Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-17

i7. országos ülés 191Ö Julius 19-én, kedden. m hogy létezik-e tulaj donképen a magyar állam ebben a hadseregben ? (Élénk helyeslés balfelől.) Létezik-e annak a magyar államnak jelvénye, nyelve '! Hiszen az a magyar állam épen ott áll, a hol ők, hogy külön ezrednyelveket alakítanak a katonaságnál a szerint, a minő a nyelve az illető ezredben szolgáló katonáknak, ök tehát épen olyan tényezői a magyar állami életnek, épen olyan jogokkal birnak, és épen olyan nivón állanak, mint maga a magyarság, a magyar nemzet ebben az országban. És hogyha azt látják, ők, hogy ezzel szemben künn alakultak államok, a melyek az ő faji életüknek kifejezői, a melyekben az ő nemzeti életük lüktet, nincsen-e meg akkor az a komparáczió a magyar nemzet kátrányára, hogy Magyarország éppen olyan népfaji állam, mint a minők ők voltak, de van egy állam az ő nemzetüknek erejével, a mely reájuk a vonzó erőt gyakorolja ? Nem kellene-e ezen veszélylyel szemben épen nekünk óvatosabbaknak lennünk, nem azért, hogy nemzeti hiúságunkat legyezgessük, nem csak azért, hogy az állami élet jogos követeléseit előtérbe állítsuk és keresztülvigyük, hanem azért, hogy itt benn a kohéziót, ezen ország összetartó erejét különböző fajú és nyelvű polgáraival szemben érvényesítsük ? (Helyeslés balfelől.) Egy életszükséglet ez, a mely elől kitérni nem lehet és a kik lelkes szavakkal apostolai itt a magyar állameszme előnyomulásának, azok, ha gondolkozó fők, lehetetlenség, hogy meg ne találják azt a nagy akadályt, midőn mi hirdetünk iskolában és sajtóban tanokat, a melyek nem találhatók meg a leghatalmasabb állami intézményben, a hadszervezetben, sőt azoknak mindig ellenkezője tapasztalható ott. (ügy van! ügy van ! balfelől.) Mondják, hogy a 9-es bizottság programmja fog talán majd ezen irányban érvényesülni. Én ugy gondolom, bár erre nézve semmi világos kijelentés nem tétetett, de ha ez meg is történnék, épen nem fog kielégítő és kívánatos megoldást képezni. (Ugy van! a baloldalon.) Először bátor vagyok rámutatni arra, hogy ime a 9-es bizottság progranimjának megszületése is mutatja azt, hogy ezeknek a nemzeti küzdelmeknek jogosultságuk van. Akkor, midőn éveken keresztül folyt a harcz, egy olyan vívmányt is el bírtunk érni, hogy összeültek a túlsó oldalon akkor ült képviselő urak és hazafias érzelmeik által is hajtva és sugallva, mégis kieszközölték annak a 9-es bizottsági programúinak Őfelsége által való elfogadását. De ha nem lett volna ez a küzdelem ; ha nem folyt volna itt hosszú időn keresztül egy harcz a nemzet jogaiért, akkor még ezt sem lehetett volna elérni, (ügy van ! a baloldalon.) De abban a 9-es bizottsági programmban egyáltalában nincs meg az állam nyelvének legcsekélyebb érvényesülése és előnyomulása sem, már pedig az állam nyelvének a hadszervezetbe való bevonulása nélkül egyáltalában nem sok értékkel bír a katonai vívmány. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. A. mostani helyzet abban áll, hogy a ki az állam nyelvét bírja, nemhogy előnynyel birna a hadseregben a felett, a ki azt nem bírja, hanem azok vannak előnyben, a kik egy idegen államnak nyelvét bírják, (ügy van ! a baloldalon.) A kik az idegen állam nyelvét bírják, azok elérhetnek magasabb katonai rendfokozatokat; átvehetik a magyar és a többi nem magyarajku honpolgárok kiképzését, vezetését, irányítását, szóval a magyar állam nyelve nemhogy előtérben nem áll, hanem egyszerűen szubordmált helyzetben van azon idegen nyelvvel és idegen szellemmel szemben, a melyet a hadseregben ápolnak. (Ugy van! a baloldalon.) A katonai téren tehát vívmányok nélkül olyan óriási megterhelésekre gondolni, a minők tervbe vannak véve, egyáltalában nem lehet. A másik kérdés, a melyet röviden szintén érinteni akarok, a bank kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) E kérdésre nézve hallottam szemrehányásokat, hogy azok, a kik az önálló bankért való küzdelemben résztvettek, egyáltalában nem fejtettek ki oly tevékenységet, a mely talán méltó volna magához az ügyhöz is, s a mely talán értéket képviselne ezen küzdelemben. Ezzel szemben utalhatok a megtörtént eseményekre és bár elismerem, hogy sokkal több történhetett volna és kiválóbb szakerők is vehették volna kezükbe az ügy vezetését, azonban az a politikai küzdelem, a mely ez irányban folyt, azt hiszem, teljes következetességgel és teljes, tiszta meggyőződéssel vívatott. (Ugy van! a baloldalon.) 1905-ben, a mikor a függetlenségi párt a választások alkalmával többségre jutott, az egész függetlenségi párt, mint ennek a parlamentnek többsége, ö felségéhez intézett feliratában nyilvánosan és világosan belehelyezte a gazdasági függetlenség keresztülvitelének kívánságát. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Benne volt az önálló banknak, mint hiteléletünk önállósítása eszközének kivivására való törekvés, a közös bank mostani szabadalma megszüntetésének idejére és az önálló vámterületnek a fennálló és megkötött kiegyezések után való felállítása. Mi tehát, a mikor a többségként idejöttünk, mint függetlenségi képviselők nemhogy titkot csináltunk volna belőle, nemhogy elejtettük volna azon kívánságunkat, a melyek elé a királylyal való megegyezésben akadályok nem hárultak, hanem a legünnepélyesebb formában itt az országgyűlésen a királyi feliratban foglaltuk össze jogainkhoz való ragaszkodásunkat. Emlékezetükbe idézem azon nehéz kiegyezési harczot, a melyiket az akkori kormány vívott, s a melyikben a függetlenségi párt vezére megakadályozta azt, hogy a közös bank szabadalmának meghoszszabbitása belekapcsoltassék azon kiegyezésbe. Az 1908. évi XII. t.-czikkben rámutathatok stipulácziókra, megállapodásokra, a melyek világosan arra az időre szólanak, hogy ha a közös bank szabadalmának mostani lejárata bekövetkezik, akkor az önálló bank felállítása esetében ezek és ezek a rendelkezések lépnek életbe. Királyi szentesítést ért 35