Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

Í4. országos ülés WÍO Julius í5-én, pénteken. 203 vívásában találkozunk önökkel, szívesen fogunk kezet, de olyan politikát, a mely örökösen a nemzeti jogok feladását hirdeti, nem fogunk önökkel együtt csinálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Hogy mi az a további köve­telmény, a melyet a bankközösség meghosszab­bításának feltételéül tűz ki a kormány, azt igazán nem tudom, de ugy látszik, hogy a jelenlegi álla­potokkal a kormány nincsen megelégedve. Feltét­lenül kilátásba kell helyeznünk és feltétlenül fel kell tételeznünk, hogy itt bizonyos konczessziókat — hogy így fejezzem ki magam, bár ezek jogok volnának — vívjon ki a bankszabadalom meg­hosszabbításáért. Agrárius körökben pl. hangoztatják a mező­gazdasági szóló váltók honorálását, hangoztatják pl. a jelzáloghitelnek a mai háromszáz millió kon­tingensről ötszáz millióra való felemelését. Hantos Elemér: Helyes ! Ábrahám Dezső: Engedje meg az igen t. képviselő ur, hogy ezzel szemben irányadó osztrák körökre hivatkozzam, melyek azt mondják, hogy az agráriusok ezen követelése ellen, hogy a bank­szabadalom meghosszabbításakor megállapittassék a mezőgazdasági szólóváltók honorálása, melyek hat hónap múlva lennének esedékesek, állást fog­lalnak. Bajos is — azt mondják — feltenni, hogy a magyar kormány, a mely készfizetésekre törekszik, mezőgazdasági váltókra való kölcsönzést venne fel programmjába, holott tudvalevő, hogy az ilyen váltóknak hosszú lejáratú ideje és elégtelen fede­zete a legnagyobb veszedelemmel jár a készfizető bankra. Ez volna az az újítás, a mely bizonyos szem­pontból a magyar gazdasági érdekeket fedné. De már előre beharangoznak ezen újításnak nem a születésére, de a halálára. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Hogyha a banknak a múltban követett poli­tikáját nézzük, mit látunk ? Mi örökösen csak a teóriák paripáján lovagolunk : »gazdasági nagy eg3?ségek«, »erősebb állami hitelhez való fűződé­sünk« ; ezek oly kérdések, a melyekkel szemben a nemzeti jogok megvalósulása ellen épen az ellen­kező padokról hallunk örökös kifogásokat emelni. És ha a most is érvényben levő Osztrák­Magyar bank működését nézzük, mit látunk ? Látjuk azt, hogy az üzletek nyers jövedelmeit részben Magyarországból, részben Ausztriából kapja. A nyers jövedelemnek csak egy kisebb része az, a melyet Magyarországból kapott, és mégis a banknak tiszta jövedelme egy millió koronával több, a mit Magyarország szolgáltat, mint az, a mit Ausztria szolgáltat. (Zaj. Elnök csenget.) Hogyha ezt a két dolgot egymással szembe­vetjük nemzetgazdasági szempontból, azt látjuk, hogy ez nem egyéb, mint annak a kérdésnek tisz­tázása, hogy az itt nyújtott hitel minden esetre sokkal dárgább, mert nagyobb eredményeket pro­dukál, . mint az Ausztriában igénybe vett hitel. Hantos Elemér: Egy kamatlábja van; nem is szabad nagyobb kamatlábat szedni. Ábrahám Dezső: Engedje meg az igen t. közbeszóló képviselő ur, hogy megemlitsem, hogy milyen bankpolitikát és milyen furfangos poütikát csinál épen az Osztrák-Magyar bank az igy fize­tendő váltóknak Magyarországba való telepítésé­nél, csak azért, hogy az Osztrák-Magyar bank fizetési képességét Magyarország javára mennél inkább feltüntesse. Hiszen hogyha mi nem aka­runk előkészülni a gazdasági önállóság berende­zésére ; ha nem akarjuk azt, hogy végre szabadon mozogva önállóan járhassunk a mi magunk meg­erősített lábain, akkor feltétlenül követelnünk kell, hogy az önálló magyar bank ne 1917-re, a mint most kontempláltatik, vagyis nem tudom, hogy a jövendő milyen titkokat rejt, hanem még a gazda­sági önállóság megvalósítása előtt, 1917 előtt, feltétlenül bekövetkezzék. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elég annak az évszázadok óta elnyomott helyzetben lévő nemzetnek 1917-ben megküzdeni a gazdasági vámsorompók felállitásával, nem lehet egyszerre két nehézség elibe állitani, a bankönálló­ság és a gazdasági önállóság megvalósítása elé, mert azt hiszem, sokkal vagyonosabb, gazdaságilag erősebb nemzet sem tudna ezzel megküzdeni. Mikor 1917-ben az önálló vámterület álláspontjára helyezkedünk, kell, hogy erős hitelpolitikai hely­zetben találjanak bennünket. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) A válaszfelirat nagyon könnyen tér át a gazdasági önállóság kérdésén. Azt nem is fejtege­tem, mily rendkívül kényelmes j>oziczióban van­nak, a midőn azt mondják, hogy az országgyűlés tartama 1915-ig terjed és az 1917-iki állapotok már kivül esnek az országgyűlés intézkedésének keretén. Ezt a kényelmes állapotot azután látjuk végigvonulni az egész válaszíelirat során. Hogy mennyiben akarja példáid az ipart megvalósítani, mutatja az, hogy erre elég neki közönséges frazeo­lógia. Szoeziálpohtikai intézmények fejlesztését tekinti feladatul, »a melyeket« — a mint mond­ják — »Felséged kormánya az ipar körében gaz­dasági életünk ezen ifjabb, de nem kevesebb érdeklődést és támogatást igénylő ágában helyez kilátásba. Az egész gazdasági önállóság, az egész ipar kérdése elüttetik egy szóval, s ez a szocziál­politikai intézmények megvalósít Elhiszi a t. ház, elhiszi a t. kormánypárt, hogy elégséges nekünk a gazdasági önállóság megvaló­sítása körül tisztán a szoeziálpohtikai intézmé­nyeket megvalósítani? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vájjon ezen szoeziálpohtikai intézmények meg­valósithatók-e a gazdasági önállóság nélkül? Ez nem naivitás. Ennyire naivnak nem képzelem sem a kormán} r t, sem a kormánypártot, ez egy­szerűen csak kitérés az egyenes, derék, becsületes válasz elől. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy épen gazdasági szempontból világítsam meg a mai helyzetet. Nekünk például 1887-ben még 875 millió értékű behozatalunk volt. 25 évvel később, 1907-ben 26*

Next

/
Thumbnails
Contents