Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-17
280 17. országos ülés 1910 Julius 19-én, kedden. (ügy van! hatféléi.) Máskülönben ez a politika diszharmonikus, életképtelen ; csak a két irányzat együtthaladása alkothat igazi progressziv politikát, (ügy van ! bal felől.) Eddig általánosságban, magasabb nézőpontból igyekezvén megitélni a jelenlegi politikai helyzetet és a többségi pártprogrammot, a miből azt a konzekvencziát voltam kénytelen levonni, hogy ez az irányzat a magyar nép lelkületének, a magasabb szempontból felfogott magyar nemzeti politikának nem felel meg, még azt is állitanom kell, hogy a magyar nemzeti akarat szabad megnyilvánulása nem is e párt többségre] utasa. (ügy van! baljelöl.) Választási visszaélések felsorolásával nem fogok foglalkozni, bár van tudomásom elég sokról, de konkrét adatok nem. állván rendelkezésemre, nem ezekkel akarok érvelni, hanem egészen más szempontból akarom itt is a helyzetet tisztán objektíve, egész tárgyilagossággal feltárni. (Halljuk ! Halljuk !) Négy vármegye választásairól van közelebbről tudomásom, Pest-, Győr-, Sopronvármegyének, és a saját magam vármegyéjének Vasmegyének a választásairól. E vármegyék területén — köteles vagyok elismerni innen, az ellenzék padjairól is — a hivatalos hatalom pressziója, a közigazgatás atroczitása nem működött közre, nem befolyásolta a választás eredményeit olyan irányban, hogy ez joggal felpanaszolható lett volna. Ha történtek is kifogásolható esetek, ezek sporadikusoknak, kivételeseknek voltak tekinthetők. Altalánosságban, .mondom, köteles vagyok elismerni, hogy e visszaélések, ez atroczitások érvényre nem jutottak. Különösen saját vármegyémnek, Vas vármegyének a főispánja, noha teljes erejével munkálkodott azon, hogy az általa képviselt kormány pártjának a sikerét biztosithassa, mégis semmiféle olyan eszközhöz nem nyúlt, a melylyel a törvény korlátait áthágta volna. Vas vármegye tisztikarának a feje pedig, a vármegye alispánja a választási küzdelmekbe nem elegyedett, a vármegye területén levő közhivatalok is, az állami erdőhivatal, az állami erdőfelügyelőség, a pénzügyigazgatóság ilyenféle eszközökkel nem éltek, az államvasutaknak igen kiváló és tisztelt szombathelyi üzletvezetője, midőn segítségért fordultak hozzá bizon3 r os választások befolyásolására, azt a korrekt feleletet adta, hogy az államvasút alkalmazottjainak kezébe emberélet és vagyonbiztonság vannak letéve, ezeket nem lehet koczkára tenni semmiféle rendkívüli intézkedéssel, még a választások érdekében sem. (Helyeslés balról.) Ilyen viszonyok forogtak fenn e vármegyében ; de ezeknek következményeképen mi az eredmény ? (Halljuk ! Halljuk /) Ezen négy vármegyének területén lévő 37 választókerületből leszámítom a két ministeri kerületet; mert hiszen az csak természetes, hogy egy mmister többséget kap. (Derültség.) Itt van pl. Székely Ferencz igazságügyminister urnak Szombathelyen, tehát olyan választókerületben nyert mandátuma, a hol az ő személyiségét is, mint Szombathely szülöttjét á legmélyebb tisztelet veszi körül. Az ilyen helyen kétségtelen a többség. Vagy ott van pl. a sopronmegyei szabadbárándi kerület, gr. Zichy János vallás és közoktatásügyi minister kerülete, a ki azt a kerületet már ellenzéki korában is képviselte. Hogy az ilyen jelöltek többséget nyernek, az természetes, de ezektől eltekintve, a négy vármegye 37 kerületében csak öt mandátum jutott a t. többségnek. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Ez a kónzekvenczia !) Ezen megjegyzéseimnek talán azt vetik ellene, hogy épen Pest vármegyében ez az eredmény nem csodálatos azért, mert hiszen Pest vármegye tisztikara legnagyobb részében ellenzéki és hogy épen az ő állásfoglalásuk — daczára annak, hogy minden objektív és tárgyilagos ember köteles elismerni az ő magatartásukat — befolyásolja a választásokat. Ezzel szemben legyen szabad rámutatnom arra, hogy a másik, részemről felemlített három vármegyének : Győr, Sopron és Vas vármegyének tisztikara legnagyobb részben a munkapárt soraiban foglal helyet. Magam is, a ki Vas vármegye tisztikarának tagja lenni szerencsés voltam, bizony csak alig harmadmagammal maradtam meg a munkapárt megalakulása után az ellenzék soraiban. Ezen vármegyék tisztikarának legnagyobb része a munkapárthoz tartozik, de mindazonáltal, minthogy egyéni állásfoglalásuk daczára is hivatalos hatalmuk használata tekintetében korrektül jártak el,a választásokat a munkapárt javára befolyásolni képesek nem voltak. A politikai helyzetről általánosságban mondottakhoz legyen szabad még csak igen röviden néhány konkrét kérdésben hozzácsatolni egy pár megjegyzést, elsősorban azt, hogy sem a trónbeszéd, sem a többség felirati javaslata, sem pedig a többségi párt részéről elhangzott beszédek, ezek az elhullatott levelek, nem adnak direktívát arra nézve, vájjon milyen lesz a többségi párt propramnrja és iránya a közigazgatási reformmal szemben. (TJgy van! a baloldalon.) Ez a kérdés majd akkor kerülhet az ellenzék bírálata alá, midőn konkrét alakban szőnyegre fog kerülni. De megjegyezni kívánom, hogy nagyon nélkülöztem az említett alkalmakkor azt, hogy egyáltalában még csak czélzás sem történt a közigazgatási tisztviselők státusrendezésének ügyére, holott ez a kérdés az előző kormány részéről már teljességében előkészíttetett; ennek szőnyegre hozatalát és megvalósítását az országnak ezen tekintélyes tisztikara joggal várja és követeli. Nem is tételezem fel azt, hogy e kérdést a kormány kortesszolgálatok jutalmazása képen akarná rendezni. Ez távol áll tőlem, mert hiszem, hogy nincs ebben az országban olyan egyén, a ki nem volna meggyőződve arról, hogy nem kortesszolgálatok jutalma, hanem egy,, a nemzet érdekében hasznosan eltöltött munkának megérdemelt jutalma lenne az, hogyha a közigazgatási tisztviselők ugyanabban a státusrendezésben részesül-