Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-17
260 17. országos ülés 19: és ha nem lettem volna képviselő, ez abszolúte semmi hatással sem lett volna rám, legkevésbbé sem azzal, a melylyel némely emberre volt, hogy fejjel megy neki a falnak azért, hogy nem lett képviselő. (Tetszés jobbfelől.) Ez az érzés teljesen távol áll én tőlem. Az a tisztviselői kar minden téren nevezetes, fontos nemzeti missziót teljesít, a melyet én igen gondos figyelemmel kisérek. Miondhatom, hogy ez a működés minden jó magyar embernek teljes elismerésére méltó. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Most áttérek arra a nagy okra, a mely állítólag ezt a változást előidézte volna Trencsénmegye erkölcseiben és a tisztviselői karnak a törvényességről vallott felfogásában, nevezetesen szólok Szalavszky Gyuláról. T. képviselőtársam megengedte magának, hogy igen éles fegyverekkel támadja őt, de mondhatom — és ezért reflektáltam szerény felszólaláséin elején a választási visszaélések rovatára, hogy ezt elmondhassam — az, a mit t. képviselőtársam Trencsén vármegyére vonatkozólag választási viszszaélések gyanánt itt felhozott, semmiképen sem okolja meg azokat a támadásokat, a melyeket Szalavszky személye ellen intézett. Semmiképen. Mert méltóztassék meggondolni, hogy Trencsén vármegyének nyolez kerülete közül négyben volt egyhangú választás. (Felkiáltások jobbjdől: Ez nem tetszik nekik /) Egyben két munkapárti jelölt állott egymással szemben és három kerületben volt olyan, a hol harcz volt; igen éles lehetett a harcz ; két választás ellen, ha jól tudom, peticzió van beadva. Haydin Imre: Egy ellen csak ! A másiknál az ellenjelölt nem néppárti ! Béla Henrik: Az mindegy, hogy néppárti-e vagy nem. E két választás e perezben illetékes fóruma előtt van, és a bíróság majd meghozza a maga Ítéletét. (Ugy van ! jobbfelől.) Erezte is ezt t. képviselőtársam. Abban, a mit a trencsémnegyei választásokról felhozott, nem talált elég alapot azokra a támadásokra, a melyeket Szalavszky ellen intéz ; ezért nyúlt vissza az 1896-iki választásokra is, hogy megokolja valamiképen támadásainak szörnyű élét. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy elmondjam, hogy a mikor azt a beszédet hallottam, ismét arra a tapasztalatra gondoltam, a melyet a közélet figyelésében tettem és teszek úgyszólván nap-nap után és a mely két kategóriába osztható : Az egyikbe tartozik az a különböző mérték, a melyet alkalmazunk a szerint, hogy én teszem-e vagy az ellenfelünk teszi-e. Ha mellettem agitál a törvényhatósági tisztviselő, meghajlok előtte, megszorítom a kezét, derék jó hazafi; ha a főispán mellettem érvényesiti a hatalmát, derék, tiszteletreméltó férfiú, ha pedig ellenem szól, mert hiszen ellenem is szólhat az általa birt erő és befolyás, akkor törvényrontó, jogtipró, gazember. Itt megvalósul a régi mese, hogy az ember a saját hibáit olyan zsákban hordja, a melyet a hátára tesz, a mások hibái ellenben abban a zsákban vannak, a mely a Julius 19-én, kedden. mellén lóg. A szerint mérlegeljük állásfoglalásunkat, gondolkozásunkat, ítéletünket, hogy vájjon milyen helyzetben vagyunk egyáltalában, ki van velünk és Id ellenünk, kormányon vagyunk-e vagy pedig ellenzéken, ellenzéken maradunk-e, vagy pedig kormányra jutunk ? Minderre nézve egy-egy más formula jut vagy juthat kifejezésre, a mely tele van fentartással, de mindenesetre tele van vádaskodással az ellenféllel szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Itt jutok át a másik kategóriára, és ez a vádaskodás, a mely nem ismer határt. Itt a hajsza oly nagy, hogy hajmeresztő. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Nemcsak politikai téren, hanem máshol is. Mint hogyha csak azt az elvet követné ez a társadalom, hogy a ki egy fejjel kimagasodik a többi közül, azt le kell ütni. Mindig a nagyobbak és a kiválóbbak ellen irányítjuk gyilkos fegyvereinket. És ez nemcsak az ilyen ellentétekben jut kifejezésre, mint a minő itt ma e házban mutatkozik természetszerűen a nagy munkapárt és az ellenzéki pártok között, hanem láttuk a közelmúltban a testvérpártok között is azt a testvérháborut, testvérgyilkolást azok ellen, a kik nagrobbak és különbek a többieknél. (Igaz I Ugy van ! jobbfelől.) Ez a hajsza bénítja meg tulajdonképen a magyar közéletet, ez a gyűlölködő ösztön az, a mely lehetetlenné teszi a nagy czéiok elérését. Nagy kérdéseket meg nem oldunk, nagy problémákhoz közel se jutunk, nagy konfliktusaink kudarczczal végződnek. De egymást marjuk, marczangoljuk és gyilkoljuk és egymás szivében forgatjuk meg a mérgezett tőrt. (Tetszés.) Ez az egész közéletre nézve áll. Es nemcsak itt tapasztalom, hanem tapasztalom a művészet terén és a társadalom egyéb vanatkozásaiban, az irodalomban stb., mert nem tudjuk nézni azí, hogy valaki kiemelkedik sorainkból és ha kiemelkedik, nosza, le vele. (Tetszés.) Azt gondolom, hogy azok a támadások, a melyeket Szmrecsányi György t. képviselőtársam Szalavszky Gyula személye ellen irányított, ebbe a kategóriába esnek. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Kiszemelünk valakit, a kiről megérezzük az erőt és valósággal parforce-vadászatot intézünk ellene, hajszoljuk mindaddig, mig el nem esik a nemes vad, vagy meg nem búvik valahol. (Ugy van ! jobbfelől.) A gyenge nádszálat élni hagyjuk, hadd éljen a nyomorult, ugy is hajlik jobbra-balra, de a tölgynek törjük le a koronáját, miért daezol a viharokkal és miért tud megállani a hegyek bérezem ? En Szalavszkyt kiváló egyéniségnek tartom, a kinek kitűnő tulajdonságai vannak, tele van észbeli képességekkel, teli gavallér, nobilis karak térrel, megfelel kötelességeinek ott, a hova sorsa állítja, hűség van benne azok iránt, a kikhez tartozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház, azzal végzem be szerény felszólalásomat, hogy Trencsén vármegye tisztviselői kara tiszteletet érdemel minden tisztességes embertől és Szalavszky Gyula személye előtt kalapot emelek. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A zónokot számosan üdvözlik.)
