Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. 219 nem az a fő, hogy azt nézzék, hogy hívják az ületőt, a fő dolog, hogy becsületes, megbízható ember legyen és ne menjünk arra a terrénumra, hogy a képviselőt megvádoljuk azzal, hogy bankokkal zsarolja és tönkreteszi népét. Itt nem volt még képviselő, a kinek tényeért sirt volna csak egyetlenegy román is. Hogy meri itt valaki nyilt sisakkal mondani, hogy létezésünk alapja a zsarolás, hogy létezésünk alapja az, hogy bankokkal a népet szétmorzsoljuk és kényszerhelyzetek elé állitjuk ? Ez méltatlan vád, a melyet nem volna szabad azokkal szemben felhozni, a kik ismerik előéletüket. T. képviselőház! Az legyen az igazi megoldás, hogy keressük, ki a népnek igazi képviselője, hogy kit küld ide maga a nép, hogy kit választ a nép szabadon. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy annyi szabadsága van itt a nemzetiségieknek, mmt sehol a világon, hogy dúslakodunk tejben, mézben, hogy itt olyan jól megy a dolgunk és annyi szabad ságunk van ! És azután ennek az állitásnak megerősitésére utal a poseni lengyelekre és a romániai magyarokra. Ez az állitás nem állja meg a kritikát. Egy hang (a középen) : Hát Besszarábia ! Pop Cs. István : ... Az el van rabolva ; a minthogy azt tartják, hogy a német Lengyelország i.> el van szakítva saját hazájától és erre vonatkozólag azt mondják, hogy jogos az az aspiráczió, hogy egykoron megint egyesüljenek. Ezzel is indokolja brutalitását Németország. És ennek daczára soha. senkinek eszébe sem jutott, hogy tagadásba vegye a lengyelpárt létezését. Ott van a lengyelpárt a német Reichstagban, ott van a porosz Landtagban és soha senkinek eszeágába nem jutott, hogy kétségbevonja nemzeti lételüket. (Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) T. kéjjviselőház ! Felhívom becses figyelmüket arra a körülményre, hogy mikor tárgyalták Poroszországban a kisajátítási törvényt, Poroszországnak szine-java tiltakozott ellene, és csak kis többséggel tudták keresztülvinni. Ez minden körülmények között mutatja azt, hogy ott nem olyan vadak az állapotok, a mint mi hiszszük. Mindazonáltal konstatáljuk azt, hogy a lengyel kérdés a német birodalomnak egyik dicstelen kérdése ; konstatáljuk, hogy ha valami árnyékot vethet erre a gyönyörű és hatalmas birodalomra, akkor ez az a zsarnokság, a melyet a lengyelekkel szemben tanúsítanak. És t. képviselőház, szólani akarok arról a kérdésről, a melyet felvetettek, hogy t. i. mit csinálnak Romániában a magyarokkal. Annyi szenzácziót hajhászó hirlaptudositó van a világon, hogy mindent kikürtölnének, ha volna valami benne. Hogyan jönnek önök ahhoz, hogy a romániai kérdést összehasonlítsák a mi kérdésünkkel % Hiszen gr. Tisza István mondotta ministerelnöki bevezető beszédében, ha jól emlékezem, de valahol mondta, hogy ezer év óta védjük ezt a hazát együttesen a magyarokkal. Ezt tehát ő maga is elismerte. Hogyan állunk a romániai magyarokkal ? Van ott néhány csángó község, a hol a magyar őslakos, a többiek nagyobbára magyar honosok, a kik ott kenyeret keresnek, kenyeret kapnak, azután visszajönnek. Ott vannak magyar iskolák. Tessék a bukaresti magyar lapokat elolvasni, s meg fognak győződni, hogy szabad kulturális intézményeik vannak, katholikus iskola van Bukarestben, melyben kizárólag magyarul tanítanak. Az összes tantárgyak magyarok. Zászlójuk van. Példaképen felolvasom a bukaresti magyar újságból, (olvassa) 1903-ból. (Mozgás.) Jelzem, hogy azóta a viszonyok javultak; olvasok majd 1907-ből is, a hol konstatálva van, hogy a viszonyok javultak. (Olvassa) : »Mit akarnak Magyarországon Romániától ? Ha már oly kevéssé látnak a jövőbe, hogy nem tartják sürgősnek a közeledést, miért ellenségeskednek ? Mi hasznát láthatják annak, hogy szüntelen gyűlölködésükkel kiirtanak a román közvéleményből minden magyar szimpátiát ? Kinek lesz ebből haszna ? A B omániában élő magyaroknak ? Vagy a magyar iparnak, kereskedelemnek, politikának ? És mi az oka annak a nagy gyűlölködésnek ? Vétettek itt Magyarország ellen ? Van itt magyarellenes áramlat, ha nem odaát provokálják ? Szó sincs róla. A magyar közvélemény balitéletből, helytelen feltevésből indul H, hamis világításban lát mindent, a mi ideát történik, vagy sehogyan sem látja meg és lehetetlen rábírni, hogy meglássa az igazságot, mintha a szemét vesztette volna«. Itt van egy másik, a Bukaresti Magyar Újság, mely önök által könnyen ellenőrizhető, szerkesztője valami Poliány Zoltán, kinek keresztneve oly szép, hogy alighanem magyar. Ez a lap beszámol a Szent László Társulat igazgató-választmányának üléséről, s ezeket mondja (olvassa) : »Várady Árpád czimzetes püspök, alelnök terjedelmes jelentést adott a romániai magyarság egyházi és iskolai ügyeiről Netzhammer Rajmund bukaresti érsek levele alapján, a melyben közli a társulattal az év gazdag erkölcsi és nemzeti eredményeit. Nevezetesen az iskolákat fejlesztették. A templomok közül az ősrégi Baráczia nevű templomot restaurálták. Bemutatott az alelnök több Romániából érkezett örvendetes értesítést az oda szakadt magyarokról.« Ez nem rég történt. így tehát nem mondhatják, hogy egy jajszó sem jön onnan. És hogy állunk mi itten a Kánaánban ? Kérdem, hogy 1867 óta nem az a tyukszemrelépés politikája folytatódott-e olyan mértékben, hogy a nemzetiségeket mindig ostorozta ? Kérdem, hogy nem minden intézményben arra törekedtek-e, hogy még a meglevő jogokat is konfiskálják rendeletekkel, törvényhozási aktussal és különösen közigazgatási intézkedésekkel ? Mit tettek a mi népünk művelődésére és különösen gazdasági fejlesztésére, hogy ebből a nyomorból kiemeljék ? Menj ének képviselőtársaim a gr. Tisza István által annyira dicsőitett két megyébe és nézzék 28*