Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-20

348 20. országos ülés 1910 Julius 22-én, pénteken. jogi alapelv ós oly garanczia, a melyet czélszerűségi szempontokból megdönteni, kérdésessé tenni nem szabad. (Igaz! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Épen ezért bátorkodom a magam szerény nézeteként és ennek a pártnak a felfogásaként kijelenteni azt, hogy mi tiltakozunk a törvényhozás költségvetési jogának ily módon való megkerülése ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar törvényhozásban preczedenst képezhessen egy ilyen eset arra, hogy Magyarországon a pénzügyi kormányzat egy egész esztendőn keresztül költségvetési törvény, törvényes állapot nélkül vitessék. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tiltakoznunk kell ez ellen már csak azért is, hogy soha ebben az országban ilyen expedienst, még a legkivételesebb helyzetben is, megindokolni ne lehessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És erre már előre is rásütjük azt a bélyeget, hogy ez nemcsak alkotmányunk szellemével, hanem a törvények világos rendelkezésével is ellenkezik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) f T. ház! A beterjesztett törvényjavaslatnak egyik legfontosabb intézkedése, a mely szintén szokatlan és különös, habár nem preczedens nélkül való is, hogy ez a pénzügyi felhatalmazási törvény már kihirdetett, szentesitett törvényeket hatályon kivül helyez, illetőleg azoknak a törvényben megállapított érvénybeléptét felfüggeszti és elhalasztja, s igy ez által azokat a törvényes intézkedéseket abrogálja. Mondom, hogy ez nem preczedens nélküli dolog, mindazonáltal nem helyeselhető, sőt a leghatározottabban kifogásolandó és megállapítandó, hogy az életben lévő, szentesitett törvényeknek ily módon való hatályon kivül helyezése szintén elitélendő pénzügyi politika, a melylyel szemben különösen nekünk, ellenzéknek, kötelességünk tiltakozó szavunkat felemelni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az adóreformra vonatkozó törvényeknek a meghozatala és ezeknek az életbeléptetése, habár azok minden és különösen a ház ez oldalán támasztott igényeknek és követelményeknek nem felelnek is meg, de bizonyos nagy elveknek megállapítását mégis magukban foglalták és legalább a jövőre nézve az adóügynek kezelésére biztató kilátással kecsegtettek, különösen abból a szepontból, hogy a kisebb ekszisztencziák védelme előrehaladást mutat és az adók kezelésénél azoknak anyagi érdekeire ezentúl több gond fog fordíttatni, továbbá, hogy a kereseti adónak, tőkekamat-adónak és általában az adónemeknek bizonyos mérséklése ezen adóreform-törvényekben kilátásba van helyezve, ugy hogy ezeknek érvénybelépte, habár mondom, nem olyan mérvben is, mint a hogy mi azt óhajtottuk volna, de mégis kilátásban volt. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Most ezeknek az adótörvényeknek életbelépte íelfüggesztetik két évre, és érdemleges indokot erre még a mélyen t. előadó ur sem hozott fel mást, mint csupán azt, hogy a technikai nehézségek lehetetlenné teszik azoknak az előkészítő intézkedéseknek megtételét, a melyeket az életbeléptetés feltétlenül megkíván. (Ugy van! balfelől.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hajlandó vagyok beismerni, hogy ezek a technikai nehézségek különösen most már csakugyan fenforognak és hogy az adótörvények életbeléptetésének elhalasztása, ha talán erre külön törvényhozási intézkedés kívánatosabb lett volna is, indokolható. De méltóztassék megengedni, t. ház, hogy hivatkozzam olyan kijelentésekre, a melyek ez adótörvények életbeléptének elhalasztását bizonyos olyan kilátásokkal, olyan ígéretekkel és olyan biztatásokkal hozták kapcsolatba, hogy azoknak módosítása az általunk erről az oldalról hangoztatott elvek irányában és alkalmazásuk tekintetében meg fog történni, és hogy az elhalasztás már csak ezért is kívánatos. Ezek az ígéretek azonban ugy látszik, csak olyan csalóka biztatások voltak, a melyeknek komolyságára nem igen lehet számitanunk, mert ezeket az Ígéreteket később hivatalosan, vagy legalább is félhivatalosan megczáfolták. Pedig én a magam részéről, és mi mindannyian, kik a ház ezen oldalán ülünk, kívánatosnak tartottuk volna, hogyha különösen az adókezelés és az adókivetés progresszivitása tekintetében (Élénk helyeslés a baloldalon.) az adótörvények módosításon mentek volna keresztül. Es legkülönösebben kiemelni kívánom itt az adómentes létminimum kérdését. (Helyeslés a baloldalon.) Az adómentes létminimum a jelenlegi jövedelmi adóról szóló törvényben kizárólag és egyedül a jövedelmi adónak kivetésére vonatkozik. Tehát a járadékszerű kereset, illetőleg jövedelem melyet egy bizonyos határig, 800 koronáig az 1909. évi X. t.-czikk az adóteheT alól mentésit. T. ház ! Ez azt a czélt, azt a nagy szempontot, a mit mi szocziális tekintetekből különösen szem előtt tartunk, nem hivatott szolgálni, mert a legtöbb esetben ez azokon a néprétegeken, a melyeknek az adóteher alól való megszabadítását az emiitettem törvény kontemplálta, nem fog segíteni. Ezért ebben a tekintetben kívánatos volna a létminimumnak nem csupán a jövedelmiadóra, hanem a ház- és a földadóra vonatkozó életbeléptetése isi (Helyeslés balfelől.) Hiszen az adóterhektől való megszabadítása épen azoknak a rétegeknek kívánatos, a melyek minimális, a semmihez közel álló vagyonkával bírnak, mint vagyoni létük alapjával, a mely vagyon az állami adó terhein kivül annak járulékait képező egyéb, községi, törvényhatósági adóval, útadóval stb.-vel annyira meg van terhelve, hogy azt az illetők elbírni képtelenek. (Ugy van ! balfelől.) E tekintetben tehát kívánatos lett volna, hogy azok az ígéretek, a melyek elhangzottak, hogy t. i. az adóreformtörvények elhalasztása által kedvező fordulat fog beállani, illetve azok módosítása fog eszközöltetni, be is váltattak volna és necsak hangulatot kívántak volna azokkal kelteni, hogy t. i. az életbeléptetés elhalasztása ne