Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. 303 a tárgyalások vezetése a földmivelésügyi miiiister urat illeti meg. T, képviselőház ! Méltóztatnak jól tudni, hogy az idén az ország különböző részeit súlyos csapások érték. A Délvidéken Krassó-Szöróny megyét úgyszólván elpusztította egy rettentő vihar, az ország együk legelső borvidékét, a Hegyalját jégverés pusztította el jórészben, ugy hogy ott a szőlősgazdák határozottan a kormány támogatására szorulnak. Hasonló helyzet állott elő a Szekszárd és^vidéki bortermelésben, a mennyiben a szőlőtermést, a mely tavaszszal még a legkiválóbb, legkitűnőbb eredménynyel kecsegtetett, rövid néhány héten belül részint — kisebb mértékben — jégverés, részint és különösen a klimatikus viszonyok, esőzések, ködök annyira tönkre tették, hogy a leggondosabb védekezés daczára is a szegzárdi és az egész vidéki szőlőtermelésnek, értesülésem szerint, óriási nagy része teljesen elpusztult. Ez magában szomorú helyzet, bárkit ér is. Súlyosabbá teszi azonban a helyzetet Szekszárd vidékén az, hogy miképen itt e házban néhány nap előtt elmondott beszédemben ráutaltam, az ottani vidék kisgazdái majdnem kizárólag, vagy legf óként csakis a szőlőhegyek terméséből élnek, a mennyiben az a vidék szántóföldek és rétek felett nem rendelkezik; a völgyekben a Theréziánum-uradadalom és más uradalmaknak tulajdona a föld és igy a nép exisztencziája a legszorosabb összefüggésben a bortermeléssel áll. Ilyen vidéken a teljesen balul kiütött szüret annyit jelent, mint a vidéknek Ínségbe jutása. Ez a helyzet Szekszárdon és vidékén, a hol körülbelül hat-nyolczezer holdnyi szőlőterület — legnagyobb részben kisemberek tulajdona, — került olyan helyzetbe, hogy aüg lesz szüret és igy azt hiszem, ha valahol, itt mindenesetre fennáll a kormánynak az a kötelessége, hogy e kisgazdák helyzetét a lehetőségig megkönnyítse. A megkönnyítésnek egyik módja természetszerűleg az adóleirásban áll, a melynek megvan a maga törvényes eljárása. Csak arra kérem közbevetőleg a pénzügyminister urat, méltóztassék intézkedni, hogy a leírások ne a fiskalitás, de az emberiesség szempontjából történjenek. (Helyeslés halról.) A földmivelésügyi minister úrhoz azt a kérést intézem, méltóztassék gondoskodni saját hatáskörében, — a mennyiben szükséges, egyetértőleg a pénzügyminister úrral — hogy a szőlőtermelők, a kik annak idején szőlőiket a szokásos szőlőkölcsönök utján újították fel, e kölcsönök kamatai és amortizácziója tekintetében megfelelő moratóriumot kapjanak. A mennyiben ezek a segélyek nem lennének elégségesek, kérnem kellene, hogy legalább kivételes esetekben valamely közgazdasági alapból, vagy valamely e czélra rendelkezésre álló más alapból kamatmentes kölcsön folyósittassék. Ez az én kérelmem, interpelláczióm pedig a következőképen szól (olvassa) : /Tekintettel arra, hogy Szekszárdon és vidékén az idei szőlőtermés legnagyobbrészt tönkre ment, tisztelettel kérdem a földmivelésügyi minister urat, hajlandó-e az ottani Ínséges helyzetbe jutott szőlősgazdák segélyezése iránt a kellő lépéseket megtenni ?« Ajánlom interpelláczióm tárgyát a minister ur figyelmébe. Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a földmivelésügyi minister urnak. Most a napirend értelmében a földmivelésügyi minister ur válaszolni kivan Szabó István (győrzámolyi) képviselő urnak a győrmegyei Szigetköz és ösilizköz belvizeinek rendezése tárgyában 1910. Julius hó 6-án előterjesztett mterpellácziójára. Gr. Serényi Béla- földmiveíésügyi minister: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy már most reflektáljak pár szóval gróf Batthyány Tivadar képviselő ur interpellácziójára. Végleges választ nem adok, nem is adhatok, mert a körülményeket sem személyesen nem ismerem, sem pedig semmiféle referádát erre vonatkozólag nem kaptam. Most csak aziránt nyilatkozhatom, hogy ki fogok küldeni valakit, az egész ügyet tanulmányozni fogjuk és mindent el fogunk követni, hogy a kisgazdák helyzetén lehetőleg segíthessünk. A mi felszólalásom tulaj donképeni tárgyát illeti, van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy Szabó István képviselő ur hozzám intézett interpellácziójára óhajtok válaszolni. (Halljuk! Halljuk I) A választ azért nem adtam meg előbb, mert részint a referádákat nem kaptam meg, részint a társulat határozatából kifolyó intézkedések eredményét óhajtottam bevárni. A válasz további elhalasztása azonban az ügy aktualitásának veszélyeztetése nélkül most már nem volt lehetséges. Szabó István képviselő ur két irányban interpellált. Kétfelé fogom választani a kérdést, és pedig a szigetközi ármentesitő társulat és a csallóközi, illetőleg csilizközi társulatra vonatkozólag. A csallóközi ármentesitő társulatnál leginkább a szávai és a zámolyi szivattyútelepeknél vannak bajok és nehézségek. Ez a társulat az 1904. évi XIV. t.-czikk értelmében alakult és 600.000 korona egyszer s mindenkori államsegélyt kapott azzal a feltétellel, hogy a belvizszabályozást ő maga köteles elvégezni. Erre a czélra nagyobb kölcsönt is engedélyeztetett magának, melyet azonban nem merített ki. A nehézségek abban állottak, hogy a szávai és a zámolyi szivattyúk nem működtek, s ez feltétlenül káros volt akkor, mikor az amúgy is felette magas vízállás folytán a belvizek megdagadtak. Én már a képviselő ur interpelláczió ja előtt kiküldtem a helyszínére, s ott azt az informácziót nyertem, hogy a társulat hajlandó a szivattyútelepeket beállítani és azokat beszerezni. A társulat, a mint ma referálták nekem, tényleg elhatározta a kölcsön felvételét, és két 80—100.000 koronás és perczenként 1000—1800 köbméter vizet termelő szivattyúk felállítását eszközli, továbbá igéretét birom a társulatnak, hogy a szivattyú a jövő évben, mikor a baj ismét aktuális lehet,