hogy tulaj donképen mikor szűnt meg vagy helyesebben mikor akadt meg az iparfejlesztés ujabban, mi volt annak közvetlen oka, mert tévedés azt hinni, hogy a fedezet kérdése, a mint állíttatott, lett volna az ok, mert a fedezet a költségvetésben sokkal nagyobb mértékben van meg — ma, ha jól emlékszem, 5 millió korona van több iparfejlesztési czélokra felvéve,— i mint abban az időben volt, mikor ezt az emlékiratot a kereskedelemügyi minister ur előterjesztette. Nem a szubvenczióhoz szükséges fedezet kérdése ez, nem is a mostani kormány idejére esik időleges