Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-18

284 18. országos ülés 1910 Julius 20-án, szerdán. végleg igazolt képviselők névjegyzékébe fognak beiktattatni. Következik a napirend szerint az inditványés az interpellácziós könyv felolvasása. Mihályi Péter jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben bejegyzés nincsen. Az interpellácziós könyvben, 1910 Julius 19-iki kelettel, gróf Batthyány Tivadar interpelláeziót jegyzett be, melyet a földmivelésügyi ministerhez kivan intézni a szekszárdvidéki szőlőbirtokosok segélyezése tárgyában. Elnök: Az interpelláczió a szokásos időben fog előterjesztetni. Most következik a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatának és a többi válaszfelirati javaslatoknak (írom. 15, 22, 23, 25, 26, 28, 32.) folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Popovics Dusán jegyző: Rónay Jenő! Rónay Jenő: T. képviselőház! A felirati javaslatnál nem állott szándékomban felszólalni, mert nem akartam nyújtani azt a vitát, a mely ugyan felirati vita jogczimén, de majdnem kizárólag a választási visszaélésekkel foglalkozva, folyik. A túloldal igen t. két szónokának felszólalása azonban kényszerit arra, hogy szót emeljek és tiltakozzam a képviselői jogok olyan magyarázata ellen, a mint azt a túloldalon két igen t. képviselőtársam beszédében előadta. Elsőnek Posgay t. képviselő ur egyik felszólalásában aposztrofálta egy közbeszóló képviselőtársunkat, azt mondván, hogy fiatal képviselőtől útmutatást nem fogad el. Később, még pedig két izben is, Mezőssy Béla képviselőtársunk egészen prononszirozva, félreérthetetlenül megkülönböztette a fiatal embert a fiatal képviselőtől és a fiatal képviselőnek kevesebb jogokat akar adni, mint a milyen jogok megilletik őt, a ki, áilltása szerint, már tizenöt év óta ül ezeken a padokon. Hát, t. képviselőház, a képviselői jogoknak ilyen osztályozása ellen én ünnepélyesen tiltakozom, még pedig azért, mert magam is először vagyok szerencsés Magyarország törvényhozási szentélyében helyet foglalhatni. Közigazgatási multam azonban sokkal messzebb visszaterjed, mint talán igen sok már régebben itt ülő képviselőtársamé, és én azt hiszem, hogy nem túlzás, a midőn azt állitom, hogy én az ország egyik legnagyobb vármegyéjében már jelentős közpályát futottam be akkor, a mikor talán régebbi képviselőtársaim egynémelyike még az ábécé megtanulásának nehézségeivel küzdött. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) De nemcsak az én és t. képviselőtársaim jogát sérti az, a ki a fiatalabb képviselőknek kevesebb jogot akar adni, mint az öregeknek, hanem sérti a mi megbizóinknak, a mi kerületeinknek jogát, a kik a magyar törvényhozói testületben ép olyan jogokat jogosítottak gyakorolni, mint Magyarország bármelyik kerülete. Ennyit akartam csak felszólalásomban elmondani. De ha már felállottam, méltóztassanak megengedni, hogy néhány rövid szóval a felirati vitára is kiterjeszkedjem. Én figyelemmel meghallgattam és elolvastam a felirati javaslatok mindegyikét, kivéve Miháli t. képviselőtársamét, és azt tapasztaltam, hogy azok mindegyike csak tág körökben jelzi azokat a kormányzati teendőket, a melyeket a legközelebbi jövendőben megoldottaknak szeretne látni. Igen természetes, hogy a t. ellenzék felirati javaslataiban az ő magyaros szivük összes kívánsága benfoglaltatik és ezáltal, nézetem szerint, kielégíthetetlen vágyakat ébreszt. (Ellenmondósoh a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy azok a hazafias kívánságok, a melyek mindegyikét mi is osztjuk, ma meg nem valósithatók és ha esetleg a t. túloldal felirati javaslatát fogadnók el és annak végrehajtását a t. túloldalra biznók, bizonyára a felirati javaslat fogalmazói lennének legnagyobb zavarban. (Vgy van ! jobbfelől.) En a magam részéről az előadói javaslatot fogadom el, mert habár a mi szivünkben is épugy ég a hazafias nemzeti kívánságok elérése után való vágy, mégis ezen hazafias kívánságainkat mérsékelni tudjuk, (Derültség balfelől.) mert számolunk a lehetőséggel és nem akarunk beigérni olyasmit, a mit beváltani nem tudunk. De eltekintve ettől, a túloldali felirati javaslatokban foglaltatnak olyan kívánságok is, a melyeket ez idő szerint magamévá egyáltalán nem tehetek. Ilyen pl. az önálló bank és a külön vámterület létesítése. Ha ez a kérdés annak idején törvényhozási elbírálás alá esik, lesz alkalmam bővebben hozzászólni. Most csak jelzem, hogy nézetem szerint végzetes tévedése a t. túloldalnak, hogy a gazdasági önállóság alapján akarja Magyarország gazdasági megerősödését elérni. A sorrend ugyanis másképen áll: Csakis gazdasági megerősödés után fogunk a gazdasági önállóságra áttérhetni, (ügy van / jobbfelől. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem fogjuk különböző felfogásaink tekintetében egymást meggyőzni, t. képviselőtársaim ; a mint én nem fogom meggyőzni a t. túloldalt felfogásom helyességéről, ép ugy nekem ez olyan erős meggyőződésem, hogy önök sem lesznek képesek engem az ellenkezőről meggyőzni. Hangsúlyozom, hogy a gazdasági megerősödésnek kell a gazdasági önállóságot megelőzni, mert különben oly megrázkódtatásoknak lennénk kitéve, a melyek az ország tönkremenetelével járhatnának. Ha ellenben iparilag, kereskedelmileg, vagyonilag, vállalkozási szellem tekintetében oly erősek leszünk, hogy gazdasági önállóságunkat megrázkódtatások nélkül vihessük keresztül, ott leszek önök közt az első sorokban és viszem a zászlót, az önálló bank és a külön vámterület zászlaját. (Zaj.) Addig azonban, a míg szegények vagyunk, gazdasági önállóságra törekednünk végzetes lehetne. (Zaj.) Az általános, titkos, egyenlő, községenként gyakorlandó választójogot általánosságban, korlátozás nélkül nem fogadom el. Nekem a választási