Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. 221 Ilyen konczessziókat akartak adni és nem konczokkal akartak minket kielégíteni. így tehát természetes, hogy azt az igényt, a mely ennek nyomán támadt, ki is kell elégiteni. Kultúra és gazdasági előrehaladás tehát az, a mi nekünk kell. Hogyan képzelhetik önök, t. képviselőtársaim, hogy ez lehetséges szervezés nélkül ? Hiszen, hogyha a külpolitikát nem veszszük, minden politikai magyar pártnak ez a czélja : a kultúra, a gazdasági függetlenség és megerősödés. Hát akkor miért ne volna nekünk szabad párttá alakulni e nagy czél érdekében ? Mert ha ezt a czélt elfogadom, hogy joga van a kultúra érdekében, a szabadságért mindenkinek küzdenie, hogyha gazdasági téren a nemzetet előre kell vinni, akkor kell is, hogy megragadjak minden eszközt, hogyha ez akár nemzetiségi, akár gazdasági alapon való szervezkedésen alapszik. Mi nemzetiségiek párttá vagyunk szervezve és igy leszünk a világ végéig, a mig csak egy román lesz ezen a földön. Mi itt akarunk maradni ebben a hazában és törvényes eszközökkel akarjuk kivivni a jogainkat és pedig nem is a magyaroktól, hanem az osztályuralomtól, a feudális uralomtól, a honnan az összes népek ki vannak zárva, azokat akarjuk meggyőzni, mert azt hála Istennek mondhatom, hogy á magyarokhoz az önök támogatása nélkül már sikerült közelebb férkőznünk. Elértük már azt, hogy nem szégyen a magyarnak román nemzetiségi képviselőre szavazni, és vannak szavazataink, melyeket színtiszta magyaroktól kaptunk olyan vidékeken, a hol sohasem agitáltunk. (EUenmondások. Zaj. Elnök csenget.) Olyan alakban, a hogy gr. Tisza István állítja fel a tételt, azt elfogadni nem akarjuk. Igenis, mi testvériesen, a jogegyenlőség alapján mindig sorba állunk, de azokból a jogokból, a melyeket egyszer megszereztünk, még ha fel is lettek függesztve, soha engedni nem fogunk, mert meggyőződtünk arról, hogy ezek létalapunk minimális feltételeit képezik. Azt hiszem, hogy talán meglehetős gyenge szavakban, (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) de választ adtam gr. Tisza Istvánnak és most legyen szabad áttérnem röviden a választási visszaélésekre. (Felkiáltások a jobboldalon: Már hallottuk ! Halljuk! Halljuk!) Ezek a választási visszaélések késztették gr. Apponyi Albert képviselő urat egy feljajdulásra, a melyet 1896-ban tett. Igen aktuális ez, mert ő ezen felszólalásában azt mondja, hogy csodálatos, szinte páratlan, hogy mig más államokban a választásokon elkövetett visszaélésekkel szemben orvoslást keresnek, addig nálunk azok tekintetében semmi irányban intézkedést nem tesznek, a mi alkotmányukat féltő országokban páratlanul áll a maga nemében. Ezeket a választási visszaéléseket én nagyon gyakran is fel fogom még hozni ebben a parlamentben, interpelláczió alakjában és sok mindenféle vonatkozásban, mert azt akarom, hogy egyszer komolyan foglalkozzunk velők. Gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak kellett volna ezt a kérdést az üstökénél megfogni és akkor nem ismétlődtek volna azok a szégyenteljes állapotok, hogy a választási kampány alatt azt hittük, hogy Magyarországon a törvények fel vannak függesztve. Ugron Gábor: Ez igaz! (ügy van! a baloldalon.) Pop Cs. István : Gróf Apponyi Albertnek kellett volna akkor megragadnia a kérdést, akkor kellett volna megoldani ezt, vagy legalább egy olyan határozatot hozni, a melylyel nyilvánosan megbélyegezték volna azokat, a Mk ennyi törvénytelenséget követtek el. És akkor nem lettek volna tanúi ennek a törvénytelen választásnak. (Igaz! ügy van ! balfelól.) Nekem is a legkellemesebb volna nem beszélni. (Felkiáltások jobbfelől: Nekünk is!) Szeretném, ha nem volna erre okom és szeretném, ha nem esnék reám a felelősségnek az a nagy súlya, a mely most szólásra kényszerit. »Infandum jubes renovare dolorem, regina«. Olyan sebeket ütöttek az alkotmányon, mint még soha. (Elénk felkiáltások a baloldalon : Igaz! ügy van!) Azt sem tudtuk, kihez forduljunk orvoslásért. Egy hang: Ugyan, ugyan! (Zaj balfelól.) Ugron Gábor: Ugy van ! Ön is pénzzel vette a mandátumát! (Zaj.) Förster Aurél: Nem is ösmerték azelőtt! Pap Zoltán : Borgőzben született ez a parlament ! (Folytonos zaj.) Förster Aurél: Ha a fotográfiáját előre elküldte volna, nem választják meg ! (Elénk derültség a baloldalon. Elnök csenget.) Pop Cs. István : T. képviselőház ! Fordultunk mi a ministerelnök úrhoz is. Magam is jártam nála személyesen és megígérte az orvoslást, hanem, ugy látszik, Jeszenszky útját állta ennek. Fájdalom, hogy Magyarországon olyan sok Jeszenszky van. (Derültség.) Mondom, én ígéretet kaptam az orvoslásra és akkor hazamentem és kerestem a főispánt, de a főispán ur épen akkor, a választási kampány hevében nem volt található. Kerestük a főszolgabírókat, azok sem voltak otthon. (Felkiáltások a baloldalon : Korteskedtek !) Nem lehetett senkihez sem menni. Végre megfogtuk a főjegyző urat. Mondtuk, hogy a ministerelnök ur megígérte az orvoslást, és a főjegyző ur áttette a panaszt a főbíróhoz, hogy intézze az el. A főbíró ur meg is ígérte, hogy szigorúan a törvények értelmében fog eljárni. (Felkiáltások jobbfelől: Hát ez nem elég ?) Ez mindenesetre helyes : de ilyen törvénymagyarázat még sohasem volt Magyarországon. (Igaz! ügy van ! balfelól.) Kérdem, — és a ki foglalkozott a művelt államok választási viszonyaival, az igazat fog nekem adni — hogy nem a legalkotmányosabb joga-e az egyes jelölteknek népgyüléseket tartani, a hol a maguk álláspontját kifejthetik? (Igaz! ügy van! balfelól.) Hiszen erre vonatkozólag nekünk határozott törvényes intézkedéseink is vannak,