Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

276 17. országos ülés 19j 200-on aluli, 5 kerület, melynek 300-on aluli, 78 kerület, melynek 1000-en aluli, 115, melynek 2000-en aluli és 268, melynek 3000-en aluli választója van ? Ilyen igazságtalanság mellett, hol a választók száma, a választói jogosultságra alapul szolgáló czenzus mind oly igazságtalanul, aránytalanul van beosztva, melynek épen a magyar vidékeken rendkivüli hátrányait tapasztaljuk, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) nem szükséges-e az, hogy egy uj kerületi beosztással segítségére jöjjünk az igazság helyreállításának, és ezáltal nemzeti érdekeink kellő megvédelmezésének ? (Élénk helyeslés balfelől.) A harmadik feltételtől, a titkosságtól sem várom nemzeti életünknek lerontását. Ebben az irányban igen örvendetesen lehetett tapasztalni a mostani szomorú választásokból levonható tanulságokat. Ezekből kiindulva gr. Apponyi Albert t. képviselő ur is a titkosság bizonyos formában való behozatalát szükségesnek tartja. En magam is azon meggyőződésben éltem a választások előtt, hogy elég volna a városokban való választásnak titkossá tétele. De a tapasztalás után azt merem mondani, hogy a ki tiszta és szabad választást akar behozni, az lehetetlenség, hogy még a kerületeket is kitegye a vásárlók, az elnyomók, a hivatalfőnökök terrorizálásának, befolyásának. (Élénk helyeslés balfelől.) Hisz, ha a nemzetiségi szempontokat vsszszük, épen nemzetiségi szempontból az izgatásoknak oly mértéke fejlődhet ki, mebynek ellenében védelmet keresni talán még inkább tudunk a titkosság behozatala által. Miket fogunk ide behozni ? Nemzetiségi izgatókat ? Hisz ezeket nemcsak képviselői joguktól kívánjuk megfosztani, de minden politikai joguktól is ; mert az lehetetlenség, hogy akár itt, akár másutt is nemzeti életünk ellen büntetlenül lehessen elkövetni ilyen inzultusokat, a kik ilyeneket elkövetnek, azokat meg kell fosztani politikai jogaiktól, hogy képviselők és megválaszthatok ne legyenek. Ide nem jönnek be izgatók, mint képviselők hanem bejönnek más ajkú honpolgáraink is, a kik velünk együtt fognak az ország bajairól tanácskozni, mert ha 450 képviselő között ülnek majd más ajkú polgártársaink is, nem helyes-e az, hogy azok szintén képviselik az ő jiolgártársaikat, az ő vidékeiket ? Ezekben országos veszedelmet találni és hirdetni, a mely feldúlja az ország békéjét : nem tartom helyesnek és az ország érdekében fekvőnek. i*

1 A választási reformnál még ezzel sem lehet megelégedni. A pénznek erejét kell hatálytalanná tenni, (Ugy van! a bal és a szélsőbaloldahn.) a választók tömegének összehozását, megvendégelését és beszállítását, azt a barbár intézményt, a mely nincs sehol a világon (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobahldalon: A. más pénzén! Béesi pénzen ! Gyalázat I Elnök csenget.) Azt mondják, hogy minden párt áldoz pénzt és hogy e szerint pénz meg pénz közt nincs különbség. Julius 19-én, kedden. Justh János : A saját pénz és a más pénze közt van különbség! Holló Lajos: Nagy különbség van ezekben a dolgokban. Gondoljunk csak arra, hogy fegyveres mérkőzések idején, midőn az egyik katona harczol abban a seregben, a mely bejön lerontani a nemzeti szabadságot s pénzért, zsoldért áldozza vérét a császár hatalmáért, míg a másik viszont harczol, küzd és vért áldoz a nemzeti szabadságért. Vájjon egyenlő mértékkel mérjük azoknak is küzdelmét, a kik az anyagi áldozatot sokszor saját tönkretételükig viszik, (Élénk taps a szélsőbaloldalon.) a kik a nemzeti ügy mellé állanak, s kitartanak mindvégig, ha talán összeroskadnak is a zászló védelmében és azoknak küzdelmét, a kiket nem tudom én miféle pénzen állítanak oda a sorba ? (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeknek háta mögé állítják a hatalmat és ugy veszik fel a küzdelmet, nem azért, hogy egyéni értéküket vigyék bele, mert a valódi áldozatokat azoknak kell meghozniok, a kik a küzdelmet sokszor évtizedeken keresztül önfeláldozással, lelki ós testi erejük kimerítésével vívják. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a küzdelemben nem lehet egyenlő mértékkel mérni a harcznak mind a két oldalát, lm azt szeretném, ha ezek az igazságok ebben az országban minden magyarul érző embert áthatnának. Ugy látom, hogy az az aléltság, a mely ebben az országban most tapasztalható, természetes dolog. Hiszen ha az útszélen haladó embert vérbe fagyva hagyják, azon is kábultság vesz erőt, a mely bizonyos ideig fog tartani, de eszméletre térve, az önuralom, a szenvedélyek, a küzdelem atáni vágy ujolag tettre serkentik. A politikai küzdelmeknek két fajtája között, a politikai szabadságért való harczoknak két fajtája között óriási különbség van. Ha fegyveres küzdelmet viv egy nemzet, ha azt legázolják, leigázzák, a lelkében marazmus és bágj'adtság van évtizedeken keresztül és a nemzet nem bírja egyhamar kiheverni azokat a súlyos veszteségeket, a melyeket a nagy csapások idéztek elő. De ha egy nemzet — a mint mi kívánjuk — megmarad az alkotmányos küzdelem terén, a kifáradásra, az elcsüggedésre nincs lehetőség. Lehet, hogy a hatalom elér ideig-óráig eredményeket, de a nemzeti küzdelemben meg van a tartósság és az állandóság, mert ha soraink megfogyatkoznak is, jönnek helyettünk mások és összefogva uj képviselőtársainkkal, megyünk tovább előre, mert nem hiszszük, hogy 20 millió embernek akaratereje semmivé váljék ebben a harczban, mert a midőn ő alkotmányos életének újjáépítését kívánja, a midőn ő nagy állana szervezetében, hadi életében állami jogait akarja érvényesíteni, a midőn le akarja rakni gazdasági fejlődésének alapjait, ebben őt az igazság, a törvény ereje védelmezi és akkor nem fog bennünket csüggedés áthatni, hanem felveszszük a küzdelmet és harczot ott, a hol elhagytuk és megyünk előre, mert ebben a küzdelemben előbb-utóbb a nemzet egész erejének támogatása