Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

július 16- án, szombaton. 226 15. országos ülés 1910 is!)} sokan, sajnos, nem — a melyek mindig a jól értesültség jellegével Mrnak, megjelent megczáíolatlanul az a hir, hogy őszszel be fogják terjeszteni az uj véderő-j avaslatot, a mely uj véderőj avaslat a kétéves szolgálati idő kapcsán körülbelül 80—100 millió évi terhet és 60—70.000 főnyi felemelt írjonczlétszámot. jelent, — mondom, szerettem volna tudni. . . hiába néz olyan csodálkozva t. barátom Eosenberg Gyula . . . (Mozgás.) Rosenberg Gyula: Én csak figyelemmel hallgatom. (Felkiáltások jobbról: Hát azt se szabad!) Kelemen Samu : Csak csodálja, de nem csodálkozik ! Rosenberg Gyula: Csodálkozni nem csodálkozom, csak figyelemmel hallgatom ! (Halljuk!) Mezőssy Béla: Ha az a ténykörülmény, hogy a nemzet áldozatkészségét őszszel ilyen nagy mértékben igénybe kivánják venni, a t. képviselőház tagjai közül valakinek figyelmét esetleg elkerülte és az illető ezt most hallja először és e felett csodálkozik, az nem valami nagy esemény, mert méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha ez a véderő-javaslat benyujtatik, — pedig ez tényleg be fog nyújtatni és nagyon kis mértékben tévedhetek a számban — ez a nemzet áldozatkészségének olyan igénybevételét jelenti, a mely felett lehet, hogy Rosenberg Gyula t. képviselőtársam nem csodálkozik, de bizonyára csodálkozni fog a magyar nemzet. Ezekben a kérdésekben szerettem volna hallani gr. Tisza István nyilatkozatát, épen azért, mert a kilenczes-bizottság katonai programmjának megalkotója és szellemi szerzője ő volt. Tehát tudnunk kellene, hogy ez a hatalmas, nagy többségi párt, a mely ma a magyar parlamentben kétségtelenül nagy súlyt és nagy többséget képvisel, hogyan képzeli a véderő-javaslatoknak megszavazását : az ő katonai programmjának végrehajtása nélkül vagy azzal kapcsolatosan. Sajnos, ezekre a kérdésekre szintén adós maradt a válaszszák Nagyon örülnék annak tehát, ha egy még illetékesebb faktor, t. i. a ministerelnök ur szájából kaphatnánk ezen nagyon is aktuális és égető kérdésekre választ. Visszatérek most a keleti államokhoz. A mikor én gr. Tisza István képviselőtársamnak a beszédjét elolvastam — mondom — ez azt az impressziót keltette bennem, hogy nem egészeri valószínű, hogy ő a maga szónoki alkotásaival Miháli Tivadar képviselő urat akarta volna kapaezitálni. Az sem egészen valószínű, hogy hazafias felszólalását mihozzánk, a magyar ellenzékhez intézte volna, mert hiszen mind az, a mit ő Ausztria és Magyarország történelmi hivatásáról és a dualisztikus államszervezetről mondott, az a magyar politikának annyira elemi és közáltalánosságban elfogadott sarktétele, hogy e tekintetben pártkülönbség magyar és magyar ember között "nem lehet. (Igaz! Vgy van! a szHsőbalolialon.) Hanem igen t. képviselőház — ezt ugyan gr. Tisza István nem fogja bevallani — az ő felszólalásával... (Mozgás balról.) Erísey Péter: Az bevall mindent, a hogy én ismerem ; legyen nyugodt! Mezőssy Béla: Én most veszem észre azt a szokást, hogy oly tisztelt képviselőtársaim, a kik valami nagyszabású szónoklati tevékenységet még nem fejtettek ki, arrogálják maguknak azt a jogot, hogy folyton közbeszólással zavarják a szónokot. (Vgy van ! balról. Mozgás jobbfelől.) En, t. képviselőház, nem vagyok az az ember, a kit közbeszólásokkal zavarni lehet, de mégis a magyar képviselőháznak körülbelül tizenöt éve tagja vagyok és méltóztassék nekem megengedni, hogy megjegyezzek annyit, hogy a fiatalságnak mindig ékes tulajdonsága az, hogyha előbb tanul, tud és beszél és csak azután szól közbe. (Helyeslés bálról. Zaj jobbfelől) Elnök (Csenget) : Nem vettem észre, hogy a t. képviselő urat közbeszólásokkal gyakran zavarták" volna. Ne tessék tehát ugy tüntetni fel a dolgot, mintha itt a közbeszólások korlátozása tekintetében valami mulasztás történt volna. (Helyeslés jobbról. Halljuk ! Halljuk !) Mezőssy Béla: Én rám t. képviselőház, azt az impressziót tette gróf Tisza István felszólalása. . . . (Halljuk!) Ne méltóztassék izgatódni, mert nem tudják még (Nem is ! Halljuk J jobbfelől.) . . . Elnök (Csenget) : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: . . . hogy tulajdonképen konklúzióm ebben a kérdésben teljesen oda fog kilyukadni, a mit e tekintetben gr. Tisza István mondott. (Halljuk ! Halljuk .') T. képviselőház, én egy második feliratnak veszem az ő beszédjét; egy második feliratnak, a mely nem annyira a magyar nemzetnek szól, sőt nem is a magyar nemzetiségeknek, hanem szól, t. ház, — és szükség volt reá — szól azon hatalmas köröknek, a kik több vagy kevesebb felelősséggel, de tényleg Ausztria és Magyarország sorsának a vitelére már most is döntő befolyással birnak. Ismétlem, t. képviselőház, a magyar politikai pártok között nem lehet a tekintetben különbség, — és itt csak egy nüánsz választ el engem a t. túloldaltól — hogy t. i. addig, a mig a magyar nemzet hosszú szenvedései, kitartása, a történelem logikája és a politikai események ereje talán előbbre viszik majd nemzetünket az állami élet helyessége felé, addig, t. uraim, igenis az a politikai párt, a mely a dualisztikus államszervezetet akarná lerombolni, a nélkül, hogy helyette egy jobbat, erősebbet, a magyar nemzeti államra kedvezőbbet szerintem teremtene, egy végzetes politikai irányt követne. (Általános helyeslés.) De, t. képviselőház, a föderalisztikus törekvéseknek a magyar politikai pártoknál semmiféle alapja, és semmiféle érvényesülési lehetősége nincsen. Hiszen méltóztassék csak azt venni, hogy pl. én egy nagyon is szélső ellenzéki vármegyében, egy igen szélső választókerület előtt mertem magamnak venni, közvetlenül a választások előtt, azt a bátorságot, a mikor a legerősebb választási harczok küzdelmében voltunk, hogy kimondtam, hogy én egy olyan dualisztikus politikának, a mely