Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-21
21. országos ülés 1910 Julius 23-án, szombaton. 371 oldalon.) Továbbá azt állítom, hogy sok hasznos és üdvös kiadás mellett fordultak elő talán kevésbbé sürgős, kevésbbé hasznos kiadások is, kevésbbé hasznos befektetések és lekötései az állami pénzeknek, forgótőkéknek nagy összegekig, a mi természetesen az állami pénzkészleteket nagy mértékben immobilizálta. Állitom továbbá, hogy mig a rendes kezelés, a mint t. képviselőtársam igen helyesen kiemelte, nagyon örvendetesen, megtartotta az egész idő alatt az egyensúlyt, sőt a rendes bevételek tetemes összeggel haladták meg a rendes kiadásokat, addig másrészt az átmeneti kiadásoknál és a beruházásoknál fordulnak elő azok az exorbitáns tételek, a melyek igen nagy mértékben vették igénybe az állam pénzerejét. Bs állitom végül azt, hogy az ex-lex állapot, tehát az obstrukczió által előidézett az az állapot, hogy gyakran és hosszabb időn keresztül nem volt az országnak sem költségvetése, sem indemniti-törvénye, a legnagyobb bajok kutforrásává lett az államháztartás életében, a mit lépésről-lépésre, nyomról-nyomra kézzelfoghatóan be lehet bizonyítani, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Csak néhány számadatot. ííem akarok semmiféle mesterséges számcsoportositáshoz nyúlni, sem önkényesen választott évek összehasonlításához, tisztán a zárszámadások végeredményeit fogom felsorolni. (Halljuk ! Halljuk !) 1904-ben — ez az év annyiban normális volt, hogy volt költségvetésünk — a tényleges pénztári kezelése az államháztartásnak igen szép felesleggel, 68% millióval végződött. 1905-ben, a mikor már az exlexben benne voltunk, mikor nem volt költségvetés, az év végeredménye már egy nagy 134,300.000 koronás hiány. Tehát ily mérvben éreztette hatását az államháztartási exlex egy év alatt. (Mozgás balfelől.) 1906-ban, mikor már ismét beállott a normális állapot budgetárius szempontból, volt az országank ismét rendes költségvetése, megint nagy többlet mutatkozik: 111,700.000 korona. Igaz, hogy ez részben azokból a pénzekből alakult, a melyek az exlex idejében visszatartatván, utólag jutottak befizetésre, tégy azonban az, hogy ezen évben is igen tetemes többlet mutatkozik. De tény az is, hogy ettől az évtől kezdődik a kiadásoknak az a nagy expanziója, melyet azután évről-évre fokozódni látunk, és ez idézte elő azt, hogy már 1907-ben, daczára az 1906-ik évi nagy többletnek, 3,700.000 minusz volt az eredmény; 1908-ban pedig 84,800.000 minusz, tehát egy óriási emelkedése a hiánynak. (Mozgás.) Hogy az 1909. évi zárszámadás mit fog hozni, azt ma még nem kívánom szellőztetni, de aligha lesz kedvezőbb, mint az előző évi. (Mozgás.) Ez tehát bizonyítéka annak, hogy az a nagy pénztári készlet, melyet az obstrukczió utáni fc év felmutatott, helytelen irányba terelte a kormányt, és rábírta, hogy ne mondjam : könnyelmű kezelésre, de minden esetre arra, hogy ne azzal a rigorozitással mérlegelje a kiadási tételeket, mint kellett volna. Az én t. képviselőtársamnak igaza van abban, az állításában is, hogy a koalicziós kormány három éve, t. i. 1906, 1907 és 1908 együttvéve végeredményében nem ugyan 25 millió, mint ő mondta, de 23,200.000 K pluszszal záródott. Ámde ennek nem nagy értéke van, ha három évet összevéve vizsgáljuk az eredményt. A mi költségvetési kezelésünk az egyéves rendszerre lévén bazirozva, a kérdés az, hogy minden egyes évnek külön-külön mi az eredménye ? (Ugy van! jobbfelol.) Ha pedig igy vizsgáljuk a dolgokat, akkor ezeknek az éveknek a számadatai az én álláspontomat igazolják, hogy t. i. 1906-ban, a mint bátor voltam említeni, volt egy 111-7 milliós nagy felesleg, 1907-ben és 1908-ban volt deficzit összesen 88-5 millió K. Ha tehát ezt a két deficites évet szembeállítjuk a nagy pluszszal, akkor kijön ugyan a 23-2 millió felesleg ebben a három évben, de tényleg egyrészről meg van a dekadenczia, másrészről nyilvánvalóvá válik a kiadásoknak évről-évre fokozódó exjjanziója, mely azután a bajt előidézte. T. képviselőház ! Ha mindezeket a tényeket látjuk; ha tekintetbe veszszük, hogy óriási összegek köttettek le forgótőke alakjában, például az államvasutak és gyárak forgótőkéje, mely 1904-ben 92 millió volt, 1908-ra 14] millióra emelkedett fel; ha tekintetbe veszszük továbbá azt, hogy az államvasutaknak, melyek az államnak legnagyobb vagyonértékét képviselik, tiszta jövedelme 104 millióról, egy pár év múlva körülbelül 60 millióra csökkent le ; (Élénk mozgás.) ha mindezeket az adatokat tekintjük, akkor érteni fogjuk a helyzetet, melyet a pénzügyminister talált a folyó évben, midőn átvette a pénzügyek vezetését, midőn szemben áll egy 215 milliós függőkölcsön visszafizetési kötelezettségével, a mely ennek az évnek végén esedékes, szemben áll nemcsak az 1910. évi beruházások teljesítésének szükségével, a melyek körülbelül 71 milliót tesznek ki, de szemben áll azzal a kötelezettséggel is, hogy a korábbi törvények értelmében az előző években végrehajtandó, de végre nem hajtott, ellenben pénzügyileg realizált beruházásokat is majdnem 80 millió erejéig teljesíteni kell. Ha mindezeket tekintetbe veszszük, magyarázatát találjuk annak, hogy bizony a pénzügyi helyzet nem könnyű, nem kellemes. (Ugy van! jobbfelol.) Azonban egy örvendetes jelenséget mégis konstatálnom kell, a mire már az imént is rámutattam és ez az, hogy az állam rendes bevételei oly szép fejlődést, oly örvendetes haladást mutattak, hogy a rendes kezelésben az államháztartás egyensúlya nem szenvedett semmiféle csorbát. T. ház! Eddig körülbelül ezek a kérdések merültek fel a vita folyamán, a me ye :re kötelességemnek tartottam kiterjeszkedni. Miután azt hiszem,* abban egyetértünk mindnyájan, hogy a' budget nélküli állapot rendkívül veszedelmes ésjíkáros 'állapot'mindenkire, az államira és az egyesre egyaránt; miután nagy sé47*
